Lármás lóri
Lármás lóri | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Lorius garrulus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
Domicella garrula | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Lármás lóri témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lármás lóri témájú médiaállományokat és Lármás lóri témájú kategóriát. |
A lármás lóri (Lorius garrulus), korábban sárgaköpenyes lóri vagy sárgadolmányos lóri, a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába, azon belül a lóriformák (Loriinae) alcsaládjába tartozó faj.[1]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek (Seram, Halmahera stb.) érintetlen esőerdeiben él.
Alfajai
[szerkesztés]- Lorius garrulus flavopalliatus (Salvadori 1877) – Kasiruta, Bacan, Obi és Mandiole szigetek
- Lorius garrulus garrulus (Linnaeus, 1758) – Halmahera, Widi és Ternate szigetek
- Lorius garrulus morotaianus (van Bemmel, 1940) – Morotai és Rau szigetek
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Testhossza 29–30 centiméter, szárnyának hossza mintegy 18 cm; fesztávolsága elérheti az 55 cm-t. Tömege 150-200 g.[2]
A két nem tollazata nem különbözik. Alapszíne skarlátvörös, a válltájékon sötétebb árnyalatú, a hátán változó méretű, háromszögletű sárga folttal. Combja zöld. Szárnyának fedőtollai olajzöldek, a kézevezők alsó felületén széles, vörös sáv húzódik. Az alsó szárnyfedők sárgák.
Vörös farka rövid és lekerekített, tollainak csúcsa sötétzöld. Írisze mélysárga, csőre narancsvörös, lábai piszkosszürkék.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Többnyire párban, más párokat elűzve lakmározik a virágzó fákon; a földre csak elvétve száll le. Virágokat, gyümölcsöket, rovarokat, nektárt, virágport és magvakat eszik; ezeket gyakran a lábával veszi fel és viszi csőréhez. A gyümölcsök levét és a virágok nektárját ecsethez hasonló, rojtos nyelvével veszi fel.
Repülés közben éles, átható hangon gyakran rikoltozik, evés közben furcsán gurgulázik.
A bennszülöttek szívesen tartják kunyhóikban.[3]
Szaporodása
[szerkesztés]Az ivarérettséget 2-3 évesen éri el. Szaporodását csak fogságban figyelték meg. A költési időszak május és november között van. A költések száma 1-2; egy fészekalj 2 tojás. Körülbelül 26 napig költ.
Képek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 77. o. (1987). ISBN 963 233 126 5
- ↑ Az Indonéz Papagájvédelmi Projekt dokumentumfilm
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Parrotland.hu - magyar neve
- Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 77. old. ISBN 963 233 126 5
- Hivatalos magyar neve