Chilei szardínia
Chilei szardínia | ||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A Japán vonalból származó példányok
| ||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
Sardinops sagax (Jenyns, 1842) | ||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Chilei szardínia témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei szardínia témájú kategóriát. |
A chilei szardínia (Sardinops sagax) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.
Nemének egyetlen faja.
Előfordulása
[szerkesztés]A chilei szardínia előfordulási területe az Indiai- és a Csendes-óceánokban van. Dél-Afrikától kezdve egészen a Csendes-óceán keleti partjáig sokfelé megtalálható. A genetikai vizsgálatok szerint ez a halfaj öt vonalra oszlik fel: ocellatus (Afrika déli részén), neopilchardus (Ausztrália), sagax (Chile), caeruleus (Kalifornia) és melanostictus (Japán).
Megjelenése
[szerkesztés]Ez a hal általában 20 centiméter hosszú, de akár 39,5 centiméteresre is megnőhet. 9 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 486 grammot nyomott. A hátúszóján 13-21 sugár, míg a farok alatti úszóján 12-23 sugár ül. 48-54 csigolyája van. Teste hosszúkás és hengerszerű. Háti része kékeszöld, az oldalai fehérek. Az oldalvonalak mentén apró, sötét pontokból 1-3 sáv húzódik.
Életmódja
[szerkesztés]Szubtrópusi, nyílt tengeri halfaj, amely azonban a partok közelségét sem veti meg, továbbá akár 200 méter mélyre is leúszik. Évszakonkénti vándorlásokat tesz meg; nyáron a 16-23 °C-fokos hőmérsékletet vizeket keresi fel, míg télen a 10-18 °C-fokos vizekben tartózkodik. Ez a vándorlás főleg Kalifornia vizeiben figyelhető meg. Minél idősebb a hal, annál messzebbre vándorol. Tápláléka főleg planktoni rákokból áll. Az ivadék evezőlábú rákokkal (Copepoda) táplálkozik, míg a felnőtt példány áttér a fitoplankton fogyasztására. A sötétcápa (Carcharhinus obscurus) az egyik legfőbb természetes ellensége.
Legfeljebb 25 évig él.
Szaporodása
[szerkesztés]A Kaliforniai-öbölben egyévesen is ívik; máshol csak a második életévétől teszi ezt. Ausztrália déli vizeiben tavasszal és nyáron, míg ugyanez kontinens északi részé nyáron és ősszel ívik ez a heringféle. A korábbi feltételezések szerint az ivarérett chilei szardínia évente egyszer-kétszer ívik, de a rokonait tanulmányozva, a halbiológusok úgy gondolják, hogy évente többször is ívhat. Az ikrák számát a nőstény mérete határozza meg; míg egy 13 centiméteres példány 10 ezer ikrát rak le, addig egy 18 centiméteres nőstény akár 45 ikrát is rakhat.
Felhasználása
[szerkesztés]A chilei szardínia nevű halat ipari mértékben halásszák, de kis mérete miatt főleg csaliként hasznosítják. Frissen, fagyasztva vagy halkonzervként árulják. Sütve, főzve ehető.
Képek
[szerkesztés]-
Rajokban
-
és
-
egyedül
-
A mai zsákmány
-
Rajz a halról
Források
[szerkesztés]- Sardinops sagax (Jenyns, 1842) FishBase
- Sardinops FishBase
- Whitehead, P.J.P., 1985. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (suborder Clupeioidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/1):1-303. Rome: FAO.