Ugrás a tartalomhoz

Királynék völgye 80

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(QV80 szócikkből átirányítva)
Királynék völgye 80
Tuja temetkezési helye
Kanópuszedény Tuja portréjával (Luxori Múzeum)
Kanópuszedény Tuja portréjával (Luxori Múzeum)

ElhelyezkedésKirálynék völgye
FeltártaRobert Hay
Előző
Következő
QV75
QV88
QV80 (Egyiptom)
QV80
QV80
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 43′ 40″, k. h. 32° 35′ 33″25.727815°N 32.592423°E

A Királynék völgye 80 (QV80) ókori egyiptomi sír a Királynék völgyében. Tuja királyné, I. Széthi fáraó felesége, II. Ramszesz édesanyja számára épült. A fő vádi északi lejtőjéből nyílik, közvetlenül menye, Nofertari híres sírja, a Királynék völgye 66 mellett, melyhez kialakításában erősen hasonlít.[1]

A sírban először Robert Hay skót régiségkereskedő végzett feltárást 1826-ban. Ő volt az első európai utazó, aki szisztematikus feltárásokat végzett a Királynék völgyében.[2] Ekkor még nem tudták, ki volt a sír tulajdonosa; még a völgyben 1829-ben Ippolito Rosellinivel együtt kutató Jean-François Champollion sem tudta azonosítani Tuja sírjaként. Először a Karl Richard Lepsius vezette porosz expedíció talált itt egy feliratot, mely szerint a sír tulajdonosa „Mut-Tuja, I. Széthi nagy királyi hitvese”.[3] Lepsius a sírnak a 7-es számot adta.[4]

A sír egy rövid folyosóból, előcsarnokból és sírkamrából áll. Utóbbiból előkerültek a gránitszarkofág darabjai;[5] emellett a sír legfontosabb leletei közé tartozik egy kanópuszedény fedele Tuja portréjával (ma a Luxori Múzeumban található JE 191-es katalógusszámmal), és körülbelül 80, fajanszból készült usébti, melyek a királynét múmiaként ábrázolják, rajtuk a Halottak Könyve hatodik fejezetének sorai olvashatóak, valamint egy boroskorsó pecsétjének felirata, melyen a következő szöveg áll: „22, év, bor […] A[…] Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Uszermaatré Szetepenré (élet, üdv, egészség) nagy szőlőbirtokáról, Ámon birtokáról, […]”[6] Ennek alapján feltételezhető, hogy Tuja fia uralkodásának 22. évében halt meg.[5][7]

A sírt a harmadik átmeneti korban, valamint a ptolemaida és a kopt időkben is újrahasznosították, emiatt festett díszítése rossz állapotban maradt fenn.[5] Nem látogatható.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Christian Leblanc, Alberto Siliotti. Nefertari – Ausgrabungen im Tal der Königinnen. Augsburg: Bechtermünz (1998)  p. 20–21.
  2. Leblanc, Siliotti: Nefertari, 1998, S. 62.
  3. Leblanc, Siliotti: Nefertari, 1998, S. 66.
  4. Karl Richard Lepsius: Denkmaeler aus Aegypten und Aethiopien nach den Zeichnungen der von Seiner Majestät dem Koenige von Preussen, Friedrich Wilhelm IV., nach diesen Ländern gesendeten, und in den Jahren 1842–1845 ausgeführten wissenschaftlichen Expedition auf Befehl Seiner Majestät. 13 vols. Berlin: Nicolaische Buchhandlung. (Reprinted Genève: Éditions de Belles-Lettres, 1972)
  5. a b c Demas, Martha, and Neville Agnew, eds. 2012. Valley of the Queens Assessment Report: Volume 1. Los Angeles, CA: Getty Conservation Institute. Getty Conservation Institute, link to article
  6. Kitchen, K.A., Ramesside Inscriptions, Translated & Annotated, Translations, Volume II, Blackwell Publishers, 1996
  7. Leblanc, Siliotti: Nefertari, 1998, p. 191.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a QV80 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.