Pataksügér

Pataksügér
	Rajz a halról
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Sügérfélék (Percidae);
Alcsalád:	Luciopercinae;
Nem:	Romanichthys; Dumitrescu, Bănărescu & Stoica, 1957
Faj:	R. valsanicola;
Tudományos név
	Romanichthys valsanicola; Dumitrescu, Bănărescu & Stoica, 1957
Elterjedés
	Elterjedési területe; ma már csak a vörös vonalon
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pataksügér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pataksügér témájú kategóriát.

A pataksügér (Romanichthys valsanicola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj.

A Romanichthys halnemnek az egyetlen képviselője.

Előfordulása

A pataksügér a Duna romániai vízrendszerében él, ahol homokos vagy kavicsos medrű tiszta folyóvizek vannak. Főbb állományai az Argeșban és mellékfolyóinak felső folyásaiban találhatók. Csak 1957-ben fedezték fel, és azóta is csak kevés figyelem jutott ennek a kihalófélben levő fajnak. Az erdőirtás, az utak építése, a kőbányák és a vízerőművek igen veszélyeztetik, és élőhelye már csak 1 kilométerre korlátozódik a Vâlsan folyóban, az Argeș megyei Brădetu falu közelében.^[1]

Megjelenése

Testhossza legfeljebb 11 centiméter. 58–67 középnagy, fésűs pikkelye van a teljes oldalvonal mentén. Feje két kis sziget kivételével pikkelyek nélküli. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, elő-kopoltyúfedője finoman fogazott.

Életmódja

Az elöntött kavics- és homokzátonyokat kedveli. Gyakran a kölöntefélék (Cottidae) között található. Táplálékai fenéklakó gerinctelenek, halikra és ivadék.

Szaporodása

A pataksügér körülbelül május második felében ívik. A nőstény 120–150 ikrát rak egy kő alá.

Jegyzetek

↑ Petru Bănărescu. Fauna Republicii Populare Române. Vol. XIII : Pisces - Osteichtyes (Pești ganoizi și osoși). București. Editura Academiei Republicii Populare România, 1964.

Források

Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Romanichthys valsanicola Dumitrescu, Bănărescu & Stoica, 1957 FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
Romanichthys FishBase

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[R1-1] Petru Bănărescu. Fauna Republicii Populare Române. Vol. XIII : Pisces - Osteichtyes (Pești ganoizi și osoși). București. Editura Academiei Republicii Populare România, 1964.

[1]