Orrszarvúfélék

Orrszarvúfélék
	Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen
	A család 6 recens faja
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Páratlanujjú patások (Perissodactyla);
Család:	Rhinocerotidae; J. E. Gray, 1821
Szinonimák
	Ceratorhinae Osborn, 1896; Dicerorhinae Ringström, 1924; Dicerinae Ringström, 1924;
Elterjedés
	Az öt élő faj elterjedési területe ma és a közelmúltban
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Orrszarvúfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Orrszarvúfélék témájú médiaállományokat és Orrszarvúfélék témájú kategóriát.

Az orrszarvúfélék vagy régies kifejezéssel rinocéroszok (Rhinocerotidae) öt ma élő nagy testű, afrikai vagy ázsiai páratlanujjú patás fajt tömörítő rendszertani család.

A növényevő orrszarvúk jellemzője a nagy méret, a homlok közepén fejlődő egy vagy két kisebb-nagyobb szaruképződmény („szarv”), az 1,5–5 centiméteres vastagságú, kemény bőr valamint a kiváló hallással és szaglással párosuló viszonylag gyenge látás. Elsősorban ez utóbbi tulajdonságuknak tudható be agresszív viselkedésük – az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) például több emberrel végez évente Nepálban és Indiában, mint a tigrisek vagy a leopárdok.

Az egyedek átlagosan 40 évig élnek, és meglehetősen lassan szaporodnak. Emiatt az összes fajt – főleg a jávai és a szumátrai orrszarvút és különösen a vadon valószínűleg kihalt északi szélesszájú orrszarvút – súlyos veszély fenyegeti, mivel élőhelyük pusztul, és sok helyen a presztízsjavak közé sorolt, gyógyító erejűnek gondolt szarvaik miatt a mai napig illegálisan vadásszák őket.

Elnevezések

A két afrikai faj, a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) közkeletű elnevezései – fehér és fekete – nyelvi tévedésen alapulnak. Mindkettő egyedei a szürkés, esetleg vörösesbarna különböző árnyalatait „viselik”, túlnyomórészt az élőhelyükön lévő talaj színe függvényében, ahonnan magukra szedik a port vagy sarat. A dél-afrikai búr telepesek holland nyelven „széles”-nek (wijd) nevezték a szélesszájúakat, amit az angol telepesek fehérnek (white) értelmeztek. A keskenyszájú fajta megkülönböztetésképpen kapta a fekete nevet. (A szélesszájú inkább a füvet legeli, a keskenyszájú főleg a bokrokról szedi össze táplálékát.) Érdekes, hogy a búroknak a holland nyelvből kialakult mai afrikaans nyelvébe is bekerült ez e téves megkülönböztetés, és már ők is elsősorban fehérnek (wit) és feketének (swart) nevezik a két fajt.

Az orrszarvúfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Kifejlődésük

Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.^[1]^[2] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei nagyjából a miocén kor idején kezdtek elterjedni Ázsiából.^[3]

Rendszerezés

A családba az alábbi alcsaládok, nemzetségek és nemek tartoznak. A nemek többsége kihalt, manapság csak 4 nem és 5 faj létezik:^[4]

Aceratheriinae
- Aceratheriini
  - †Aceratherium 33,9–3,4 Ma - kora oligocén - középső pliocén
  - †Acerorhinus 13,6–7,0 Ma - miocén
  - †Alicornops 13,7–5,33 Ma - miocén
  - †Aphelops 20,430–5,330 Ma - kora miocén - kora pliocén
  - †Plesiaceratherium 20,0–11.6 Ma - kora és középső miocén
- Chilotheriini
  - †Chilotherium 13,7–3,4 Ma - középső miocén - középső pliocén
  - †Floridaceras 20,43–16,3 Ma - kora és középső miocén
  - †Peraceras 20,6–10,3 Ma - kora és középső miocén
  - †Shansirhinus
Rhinocerotinae
- - †Chilotheridium 23,03–11,610 Ma - kora és középső miocén
  - †Dromoceratherium 15,97–7,25 Ma - középső miocén
  - †Hoploaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén
  - †Mesaceratherium
  - †Proaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén
  - †Sinorhinus
  - †Subchilotherium
- Teleoceratini
  - †Aprotodon 28,4–5,330 Ma - középső oligocén - kora pliocén
  - †Brachydiceratherium
  - †Brachypodella
  - †Brachypotherium 20,0–5,33 Ma - kora miocén - kora pliocén
  - †Diaceratherium 28,4–16,0 Ma - középső oligocén - középső miocén
  - †Prosantorhinus 16,9–7,25 Ma - középső miocén
  - †Shennongtherium
  - †Teleoceras 16,9–4,9 Ma - középső miocén - kora pliocén
- Rhinocerotini 40,4–11,1 Ma - középső eocén - középső miocén
  - †Gaindatherium 11,61–11,1 Ma - középső miocén
  - †Punjabitherium
  - Rhinoceros
- Dicerorhinini 5,330–0,011 Ma - késő miocén - késő pleisztocén
  - †Coelodonta - késő pliocén - holocén
  - Dicerorhinus 23,030–jelen
  - †Dihoplus 11,610–1,810 Ma - középső miocén - kora pleisztocén
  - †Lartetotherium 15,97–8,7 Ma - középső miocén
  - †Stephanorhinus 9,7–0,126 Ma - középső miocén - pleisztocén
- Dicerotini 23,03–jelen
  - tompaorrú orrszarvúak (Ceratotherium) késő miocén – jelen
  - hegyesorrú orrszarvúak (Diceros) késő pliocén - jelen
  - †Paradiceros 15,97–11,61 Ma - középső miocén
Elasmotheriinae
- †Gulfoceras 23,030–20,430 Ma - kora miocén
- Diceratheriini
  - †Diceratherium 33,9–11,610 Ma - kora oligocén - középső miocén
  - †Subhyracodon 38,0–26,3 Ma - késő eocén - késő oligocén
- Elasmotheriini 20,0–0,126 Ma - kora miocén - pleisztocén
  - †Aegyrcitherium késő pliocén - késő pleisztocén
  - †Elasmotherium 3,6–0,126 Ma - középső pliocén - pleisztocén
  - †Hispanotherium - szinonimák: Beliajevina, Huaqingtherium, Tesselodon, Caementodon, Begertherium 16.0–7.250 Ma - középső miocén
  - †Meninatherium
  - †Menoceras 23,03–16,3 Ma - kora és középső miocén
  - †Parelasmotherium
  - †Sinotherium 9,0–5,3 Ma - középső miocén - kora pliocén
Iranotheriinae
- - †Bugtirhinus 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén
  - †Iranotherium - késő miocén
  - †Kenyatherium
  - †Ougandatherium 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén
  - †Procoelodonta
incertae sedis
- Trigonias - késő eocén
- Ningxiatherium

Jegyzetek

↑ Tougard, C. (2001). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.
↑ Xu, Xiufeng (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)”. Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.
↑ Lacombat, Frédéric. The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6. London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o. (2005. december 2.)
↑ Haraamo, Mikko: Mikko's Phylogeny Archive entry on "Rhinoceratidae", 2005. november 15. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 7.)

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Antoine, P.O., Ducrocq, S., Marivaux, L., Chaimanee, Y., Crochet, J.Y., Jaeger, J.J., and Welcomme, J.L. 2003: Early Rhinocerotids (Mammalia, Perissodactyla) from South-Asia and a review of the Holarctic Paleogene Rhinocerotid record. Canadian journal of earth sciences, 40(3): 365–374.
Tong, H. 2001: Rhinocerotids in China - systematics and material analysis. Geobios, 34: 585–591. doi:10.1016/S0016-6995(01)80071-1
Na Duong (northern Vietnam) – an exceptional window into Eocene ecosystems from Southeast Asia Manuscript received 17.12.2013; revision accepted 19.01.2014 BSPG ISSN 1612-412X Epiaceratherium Abel 1910

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Ez az emlősökről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[Tougard-1] Tougard, C. (2001). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.

[DNA-2] Xu, Xiufeng (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)”. Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.

[Lacombat-3] Lacombat, Frédéric. The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6. London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o. (2005. december 2.)

[Mikko-4] Haraamo, Mikko: Mikko's Phylogeny Archive entry on "Rhinoceratidae", 2005. november 15. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 7.)

[1]

[2]

[3]

[4]