Florentius Radewijn
Florentius Radewijn | |
Élete | |
Született | 1350 körül Leerdam |
Elhunyt | 1400. március 24. (kb. 50 évesen) Deventer |
Nemzetiség | németalföldi (holland) |
Pályafutása | |
Irodalmi irányzat | devotio moderna |
Fontosabb művei | Tractatus devotus Levelek Dicta |
Hatottak rá | Geert Groote |
Hatása | Kempis Tamás, Loyolai Szent Ignác |
Latinosan Florentius Radewijn, eredeti nevén Floris Radewyns (Leerdam, 1350 körül – Deventer, 1400. március 24.[1]) középkori németalföldi (ma Hollandia) egyházi író, a devotio moderna képviselője.
Élete
[szerkesztés]Jómódú németalföldi család sarjaként született[2] Leerdamban.[1] 1378-tól[1] a prágai egyetemen filozófiát, irodalmat és kánonjogot tanulhatott.[2] Tanulmányai végeztével hazatért Németalföldre, és Utrechtben, majd Deventerbe püspöki helynök volt.[1] 1380-ban ő nyitotta meg Közös Élet Testvérei első házát.[1] Mestere és barátja, Geert Groote javaslatára Wormsba ment újabb tanulmányokra, és ott pappá is szentelték. Háza lelki központtá fejlődött, őt pedig a „pater omnium devotorum” címmel tisztelték meg.[2] 1384-ben, Groote halála után a Közös Élet Testvérei kanonoki életszabályokat fogalmazott meg.[1] Ismeretes egy kolostoralapítása is 1386-ban vagy 1387-ben (Windesheimi szabályozott kanonokok).[2][3] Mivel hamar megnőtt a kolostor lakóinak száma, 1391-ben két új kolostort létesített a számukra (Mariabrunn és Neulicht).[3]
Radewijn Deventerben hunyt el 1400-ban.[1] Életrajzát tanítványa, Kempis Tamás írta meg.[2]
Művei
[szerkesztés]Radewijn mesterével, Groote-val szemben keveset írt, és tanításban gyakran felhasználta mások gondolatait. Hangsúlyozta, hogy a korban többek által sürgetett egyházi reformot mindenkinek önmagán kell elkezdenie, illetve, hogy a bensőséges lelki élethez nélkülözhetetlen az egyéni erőfeszítés. Gondolatai hatottak Kempis Tamásra és Loyolai Szent Ignácra.[2] A következő művei ismeretesek:
- Tractatus devotus[1]
- Omnes, inquit, artes[4]
- Multum valet, gondolatainak gyűjteménye[4]
- Levelek[2]
- Dicta, tanítványai által lejegyzett mondások[2][1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2