Paratölgy

Paratölgy
	Paratölgyültetvény (Portugália, Alentejo)
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Bükkfavirágúak (Fagales);
Család:	Bükkfafélék (Fagaceae);
Nemzetség:	Tölgy (Quercus);
Fajcsoport:	Cerris;
Faj:	Q. suber;
Tudományos név
	Quercus suber; L.
Elterjedés
	Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Paratölgy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Paratölgy témájú médiaállományokat és Paratölgy témájú kategóriát.

A paratölgy (Quercus suber) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába, azon belül a tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó fa, a Mediterráneum egyik legfontosabb gazdasági növénye.

Előfordulása

A Mediterráneumban sokfelé termesztik – Európában főleg Spanyolországban Extremadura megyében szabadon növő erdőségekkel is találkozhatunk, Portugáliában és Dél-Franciaországban. Parkokba, kertekbe díszfának ültetik végig az Atlanti-óceán partvidékén egészen Angliáig. Egyike az Észak-Afrikában is növő tölgy fajoknak. A legterjedelmesebb, a természeteshez közeli állapotú paraerdők Algériában nőnek, de előfordul Marokkóban is. Kínában a Jangce partvidékén találhatjuk ültetvényeit.

Jellemzése

Kedvező körülmények között mintegy 20 m magasra növő (de többnyire csak feleekkora), örökzöld fa. Koronája ágas-bogas, szabálytalan vagy lapított gömb alakú, a kérge szürke.

Hosszúkás, csaknem szív alakú, fényes sötétzöld levelei a lombhullató tölgyekéitől eltérően nem karéjosak, csak a szélük fűrészes. A fűrészfogak szúrós levéltövisben végződnek. A levelek középere hullámos, zegzugos.

Feltűnő porzós barkái tömegesen nyílnak, a termős virágok pedig 1–3 virágból álló kis csoportokban vannak.

Makkjai félig vagy hosszabban is kiállnak a kis, apró pikkelyű kupacsból.

Életmódja

Eredetileg elsősorban a dombvidéki erdőségekben nőtt. Kora tavasszal virágzik. Makkjai még a virágzás évében beérnek.

Főleg fiatal korában fagyérzékeny, ezért Közép-Európában és északabbra többnyire nem marad meg; a Kárpát-medence egyes nyugati-délnyugati részein, fagyvédett zugokban néhány példányát kerti díszként sikerült felnevelni. Budapesten a Vajdahunyad-várnál áll két példánya.

Felhasználása

Kérgét az ókorban halászhálókra kötötték úszónak, mentőövet készítettek belőle, és hajnövesztő szernek is tartották. A 18. század óta ez a parafa leggyakoribb nyersanyaga. A paratölgy finom és jó parát csak viszonylag fiatalon ad. Dél felé haladva ahogy egyre melegebb lesz, úgy javul a parafa minősége.

Források

D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. p. 112.
A Pallas nagy lexikona ^{[Tiltott forrás?]}
Fák, gombák honlapja
Parafa egyszeregy
Mediterrán és Örökzöld növények 2. Archiválva 2008. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Parafa, mint bárányon a gyapjú

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap