Ugrás a tartalomhoz

Robert Coover

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Coover
SzületettRobert Lowell Coover
1932. február 4.
Charles City, Iowa, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt2024. október 5. (92 évesen)
Warwick(wd), Warwickshire, West Midlands, Anglia
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai USA
HázastársaPilar Sans Coover (1959 – 2024. október 5.)[1]
Gyermekei
  • Sara Caldwell
  • Roderick Coover
Foglalkozása
Iskolái
  • Southern Illinois University Carbondale
  • Indianai Egyetem (–1953, BA, szlavisztika)
  • Chicagói Egyetem (–1965, MA, bölcsészettudomány)
KitüntetéseiGuggenheim-ösztöndíj[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Coover témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Robert Lowell Coover (Charles City, 1932. február 4. – Warwick, 2024. október 5.) amerikai regényíró, novellaíró, a Brown Egyetem T. B. Stowell irodalmi professzor emeritusa volt,[3] általában a fabuláció[4] és a metafikció írójának tartják. Az elektronikus irodalom híve lett, és az Elektronikus Irodalmi Szervezet egyik alapítója volt.[5]

Háttere

[szerkesztés]

Coover az iowai Charles Cityben született.[6] A carbondale-i Southern Illinois University-re(wd) járt, 1953-ban az Indianai Egyetemen Bloomingtonban szlavisztikából szerzett diplomát,[7] majd 1953 és 1957 között az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált, ahol hadnagy lett.[8] A Chicagói Egyetemen 1965-ben általános bölcsészettudományi diplomát szerzett. 1968-ban aláírta az „Írók és szerkesztők háborús adótiltakozása” fogadalmat, amelyben megfogadta, hogy a vietnámi háború elleni tiltakozásul megtagadja az adófizetést.[9] Számos egyetemen szolgált tanárként vagy írói rezidensként. A Brown Egyetemen 1981 és 2012 között tanított.[10][11][12]

Irodalmi pályafutása

[szerkesztés]

Coover első regénye a The Origin of the Brunists volt, amelyben egy bányakatasztrófa egyetlen túlélője vallási szektát alapít. Második könyve, a The Universal Baseball Association, Inc., J. Henry Waugh, Prop. című regénye az alkotó szerepével foglalkozik. A címszereplő Waugh, egy félénk, magányos könyvelő, létrehoz egy baseball-játékot, amelyben a kockadobás határozza meg az egyes játékokat, és játékosokat álmodik meg, akikhez ezeket az eredményeket hozzákapcsolja.[13]

Coover 1969-ben megjelent Pricksongs and Descants című novelláskötete tartalmazza a „The Babysitter” című híres metafikciós történetet, amelyből 1995-ben Guy Ferland(wd) rendezésében az azonos című film is készült.[14]

Legismertebb műve, a The Public Burning Julius és Ethel Rosenberg ügyét dolgozza fel a mágikus realizmusnak is nevezett módon. A könyv felét a mesék mitikus hősének, Samu bácsinak szenteli, és a szintén fantasztikus Fantommal foglalkozik, aki a nemzetközi kommunizmust képviseli. A váltakozó fejezetek Richard Nixon erőfeszítéseit mutatják be, hogy a Rosenbergék kivégzését nyilvános eseményként rendezzék meg a Times Square-en. Ahogy Thomas R. Edwards kritikus írta a The New York Timesban: „Meglepő módon Nixon a legérdekesebb és legszimpatikusabb szereplője a történetnek”.[15]

Coover 1982-es kisregénye, a Spanking the Maid az egyik kedvence maradt; egy interjúban arra a kérdésre, hogy „Melyik könyveddel jutsz a mennyországba?”, Coover azt válaszolta: „Spanking the Maid.”. Isten nagyon szereti a szado-mazo-t.”[16] Egy későbbi novella, a Whatever Happened to Gloomy Gus of the Chicago Bears (1987) egy alternatív Nixont mutat be, aki ugyanolyan kitartóan hódol a futballnak és a szexnek, mint amilyen kitartóan ebben a valóságban a politikai sikerekért küzdött. Az A Night at the Movies (Egy éjszaka a moziban) című tematikus antológia tartalmazza a „You Must Remember This” című történetet, amely a Casablancáról szól, és explicit leírást tartalmaz arról, hogy mit csinált Rick és Ilsa, amikor a kamera nem rájuk szegeződött. A Pinocchio in Venice (Pinokkió Velencében) visszatér a mitikus témákhoz.[17]

1987-ben elnyerte a Rea-díjat a novelláért.[18] 2021-ben Coover Art Spiegelmannal együttműködve kiadta a Street Cop-ot.[19]

Elektronikus irodalom

[szerkesztés]
Coover bemutatja a „CaveWriting” szoftvert[20]

Coover a korai elektronikus irodalom(wd) támogatója volt, és az Electronic Literature Organization(wd) egyik alapítója. Elektronikus irodalmat tanított a Brown Egyetemen, és olyan rendezvényeket szervezett, mint az 1999-ben a Brownon megrendezett Technology Platforms for 21st Century Literature (TP21CL).[21] 1992-ben a The New York Timesban publikálta „The End of Books” (A könyvek vége) című esszéjét,[22] amellyel talán először hívta fel a mainstream közönség figyelmét az új műfajra. A „ma már hírhedt” esszé[23] „felforgatta az irodalmi életet, és a regény közelgő végét hirdette”.[24] Az elektronikus irodalom számos kutatója hivatkozik az esszére, például J. Yellowlees Douglas(wd) a The End of Books–Or Books Without End? Reading Interactive Narratives című könyvének címében.[25] 1993-ban Coover egy második, az elektronikus irodalomról szóló esszét is publikált a New York Timesban „Hyperfiction: Novels for the Computer” (Hiperfikció: Regények a számítógép számára) címmel.[26]

Coover alapította a Brown Egyetemen a digitális nyelvművészet MFA-programját(wd)[27], és segített az elektronikus irodalom íróinak sorát az egyetemre hozni, köztük John Cayley-t(wd), Talan Memmottot(wd), Noah Wardrip-Fruint(wd), William Gillespie-t,[28] és Samantha Gormant(wd).[29][30] Talan Memmott volt a Brown Egyetem első diplomás elektronikus író ösztöndíjasa.[31]

Magánélete és halála

[szerkesztés]

Coover felesége az ismert tűvarró művész, Pilar Sans Coover volt.[32][33][34] Három gyermekük született, köztük Sara Caldwell(wd) és Roderick Coover(wd).[35]

Coover 2024. október 5-én, 92 éves korában halt meg az angliai Warwickban(wd), egy idősek otthonában.[19][36]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • The Origin of the Brunists (1966)
  • The Universal Baseball Association, Inc., J. Henry Waugh, Prop. (1968)
  • A Political Fable (1968); reprinted as The Cat in the Hat for President: A Fable (2018)
  • The Public Burning (1977)
  • Spanking the Maid (1982)
  • Gerald's Party (1986)
  • Whatever Happened to Gloomy Gus of the Chicago Bears? (1987)
  • Pinocchio in Venice (1991)
  • Dr. Chen's Amazing Adventure (1991)
  • John's Wife (1996)
  • Briar Rose (1996)
  • Ghost Town (1998)
  • The Adventures of Lucky Pierre: Director's Cut (2002)
  • The Grand Hotels (of Joseph Cornell) (2002)
  • Stepmother (2004)
  • Noir (2010)
  • The Brunist Day of Wrath (2014)
  • Huck Out West (2017)
  • The Enchanted Prince (2018)
  • Street Cop (with Art Spiegelman) (2021)
  • Open House (2023)

Gyűjtemények

Gyűjtetlen történetek

  • “Blackdamp.” Noble Savage, no. 4 (October 1961), 218–29.
  • “The Square Shooter and the Saint: A Story about Jerusalem.” Evergreen Review, no. 25 (July/August 1962): 92–101.
  • “Dinner with the King of England.” Evergreen Review, no. 27 (November/December 1962): 110–18.
  • “D.D. Baby.” Cavalier, July 1963, 53–56, 93.
  • “Neighbours.” Argosy (UK), January 1966, 129–33.
  • “Letter from Patmos.” Quarterly Review of Literature, no. 16, 1969, 29–31.
  • “That the Door Opened.” Quarterly Review of Literature, no. 16, 1969, 311–17.
  • “The Reunion.” Iowa Review 1.4 (Fall 1970): 64–67.
  • “Party Talk: Unheard Conversation at Gerald’s Party. Fiction International 18.2 (Spring 1990): 187–203.
  • “A Sudden Story.” TriQuarterly, no. 78, Spring/Summer 1990, 396.
  • “Touch.” Paris Review 40.149 (Winter 1998): 155–59.
  • “The Photographer.” Fence Magazine 2.2 (Fall/Winter 1999–2000): 30–41.
  • “On Mrs. Willie Masters.” Review of Contemporary Fiction 24.3 (Fall 2004): 10–23.
  • “Ten Minutes in the Orxatería La Valenciana.” Storie, Afternoon Anthology, no. 42/43, 2008, 227.
  • “Red-Hot Ruby.” Conjunctions, no. 50, Spring 2008, 450–69.
  • "The Case of the Severed Hand." Harper's Magazine, June 2008.
  • "White-Bread Jesus". Harper's Magazine, December 2008.
  • "The War Between Sylvania and Freedonia." Harper’s Magazine, July 2010, 62–66.
  • "An Encounter". Fortnightly Review, 2010.
  • "The Old Man".Fortnightly Review, 2011.
  • “The Box.” Conjunctions, no. 56, Spring 2011, 221–27.
  • "Matinée". New Yorker, July 25, 2011, 67–71.
  • "Vampire". Granta, October 21, 2011.
  • "The Colonel’s Daughter". New Yorker, September 2, 2013.
  • "The Frog Prince". New Yorker, January 27, 2014.
  • "The Waitress". New Yorker, May 19, 2014.
  • "The Crabapple Tree". New Yorker, January 12, 2015.
  • "The Hanging of the Schoolmarm". New Yorker, November 28, 2016.
  • "The Wall". Conjunctions, no. 68, Spring 2017.
  • "The Boss". New Yorker, August 2, 2017.
  • "M*rphed". Granta, October 20, 2017.
  • "Treatments". New Yorker, April 30, 2018.
  • "Hulk". Granta, June 10, 2019.
  • "Citizen Punch". New Yorker, July 18, 2019.

Színdarabok

[szerkesztés]

Egyéb

[szerkesztés]
  • The Water Pourer (1972) An unpublished chapter from The Origin of the Brunists, signed by author and limited to 300 copies. 22 pages.
  • „The End of Books”, The New York Times , 1992. június 21.  (essay)
  • "The Bad Book". On the Bible

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Robert Coover, subversive novelist whose interests ranged from weird eroticism to fairy tales (angol nyelven), 2024. október 11.
  2. ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
  3. ↑ Literary Arts. Brown University, 2023. július 27. [2021. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
  4. ↑ A fabuláció a főként 20. századi regények osztálya, amelyek a mágikus realizmushoz hasonló stílusúak, és nem illeszkednek a realizmus vagy a romantika hagyományos kategóriáiba.
  5. ↑ Az elektronikus irodalom vagy digitális irodalom az irodalom olyan műfaja, amelyben a digitális képességeket, például az interaktivitást, a multimodalitást (többféle írásmód) vagy az algoritmikus szöveggenerálást esztétikai szempontból használják.
  6. ↑ Evenson, Brian. Understanding Robert Coover. University of South Carolina Press, 1. o. (2003. december 20.). ISBN 978-1570034824 
  7. ↑ Stengel, Wayne B.. Robert Coover, A Reader's Companion to the Short Story in English. Routledge, 118–32. o. (2001). ISBN 1-57958-353-9 
  8. ↑ McGrath, Steve. "Writing: an internal process" Archiválva 2022. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben., Midweek Main Campus, Orono, Maine, volume 84, number 45, April 17, 1979, page 2.
  9. ↑ "Writers and Editors War Tax Protest" January 30, 1968, New York Post
  10. ↑ Unspeakable Practices V: Celebrating the Life and Work of Robert Coover. The Providence Phoenix. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. ↑ Unspeakable Practices V: Festival Bios. Brown University, 2023. július 27. [2019. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
  12. ↑ Unspeakable Practices V: Celebrating Robert Coover. Brown University. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
  13. ↑ Moor, Robert. Strange Loop (2014. július 1.). Hozzáférés ideje: 2021. július 29. 
  14. ↑ Zdunkiewicz, Lech (2018. december 20.). „A Contextualization of Robert Coover's "The Babysitter"”. Language and Literary Studies of Warsaw (8), 59–77. o. 
  15. ↑ Edwards, Thomas R.: Real People, Mythic History. The New York Times , 1977. augusztus 14. [2021. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 29.)
  16. ↑ Playboy, January 2006, p. 33.
  17. ↑ Michael Joshua Rowin: Pulp Fictions and Hypertexts with Robert Coover. L Magazine , 2010. április 1. [2021. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 29.)
  18. ↑ a b „Robert Coover, innovative author and teacher, dies at 92”, Washington Post , 2024. október 7. (Hozzáférés: 2024. október 7.) (amerikai angol nyelvű) 
  19. ↑ a b Williams, John. „Robert Coover, Inventive Novelist in Iconoclastic Era, Dies at 92”, The New York Times, 2024. október 6. 
  20. ↑ Cave Writing: Toward a Platform for Literary Immersive VR
  21. ↑ Guernsey, Lisa: New Kind of Convergence: Writers and Programmers. New York Times , 1999. április 15. [2022. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  22. ↑ Coover, Robert: The End of Books. New York Times , 1992. június 21. [2018. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  23. ↑ Carpenter, J.R. (2011. november 24.). „Generating Books: Paradoxical Print Snapshots of Digital Literary Processes”. "Congrés Internacional Mapping e-lit: Lectura i anàlisi de la literatura digital" (Universitat de Barcelona, 24–25 Nov 2011). (Hozzáférés: 2022. október 15.) 
  24. ↑ Grondahl, Paul. „Robert Coover, pioneer of hypertext, prefers print”, 2017. március 8.. [2022. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. október 15.) (amerikai angol nyelvű) 
  25. ↑ Douglas, J. Yellowlees. The end of books—or books without end? : reading interactive narratives. Ann Arbor: University of Michigan Press (2000. december 20.). ISBN 0-472-11114-0. OCLC 41649564 
  26. ↑ Coover, Robert: Hyperfiction: Novels for the Computer. New York Times , 1993. augusztus 29. [2022. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  27. ↑ Celebrating Coover (angol nyelven). www.brownalumnimagazine.com . [2022. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  28. ↑ Hayles, N. Katherine: Electronic Literature: What is it?. eliterature.org , 2007 [2022. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  29. ↑ Cave Writing: Reshaping Writing at Brown | ELMCIP. elmcip.net . [2022. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  30. ↑ Warren, Jamin: Samantha Gorman (kanadai angol nyelven). Killscreen , 2019. szeptember 11. [2022. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
  31. ↑ „Writing in 3-D”, Brown Alumni Monthly, 33–35. oldal 
  32. ↑ Born María del Pilar Sans Mallafré
  33. ↑ Pilar Sans Coover. [2021. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 1.)
  34. ↑ (Summer 1976) „Contemporary Midwest Writers Series, Nos. 1,2 Author(s): Franklyn Alexander, Robert Bly, Robert Coover and Camille Blachowicz”. The Great Lakes Review 3 (1), 66–73. o. JSTOR 41337445. 
  35. ↑ Current Biography Yearbook 1991, volume 52. H. W. Wilson, 159. o. (1992) 
  36. ↑ Italie, Hillal. „Robert Coover, innovative author and teacher, dies at 92”, Associated Press, 2024. október 6. (Hozzáférés: 2024. október 6.) 
  37. ↑ a b c d A Theological Position: Plays: The Kid, Love Scene, Rip Awake, A Theological Position (angol nyelven) (1972. december 20.). ISBN 9780525045403 
  38. ↑ „Books Authors; Faulkner Foundation Award”, The New York Times, 1967. március 24., 28. oldal 

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Coover című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Robert_Coover&oldid=27700210”