Ugrás a tartalomhoz

Sid Meier’s Alpha Centauri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sid Meier's Alpha Centauri szócikkből átirányítva)
Sid Meier's Alpha Centauri
FejlesztőFiraxis Games
KiadóElectronic Arts
RendezőSid Meier
TervezőBrian Reynolds
Sid Meier
Timothy Train
Douglas Kaufman
Bing Gordon
ZeneszerzőJeff Briggs
SorozatCivilization
PlatformokLinux (Alpha/PowerPC/x86), Mac OS, Windows
Kiadási dátum
Legfrissebb kiadás
Stabil4.0[1]
MűfajKörökre osztott stratégia (4X)
Játékmódok
USK-besorolásUSK 12
Adathordozó1 CD
Rendszerkövetelmény
Rendszer-
követelmény
Pentium 133 MHz CPU, 16 MB RAM, 600 MB hely a merevlemezen
A Sid Meier's Alpha Centauri weboldala
SablonWikidataSegítség

A Sid Meier’s Alpha Centauri egy körökre osztott 4X-típusú stratégiai játék, melyet Brian Reynolds és Sid Meier készített a Firaxis Games segítségével 1999-ben. A Civilization sorozat spirituális folytatásaként készült el: a XXII. században játszódik, amikor hét, egymással rivalizáló frakció landol a Chiron bolygón, az Alpha Centauri csillagrendszerben. A játék előrehaladtával a játékosnak nemcsak a többi frakcióval, hanem a Chiron bolygó tudatával is meg kell küzdenie.

Sid Meier és Jeff Briggs kezdték el fejleszteni a játékot, Brian Reynolds közreműködésével akkor, amikor otthagyták 1996-ban a MicroProse-t és megalapították a Firaxist. A játék kiadója az Electronic Arts volt, és ez adta ki az ahhoz megjelent hivatalos kiegészítőt, az Alien Crossfire-t is. A játék portja elkészült Linuxra és Mac OS-re is.

A Civilization II továbbfejlesztéseként bekerült a szimultán többjátékos üzemmód, a társadalom-mérnökösködés, a klíma, a személyre szabható egységek, az idegen élet a bolygón, kibővített diplomácia és kémkedés, többféle győzelmi lehetőségek, valamint a modolás lehetősége. A kiegészítő ezt öt új emberi és két nem emberi frakcióval bővítette ki, új technológiákkal, üzemekkel, titkos projektekkel, lényekkel, és sok mással.

A játék kritikailag nagy siker lett, főként a Civilization II-vel összehasonlítva. A kritikák dícsérték a sci-fi történetszálat, a szinkront, a játékosok által gyártható egyéni egységek lehetőségét, és a technológiai fa terebélyességét. Az Alpha Centauri több díjat is nyert a szaklapoknál.

Cselekménye

[szerkesztés]

A játék története szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete elindította az Egység (Unity) nevű űrhajóját az Alpha Centauri rendszerbe, ahol korábban felfedeztek egy Chiron (vagy egyszerűen csak "Bolygó") névre hallgató Föld-típusú planétát. Azt remélték, hogy az emberiség legjobbjai, akik a hajón voltak, képesek lesznek egy tökéletes civilizációt létrehozni. Ahogy az Egység elérte az Alpha Centauri rendszerét, egy hiba folytán a felső tisztek felébredtek mély álmukból. Mialatt a legénység megpróbálta kijavítani a hibát, Garland parancsnokot orvul megölték. A hajó súlyos sérülése miatt a hét tiszt a számára szimpatikus tagokkal beszállt egy-egy mentőkabinba, majd leszálltak a Chiron felszínére. Heten, az ütköző személyiségükkel és ideológiájukkal, hét különböző társadalmat kezdtek el építeni saját elképzelésük szerint – az emberiséget újra háborúkba és pártviadalokba taszítva.

Amiről az emberiség nem tudott, az az, hogy az őket megelőző civilizáció, a Progenitorok, hatalmas kísérleteket folytattak az idegrendszerrel, melynek köszönhetően létrejött egy bolygóméretű, összefüggő, de öntudatra még nem ébredt entitás, a Manifold. A Chironon csak monolitokat és különféle tárgyakat hagytak hátra, hogy felügyeljék azt.

Az Alien Crossfire kiegészítő története szerint az idegenek kísérletezgetéseinek katasztrofális következményei lettek a Tau Ceti rendszerben: egy százmillió éves evolúciós ciklust hoztak létre, amely a környező csillagrendszerekben gyakorlatilag kiirtotta a más életformákat. Ezután a Progenitorok is kétfelé szakadtak: egy részük ellenzi a további kísérleteket, nehogy megismétlődjön ugyanez, másikuk azonban pontosan ezt akarja megvalósítani, ráadásul épp a Chironon.

Az alapjátékban hétféle frakció választható, akik vezetőjét 14 különböző karakterből választhatjuk ki. A játék során ők egyfajta "beszélő fejként" kommunikálnak is, ahogy a hasznos információkat megjelenítő Datalink is. Minden egyes frakció egy-egy, a játék szempontjából fontos tulajdonsággal bír, és másfajta filozófiában hisznek. Vannak köztük technológiai utopisták, hithű keresztények, a szabadpiaci kapitalizmus hívei, militarista túlélők, kínai legisták, az ENSZ humanitárius chartájának hívei, illetve a radikális környezetvédők. Az Alien Crossfire-ben közéjük kerülnek olyan frakciók, amelyeket egy kiborg, egy egykori tengerész, egy volt szakszervezeti vezető, egy hacker, vagy éppen a Bolygó egyik szülötte vezet.

A történet videobejátszásokon keresztül halad előre. A bolygón található élet javarészt féregszerű parazitákból áll, illetve egy vörös gombafajból, amely a spóráival gyorsan képes elszaporodni. A gombán keresztül nehéz átjutni, viszont remek álcát biztosít az ellenségnek - erőforrásként is használható, de az általa termelt "elmeférgek" hajlamosak településeinket és egységeinket megtámadni. Idővel lehetségessé válik a férgek katonai célú felhasználása, és ekkor jön rá a játékos is arra, hogy mind ezek, mind a gomba a bolygó kollektív tudatának részei. A közelgő öntudatra ébredés során elpusztulna minden a bolygón, ezért fel kell építeni az "Alfa Centauri Hangja" nevű titkos projektet, amellyel össze lehet kötni a lényt a Datalinkkel, amellyel el lehet halasztani ugyan az öntudatra ébredést, de az egyben meg is szerzi az emberiség által összegyűjtött tudást is. A játék végén lehetőséggé válik az is, hogy valamennyi ember csatlakozzon erre a hálózatra, egy óriási központi tudatot létrehozva ezzel.

Játékmenet

[szerkesztés]

Az Alpha Centauri egy körökre osztott stratégiai játék, sci-fi elemekkel., mely kétdimenziós izometrikus nézetből játszható.[2] Számtalan elemet tartalmaz a Civilization II-ből, melyek vagy átnevezésre, vagy finomhangolásra kerültek. Települések helyett bázisoknak hívják őket, az épületek üzemek, a csodák titkos projektek lettek. A játékos felfedezheti a területet, kutathat, és meghódíthatja a többi frakciót.[3] A hódítás mellett diplomáciai sikerekre is lehetőség van: ha a népesség háromnegyede támogatja az elképzelésünket, az is a győzelem felé visz, ahogy a globális energiapiac felépítése, a transzcendens felemelkedés titkos projekt létrehozása, illetve az idegen frakcióknál hat generátor felépítése.[4]

A játékképernyő felső kétharmadát teszi ki a játéktér, amely négyzetekre van osztva. Ezeken építhet a játékos bázisokat, mozoghat, illetve csatázhat. Terraformálással lehetővé válik a játéktér módosítása is, amelyek a hatékonyabb mozgást, csatázást, illetve nyersanyagbegyűjtést teszik lehetővé. A nyersanyagok fontosak a népesség növekedése, az építkezés és a fejlesztések érdekében, és ezeken keresztül termelődik energia is. Az energiát el is lehet tárolni, illetve fejlesztésekre lehet fordítani. A Civilization II-vel ellentétben az újonnan kifejlesztett technológiák nem új egységeket adnak, hanem új komponenseket a már meglévőekhez. Az eltárolt energiával lehetséges az egységek továbbfejlesztése, az üzemek fenntartása, illetve akár a játék megnyerése is a globális energiapiaccal. A bázisok a kolóniánk fontos pontjai, ugyanis itt él a lakosság, itt gyárthatunk harci egységeket, gyűjthetünk energiát, és építhetünk titkos projekteket.

A terraformálás mellett más módon is szerezhetünk előnyöket: például társadalom-mérnökösködéssel, felderítőcsapatokkal és diplomáciával. A mérnökösködés során finomhangolhatjuk az egyes frakciókkal együtt járó előnyöket és hátrányokat, a felderítők szabotálhatnak és lophatnak, a diplomáciával pedig koalíciókat hozhatunk létre. Létezik az úgynevezett Planetáris Tanács, amely az egész bolygót érintő döntéseket felügyeli, és a játék megnyerésének is több esetben ők a kulcsai.

Szerepelnek még a játékban idegen életformák, gépek, üzemek. A már említett gomba, amely benövi a bolygót, egyrészt akadályt képez, másrészt hatással van a városainkra és az egységeinkre. Az egy helyben álló gombatornyok termelik az életformákat, amelyek pszionikus hadviselést folytatnak. Az itt-ott megtalálható monolitok értéket képviselnek és megjavítják egységeinket, a különféle kincsek gyorsabb technológiai fejlesztést és titkos projekt-építést biztosítanak, a tájékozódási pontok nyersanyagbónusszal látnak el minket, emellett véletlenszerűen bekövetkező események is adhatnak előnyöket vagy hátrányokat.

Az egyjátékos mód mellett többjátékos mód is bekerült, valamint egyéni játékmódok is. Ezek segítségével már a játék indításakor megadhatunk feltételeket, a beépített scenario- és térképszerkesztővel személyre szabhatjuk azt, sőt a játékfájlok is módosíthatók.[5] Mindezek azt jelentik, hogy a játék igen széles körben testreszabható.

Fejlesztése

[szerkesztés]

1996-ban megjelent a MicroProse gondozásában a Civilization II. Ezzel egyidőben a cég tulajdonosa, a Spectrum Holobyte úgy döntött, hogy költségcsökkentési okokból az egész vállalat felveszi a MicroProse nevet, és az egész stábnak Marylandből Kaliforniába kellett költöznie. Ez azzal is járt, hogy egyes dolgozókat el kellett bocsátani. Az ebből kialakult konfliktusok okán Meier, Reynolds és Briggs elhagyták a céget és megalapították a Firaxist.[6] Habár nem rendelkeztek a jogokkal, szerettek volna egy hasonló játékot csinálni, és mivel az előző játékaikkal teljes körűen kitárgyalták a civilizációk fejlődését, a cselekményt sci-fi környezetbe helyezték, hogy izgalmasabb legyen.

Egyiküknek sem volt tapasztalata a tudományos fantasztikummal, ezért úgy határoztak, hogy a téma legyen a jövő történelme. Ehhez egy elképzelhető szituációt vetek alapul, melynek során az emberiség kolonizál és terraformál egy közeli csillagrendszerben található bolygót. A cselekmény megírásához inspirációt jelentettek a kortárs sci-fi irodalom művei. Mivel a csapat első játéka a Gettysburg volt, a fejlesztési idő jobbára arra ment el, az Alpha Centauri pedig csak prototípus formájában létezett. 1997 közepére elkészült a játék többjátékos üzemmódja is, bár nem ezt tartották elsődlegesnek, és a körökre osztott játékoknál egyébként is nehézkesnek tűnt a megvalósíthatóság.[7] Ekkortájt kezdte a csapat kutatni a csillagközi utazás tudományos lehetőségeit is. A játékot végül az 1998-as E3-on mutatták be a nagyközönségnek.

Az 1999 februárjában történő megjelenést követően kezdődtek a munkák a kiegészítő elkészítésén.[8] Több ötletet is végiggondoltak, például egy esetleges visszatérést a posztapokaliptikus Földre, vagy egy másik bolygó meghódítását - végül maradtak az eredeti bolygón, ugyanis az az új történettel is új távlatokat nyitott meg.

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. Wine Application Database (angol nyelven)
  2. Computer Gaming World Issue 177. 1999–04. Hozzáférés: 2024. szeptember 10.  
  3. Sid Meier's Alpha Centauri. www.kickstartnews.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  4. Inside Mac Games Review: Sid Meier's Alien Crossfire. web.archive.org, 2012. március 16. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  5. Future US Inc: Maximum PC. 1999–05. Hozzáférés: 2024. szeptember 10.  
  6. History for MicroProse Software, Inc.. web.archive.org, 2014. március 29. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  7. GameSpot - /features/alpha_dd/. web.archive.org, 2010. március 13. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  8. Object Page. web.archive.org, 2002. február 18. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)