Ugrás a tartalomhoz

Peticse

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ptičie szócikkből átirányítva)
Peticse (Ptičie)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rangközség
Első írásos említés1451
PolgármesterMartin Dzemjan
Irányítószám067 41
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámHE
Népesség
Teljes népesség638 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság212 m
Terület10,45 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 54′ 16″, k. h. 21° 57′ 37″48.904444°N 21.960278°EKoordináták: é. sz. 48° 54′ 16″, k. h. 21° 57′ 37″48.904444°N 21.960278°E
Peticse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Peticse témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Peticse (szlovákul: Ptičie, korábban Petiče) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Homonnától 6 km-re délkeletre, a Vihorlát-hegység völgyében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település ókori előzményéről tanúskodik az a 237 darabos kelta-dák éremlelet, melyet területén találtak.

Birtokként 1273-ban „Peteche”, faluként 1451-ben „Peticse” néven említik először. A homonnai uradalom része volt, a 17.-19. században a Csákyak, majd a Szapáryak birtoka. 1715-ben 14 lakott és 11 ház nélküli jobbágytelke létezett. 1787-ben 50 ház állt a faluban, melyben 435 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PETITSE. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kiskementzén alól, n. k. 3/4 óránnyira, Helmeczhez is közel, határja 3 nyomásbéli, gabonát, és zabot középszerűen, árpát, búzát igen tsekélyen terem, földgye hegyes, agyagos, és követses, erdője vagyon, réttye kevés, piatzok Homonnán van.[2]

1828-ban csak 25 háza volt 143 lakossal. A 19. és 20. században az Andrássyak tulajdonában áll.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Peticse, tót falu, Zeplén vgyében, ut. p. Homonnához 1 órányira: 565 romai kath., 10 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Hegyes határ. Erdő. 263 hold szántóföld. F. u. özv. gr. Szapárynő.[3]

A század végén építették ki az Andrássyak Szirtalja fürdőt, mely kedvelt üdülőhelye volt a környék lakosainak. A fürdő a 20. század elejéig üzemelt. 1900 és 1910 között a falu sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra, köztük a híres amerikai filmszínész, Paul Newman családja is.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Peticse, tót kisközség a Laborcz völgyében, 105 házzal és 543 róm. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Homonna. Már 1273-ban szerepel, a mikor Peteche várát Nagymihályi Jákó, a Sztárayak őse kapta István királytól. Azután a homonnai uradalomhoz tartozik s várának emlékezete teljesen elvész. 1631-ben Leőwey Györgynek is van itt része. Az újabb korban a gróf Csákyaknak, most pedig gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Ide tartozik Flórova tanya és Szirtalja fürdőtelep, mely vadregényes helyen, szép vidéken fekszik, s melyet a környékről, különösen Homonnáról sokan látogatnak. A falubeli róm. kath. templom 1800-ban épült.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 464, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 638 lakosából 614 szlovák volt.

2011-ben 633 lakosából 590 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma 1802-ben épült.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség