Ugrás a tartalomhoz

Foltos királymakréla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Scomberomorus maculatus szócikkből átirányítva)
Foltos királymakréla
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Scomberomorini
Nem: Scomberomorus
Lacepède, 1801
Faj: S. maculatus
Tudományos név
Scomberomorus maculatus
(Mitchill, 1815)
Szinonimák
  • Cybium maculatum (Mitchill, 1815)
  • Scomber maculatus Mitchill, 1815
  • Scomberomorus brasiliensis (non Collete, Russo & Zavalla-Camin, 1978)
  • Scomberomorus sierra (non Jordan & Starks, 1895)
  • Scomberomorus tritor (non Cuvier, 1831)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos királymakréla témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos királymakréla témájú médiaállományokat és Foltos királymakréla témájú kategóriát.

A foltos királymakréla (Scomberomorus maculatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]
Az első hátúszójának az elülső része fekete színű

A foltos királymakréla előfordulási területe az Atlanti-óceán északi felének a nyugati részén van, délre egészen a Mexikói-öbölig. Kanadától kezdve a Cape Codon és Floridán keresztül, egészen a mexikói Yucatán-félszigetig sokfelé megtalálható. Ezt a halfajt gyakran összetévesztik a következő három rokonával: az Atlanti-óceán keleti részén élő Scomberomorus tritorral, a Karib-térségben és Dél-Amerika partmentén élő Scomberomorus brasiliensisszal, valamint a Kelet-Csendes-óceánban megtalálható Scomberomorus sierrával. A foltos királymakréla hiányzik a Bahama-szigetek környékéről.

Megjelenése

[szerkesztés]

A hím legfeljebb 91 centiméter hosszú és 5,9 kilogramm testtömegű. 42,5 centiméteresen már felnőttnek számít. A hátúszóján 17-19 tüske és 17-20 sugár, míg a farok alatti úszóján 17-20 sugár ül. 51-53 csigolyája van; ezekből 21-22 a hátgerinchez, míg 30-31 a farokhoz tartozik. Az oldalvonala a faroktőhöz közeledve lefelé görbül. Nincs úszóhólyagja. Testét apró pikkelyek fedik. Az első hátúszójának az elülső része fekete színű; a hal oldalai ezüstösek. A testén három sorba rendeződve kis, elliptikus sötét foltok vannak; amíg a hal él ezek a foltok narancssárgák.

Életmódja

[szerkesztés]
Amíg a hal él, addig a foltjai narancssárga színűek

A foltos királymakréla a tengeri hal, amely a nyíltabb vizeket kedveli. Általában 10-35 méteres mélységekben tartózkodik. A 20-30 Celsius-fokos vízhőmérsékletet és a 28,3-37,4 ppt. sótartalmat kedveli. Táplálékát főleg a kisebb-nagyobb heringfélék alkotják, de ezek mellett fejlábúakkat és kisebb rákokkat is fogyaszt. Hosszú távokon nagy rajokban vándorol a partok mentén. Ez a halfaj a közönséges pörölycápa (Sphyrna zygaena) egyik fő tápláléka.

Az ikrák és az ivadék a felszín közelében lebeg. Legfeljebb 5 évig él.

Felhasználása

[szerkesztés]

Mivel nagy rajokban úszik, gyakran a légi megfigyelők keresik meg; továbbá irányítják a halászhajókat a helyszínre. Ezt a halat ipari mértékben halásszák; halászatához mindenféle módszer alkalmas. A sporthorgászok is kedvelik. Frissen, füstölve és fagyasztva árusítják. Sütve, főzve fogyasztható.

Húsa ízletes, azonban néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Források

[szerkesztés]
  • Scomberomorus maculatus (Mitchill, 1815) FishBase
  • Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p.