Ferdinand de Saussure
| Ferdinand de Saussure | |
 | |
| Született | 1857. november 26.[1][2][3][4][5] Genf[6] |
| Elhunyt | 1913. február 22. (55 évesen)[7][8][1][2][9] Vufflens-le-Château |
| Állampolgársága | svájci |
| Házastársa | Marie Faesch (1892–)[10] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Henri de Saussure |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái |
|
 | |
| Ferdinand de Saussure aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand de Saussure témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (Genf, 1857. november 26. – Vufflens-le-Château, Vaud kanton, 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője.
"A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is."
Hermeneutikai Füzetek 3. – "Mi az olvasóközpontú kritika?" in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994
Fontos tanításai
[szerkesztés]- A nyelvnek minden jelensége között összefüggés van.
- Egy nyelvközösségen belül használt nyelv egészén (nyelvezet=langage) belül a nyelv (langue) vizsgálatát külön kell választani a nyelvi érintkezésben a nyelvi eszközök egyéni, illetve alkalmi felhasználásának (parole=beszéd) vizsgálatától.
- A leíró nyelvvizsgálatot (szinkrónia) el kell különíteni a nyelvtörténettől (diakrónia).
- A nyelv egy rendszer, és az elemei egymáshoz képest határozhatóak meg.
- Változás mindig az elemen megy végbe.
- Egyidejűleg létező elemeket kell vizsgálni, így lehet rendszer a nyelv.
A nyelv jelen állapotát akarta leírni.
1916-ban készült a Bevezetés a nyelvtudományba című műve (hallgatói és tanítványai szerkesztették a neve alá).
A nyelv nem szubsztancia, hanem tiszta forma.
A semmi is lehet valami. Az elem semmi, az oppozíció minden.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Bevezetés az általános nyelvészetbe; ford. B. Lőrinczy Éva; Gondolat, Bp., 1967
- Bevezetés az általános nyelvészetbe. Egyetemi tankönyv; utószó Herman József, ford. B. Lőrinczy Éva, bev., jegyz. ford. Balogh Péter; Corvina, Bp., 1997 (Egyetemi könyvtár)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ Babelio (francia nyelven)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 26.)
- ↑ Roglo
- ↑ https://www2.unil.ch/elitessuisses/personne.php?id=69078, 2024. július 6.
Források
[szerkesztés]- Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
- ELTE BTK magyar szak, Bevezetés a nyelvtudományba 1. óra jegyzetei
