Vadalma
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Malus sylvestris (L.) Mill. | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vadalmafa témájú médiaállományokat és Vadalmafa témájú kategóriát. |
A vadalma vagy erdei vadalma, népies nevén vadóka (Malus sylvestris) a rózsafélék családjába tartozó alma (Malus) növénynemzetség egyik faja, kifejlett egyedei fanyar gyümölcsöt érlelő erdei kis fák.
Elterjedése
[szerkesztés]Hazája szinte egész Európa – észak felé Skandinávia déli részéig, illetve a Brit-szigeten Skóciáig megtalálható –, habár nem gyakori, és sehol sem erdőalkotó. Magyarországon szintén őshonos.
Megjelenése
[szerkesztés]A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Törzse általában rövid és sokszor görbe, illetve csavarodott, kérge szürkésbarna, repedezett, pikkelyes, de a vadkörte kérgénél világosabb és simább. Lombkoronája nagyon sűrű, ágrendszere szabálytalan, fiatalon felfelé törő, idősebb korában azonban sokszor visszahajló; az ágak gyakran tövisesek. Levelei a hajtásokon szórtan állnak, azokhoz 2–3 cm hosszú nyéllel kapcsolódnak; kezdetben nemezesen szőrösek, később általában lekopaszodnak. A levéllemezek kerek-tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus alakúak, fűrészes vagy csipkés szélűek, 4–10 cm hosszúak és legfeljebb 5 cm szélesek, színükön mattzöld, fonákjukon világosabb zöld színűek. A levélváll szélesen lekerekített, vagy ékszerűen keskenyedik a nyél felé, a levélcsúcs kihegyezett. Virágai kis csomókban, a lombfakadással közel egy időben, április-májusban nyílnak, kellemes illatúak, 3–6 cm szélesek, öt sziromlevelük fehér vagy kissé rózsaszínű. A bibék alapjuknál összenőttek. A virágok többsége a sokéves, rövid szártagokkal (szárközökkel, internódiumokkal) tagolt rövidhajtásokon, az úgynevezett termőnyársakon fejlődik.
Termései gömbölyű almák: 2–4 cm átmérőjűek, éretten zöldessárga színűek, esetleg pirossal árnyaltak (gyakran a napsütötte oldalukon), ízük nagyon fanyar, húsuk kemény.
A termesztett nemes alma leveleinek fonákja mindig gyapjasan szőrös, érett termései nagyobbak, édesebb és nem fanyar ízűek, puhább húsúak. Ha azonban nincs termés az almafán, nehéz megkülönböztetni a vadalmafát a termesztésből kivadult nemes almafától.
Élőhelye
[szerkesztés]A síkságokon és a hegyvidékeken is él. Különösen réteken, legelőkön, mezsgyehatárokon szembetűnő, pedig nedves talajú erdőkben (leggyakrabban tölgyesekben), erdőszéleken, ligetekben, cserjésekben ugyanúgy megtalálható. Az üde talajt jobban, a fényt kimondottan kedveli, a szárazságot viszont csak megtűri.
Felhasználása
[szerkesztés]Termése a télre készülő vadak egyik fontos tápláléka ősszel.
A gyümölcs az ember számára is ehető, élelmiszerek alapanyagaként is felhasználható, manapság azonban már a termesztett almák helyettesítik.[1] Készíthető belőle is mártás, mely kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és vadhúsok ízesítője, de kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és gyümölcsecet is.
Az almanemesítésben nagy szerepe van, anyatőként oltásra is használják.
Képek
[szerkesztés] |
_epler.jpg) |
.png) |
 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Alma. In Dr. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Lektorálta: Dr. Penyigey Dénes. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1971. 185. o. ISBN nélkül
Források
[szerkesztés]- Erdei vadalma (Malus sylvestris). In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 184. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-153-5
- Vadalma (Malus sylvestris). In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. A fedélterv Vida Győző munkája. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 152. o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-300-1
- Bokor József (szerk.). Vadalma, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 19.
- Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 424. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
További információk
[szerkesztés]- Kik, C., Korpelainen, H., Vögel, R., Asdal, Å., Eliáš, P., Draper, D. & Magos Brehm, J.: Malus sylvestris. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2015.2. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- Jepson Manual Treatment
- USDA Plants Profile
- Malus sylvestris in Topwalks Plants of Spain
- Calphotos photo gallery
