Ugrás a tartalomhoz

Vastagcsőrű seregély

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Scissirostrum szócikkből átirányítva)
Vastagcsőrű seregély
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Seregélyfélék (Sturnidae)
Alcsalád: Beóformák (Graculinae)
Nem: Scissirostrum
Lafresnaye, 1845
Faj: S. dubium
Tudományos név
Scissirostrum dubium
(Latham, 1802)
Szinonimák

Lanius dubium Latham, 1802

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vastagcsőrű seregély témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagcsőrű seregély témájú kategóriát.

A vastagcsőrű seregély, vagy vastagcsőrű majna, illetve más néven harkályseregély (Scissirostrum dubium) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Scissirostrum nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1802-ben, a Lanius nembe Lanius dubius néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Indonézia endemikus faja, Celebesz, Bangka, Lembeh, Butung, Togian és Banggai-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 20 centiméter.[5] Színe világosszürke, szárnya és farka fekete. Egyetlen feltűnő színű ékessége a far környékén levő hosszú, keskeny, kárminpiros hegyű tollai. Testméretéhez képest feltűnő, erős, hegyes végű sárga csőre. Erről is kapta a nevét.

Életmódja

[szerkesztés]

Kolóniákban élő faj. Elsősorban gyümölcsöket fogyaszt, de kis mértékben rovarokat is fog.

Szaporodása

[szerkesztés]

Telepekben költő faj. Fészkét faüregekbe építi, melyeket saját maga váj ki puhább törzsű fákba. Az odúkészítés közben a madarak kemény farktollaikra támaszkodnak, pont mint a harkályok. Egy-egy nagyobb kolónia egy fát szinte teljesen telelyuggat fészkeivel.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 30.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]