Pecsétfa
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Karbon - kora perm | ||||||||||||
 Megkövesedett gyökér Durhamban
| ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pecsétfa témájú kategóriát. |
A pecsétfa (Sigillaria) a pikkelyfák (Lepidodendropsida) osztályának Lepidodendrales rendjébe, ezen belül a pikkelyfafélék (Lepidodendraceae) családjába tartozó nemzetség.
Tudnivalók
[szerkesztés]A pecsétfa egy fosszilis, spórás, faszerű nemzetség, amely a késő karbon korszakban volt elterjedt, de már a perm elejére eltűnt. A pecsétfa egy korpafű volt és rokonságban állt a valódi korpafüvekkel (Lycopodiopsida), de még közelebbi rokonságban a durdafüvekkel (Isoetales). Régebben a Lepidodendronnal helyezték egy nemzetségbe. A pecsétfa egy faszerű növény volt, magas, néha szétágazó törzzsel, amelynek hiányzott a fás része. A törzsnek a támaszt, a gyűrűkben elhelyezkedő levéltokok alkották, amelyek a törzs felszínén ültek. A törzs belseje parenchimával volt teli. Az idős levéltokok szétnyíltak, ahogyan a növény kezdett nőni, így létrehozva a jellegzetes rombusz alakú mintát, amely a kövületeken látható. A törzsön fotoszintetizáló réteg helyezkedett el, ami azt jelenti, hogy a pecsétfa törzse zöld színű volt.
A 20-30 méter magas faszerű növény törzse nem ágazott el, csúcsán körülbelül 1 méter hosszú, keskeny levelekből álló levélüstök fejlődött. A leveken csak egy erezet húzódott. A növény, spóráit tobozszerű képződményekben termelte, ezek az ágak végén helyezkedtek el. A pecsétfának, mint a többi korpafűnek rövid volt az élete; néhány év alatt kifejlődött, szaporodott és elhalt.
Egyesek szerint a pecsétfa csak egyszer szaporodott az élete során, szaporodása után mindjárt elpusztult, de ez még nem bizonyított.
Rendszerezés
[szerkesztés]A nemzetségbe az alábbi fajok tartoznak:[1]
- Sigillaria alveolaris Brongniart, (1828)
- Sigillaria barbata Weiss, (1887)
- Sigillaria bicostata Weiss, (1887)
- Sigillaria boblayi Brongniart, (1828)
- Sigillaria brardii Brongniart, (1828)
- Sigillaria cancriformis Weiss, (1887)
- Sigillaria cristata Sauveur, (1848)
- Sigillaria cumulata Weiss, (1887)
- Sigillaria davreuxii Brongniart, (1828)
- Sigillaria densifolia Brongniart, (1836)
- Sigillaria elegans Sternberg, (1825)
- Sigillaria elongata Brongniart, (1824)
- Sigillaria fossorum Weiss, (1887)
- Sigillaria hexagona Brongniart, (1828)
- Sigillaria loricata Weiss, (1887)
- Sigillaria mammiliaris Brongniart, (1824)
- Sigillaria menardi Brongniart, (1828)
- Sigillaria micaudi (Zeller, (1886-1888)
- Sigillaria monostigma Lesquereux, (1866)
- Sigillaria orbicularis Brongniart, (1828)
- Sigillaria ovata Sauveur, (1848)
- Sigillaria pachyderma Brongniart, (1828)
- Sigillaria principes Weiss, (1881)
- Sigillaria reticulata Lesquereux, (1860)
- Sigillaria rugosa Brongniart, (1828)
- Sigillaria saulii Brongniart, (1836)
- Sigillaria schotheimiana Brongniart, (1836)
- Sigillaria scutellata Brongniart, (1822)
- Sigillaria sillimanni Brongniart, (1828)
- Sigillaria tesselata Brongniart, (1828)
- Sigillaria transversalis Brongniart, (1828)
- Sigillaria trigona Sternberg, (1826)
- Sigillaria voltzii Brongniart, (1828)
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigillaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- William A. DiMichele, Richard M. Bateman: The Rhizomorphic Lycopsids: A Case-Study in Paleobotanical Classification. Systematic Botany, 1996, Band 21, S. 535-552.
- Thomas N. Taylor, Edith L. Taylor, Michael Krings: Paleobotany. The Biology and Evolution of Fossil Plants. Second Edition, Academic Press 2009, ISBN 978-0-12-373972-8. S. 303-307
- J. W. Sir Dawson - On the structure and affinities of Sigillaria, Calamites and Calamodendron - Paperback – August 16, 2011 ISBN 1175560871
- Sebastián González, D. y Celia Gutiérrez, M. (2014). El Bosque Petrificado de Olta: 300 millones de años después. p. 28. ISBN 9781312079465.
- Silva Pineda, A. (2003). «Flora del Pérmico de la región de Izúcar de Matamoros, Puebla». En Soto, L. A. Agustín Ayala-Castañares: universitario, impulsor de la investigación científica. UNAM. p. 371. ISBN 9789703207893.
- Fossil Plants Vol.II
- The Columbia Encyclopedia
