Rushmore-hegy
| Rushmore-hegy | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Település | Pennington megye |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 1745 m |
 Rushmore-hegy
Pozíció az Egyesült Államok térképén
| |
 é. sz. 43° 52′ 44″, ny. h. 103° 27′ 35″43.878947°N 103.459825°WKoordináták: é. sz. 43° 52′ 44″, ny. h. 103° 27′ 35″43.878947°N 103.459825°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rushmore-hegy témájú médiaállományokat. | |
A Rushmore-hegy az amerikai Dél-Dakota államban található. Eredetileg az őslakosok szent helye volt, később az Amerikai Egyesült Államok nemzeti emlékhelyet és szoborcsoportot épített a hegyből, ami 1927 és 1941 között (azaz 14 év alatt) készült el. A hegy oldalába négy nagy amerikai elnök arcmását vésték: az elsőt, George Washingtont, a harmadikat, Thomas Jeffersont, a tizenhatodikat, Abraham Lincolnt és a huszonhatodikat, Theodore Rooseveltet. (Az arcok sorrendben balról jobbra: Washington, Jefferson, Roosevelt, Lincoln) Az eredeti tervek szerint az alakokat derékig ábrázolták volna, de finanszírozási gondok miatt csak a jelenleg látható arcok készültek el.[1]
A kezdetek
[szerkesztés]Az emlékhely ötlete Doane Robinsontól, egy dél-dakotai történésztől származik. 1923-ban jött a gondolat, hogy a Tűhegyekből, amely a Fekete-hegyekben található, nagy vadnyugati hősök szobrait faragják ki, mint például William Frederick "Buffalo Bill" Codyt. John Gutzon Borglum (1867–1941), dán származású szobrász, aki a terveken dolgozott, úgy vélte, hogy sem a helyszín, sem az alakok nem megfelelőek. Az volt a véleménye, hogy egy ilyen monumentális vállalkozásnak országos jelentőségűnek kell lennie.
A munka
[szerkesztés]
Borglum az 1745 m magas Rushmore-hegyet választotta a mű kivitelezéséhez, finomszemcsés gránitja miatt. A megfelelő kőzet megtalálásához mégis több méternyi követ kellett lerobbantani. Roosevelthez, akinek a feje leghátrébb található, 37 m-t kellett faragni a sziklába. A munkálatok során mintegy 450 000 tonna követ hasítottak le a hegyről. A szobrász úgy döntött, egyenként készíti el a fejeket, nem pedig egyszerre dolgozik mindegyiken, mert így egymáshoz és a környezethez is illesztheti azokat. Borglum 1:12 méretarányú gipszmakettet készített. A fejek tetejére egy fokbeosztású lapot helyezett. Közepére egy forgatható acélrudat szerelt, ezen pedig egy letekerhető mérőón lógott, ezzel a szerkezettel jelölték ki a helyszínen a faragási területet. A szobrász ezt a műszert kijelölőmércének hívta, míg a munkásokat, akik ebben segítettek neki kijelölőknek.
Miután meghatározták a faragási területet, kirobbantották a sziklából a felesleges részeket. Az egész munka nagy részét dinamittal végezték, csak az apróbb részletekhez használtak fúrót. Ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy a dinamittal könnyebben lehetett megalkotni az arcok fő vonásait, a másik, hogy a szikla tetejéről 70–80 m-es magasságban nagyon nehéz volt a légfúróval dolgozni.
A végeredmény
[szerkesztés]A négy fej mindegyike 18 m magas, az orrok átlagban 6 m hosszúak. A szájak 5,5 m, a szemek pedig 3,5 m szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ekkora méretben is ilyen jól mutassanak, óriási mérnöki tudás szükséges. Borglum nem sokkal műve befejezése előtt, 1941. március 6-án meghalt. Így sosem láthatta teljesen készen művét. A munkálatokat fia, Lincoln Borglum (1912–1986) fejezte be, aki már 15 évesen is segített apjának, kijelölőként.
A költségek megszaladása miatt felhagytak a szoboralakok tervezett felsőtestének megformázásával, egyedül a legelőrébb lévő Washington galléros öltözékét lehet felismerni, illetve kivehető még a jobb szélen helyet foglaló Lincoln bal kezének felső része, amit a tervek szerint ruhájának hajtókájára kulcsolt volna. A munka során keletkezett törmelék azóta is látványos kupacként terül el a dombormű alatt.
Indián szent hely
[szerkesztés]Miközben a szoborcsoport a telepesek egyik nemzeti szimbólumává vált, az indián őslakosság számára a Fekete-hegyek a mai napig az egyik indián szent helynek számítanak. A sziú indiánok számára az 1860-as években kialakított rezervátumnak még részét képezték a Fekete-hegyek, egészen addig, míg az 1870-es években aranyat nem találtak ott, akkor az amerikai kormány leválasztotta a Fekete-hegyek egy részét a rezervátumról, köztük a későbbi szoborcsoportnak helyet adó hegyszakaszt is. Doane Robinson történész eredeti terve szerint az elnökök mellett amerikai pionírok és őslakos indián vezetők arcát is tartalmazta volna a szoborcsoport, de ezt későbbiekben elvetették. A sziú indiánok képviselői ezért a szoborcsoporttal kapcsolatban a mai napig a következő aggályokat fogalmazták meg: azon a területen készült, melyet utólag vett el tőlük az amerikai kormány; a Fekete-hegyek indián szent hely; a szoborcsoport azon telepes fehérek vezetőinek állít emléket, akik rengeteg indián haláláért felelősek. Az indián őslakosok képviselőinek nyomására 2012-ben az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak, hogy adják vissza az indián őslakosoknak a Rushmore-hegyet, benne az emlékművet, de ez eddig még nem valósult meg.[2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Itt még a hegynek is füle van (1941). hir24.hu (2011. október 31.) (Hozzáférés: 2014. július 24.) arch
- ↑ http://www.pbs.org/wgbh/americanexperience/features/biography/rushmore-sioux/
- ↑ http://www.dailymail.co.uk/news/article-2140134/Mount-Rushmore-list-sacred-land-UN-says-returned-Native-Americans.html
Irodalom
[szerkesztés]- Making Mount Rushmore. Oh, Ranger!. APN Media. (Hozzáférés: 2013. január 27.)
- Buckingham, Matthew: The Six Grandfathers, Paha Sapa, in the Year 502,002 C.E.. Cabinet Magazine. Immaterial Incorporated, 2002. szeptember 1. (Hozzáférés: 2013. január 27.)
- Coutant, Arnaud (2014). Les Visages de l'Amérique, les constructeurs d'une démocratie fédérale. Mare et Martin (ISBN 978-2-84934-160-5). French study about the Four Presidents, Life, presidency, influence about American political evolution. (Archived link)
- Del Bianco, Lou: Luigi Del Bianco: chief stone carver on Mount Rushmore, 1933–1940. Lou Del Bianco. (Hozzáférés: 2013. január 27.)
- Dobrzynski, Judith H.. „A Monumental Achievement”, The Wall Street Journal , 2006. július 15. (Hozzáférés: 2013. január 27.)
- Larner, Jesse (2002). Mount Rushmore: An Icon Reconsidered. New York: Nation Books.
- Taliaferro, John (2002). Great White Fathers: The Story of the Obsessive Quest to Create Mount Rushmore. New York: PublicAffairs. ISBN 978-1-58648-205-3.
- The National Parks: Index 2001–2003. Washington, D.C.: United States Department of the Interior. Sablon:Oclc.
- The Six Grandfathers Before It Was Known as Mount Rushmore. Native Hope . (Hozzáférés: 2021. április 2.)
- Untold Stories Discussion Guide: Baker and Mount Rushmore. PBS. [2015. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Smith, Rex Alan. The Carving of Mount Rushmore.. New York: Abbeville Press (2011. december 18.). ISBN 978-0-7892-6008-6. OCLC 784885603
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- blikk.hu (2020)
- Milliárdokért sem mondanak le az őslakosok a Mount Rushmore-ról (telex.hu, 2024)
