Vörös tűzhal

Vörös tűzhal
	Akváriumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes);
Család:	Skorpióhalfélék (Scorpaenidae);
Alcsalád:	Pteroinae;
Nem:	Tűzhalak (Pterois); Oken, 1817
Faj:	P. volitans;
Tudományos név
	Pterois volitans; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Gasterosteus volitans Linnaeus, 1758; Pterois lunulata (non Temminck & Schlegel, 1843);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörös tűzhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös tűzhal témájú médiaállományokat és Vörös tűzhal témájú kategóriát.

A vörös tűzhal^[1] (Pterois volitans) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjébe, ezen belül a skorpióhalfélék (Scorpaenidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A vörös tűzhal előfordulási területe a Csendes-óceán és az Indiai-óceán keleti része, főleg Nyugat-Ausztrália korallzátonyai. Japán déli részétől és Új-Zéland északi részétől, keletre a Marquises-szigetekig és a Pitcairn-szigetekig sokfelé megtalálható. A Vörös-tengertől egészen Szumátráig a hasonló közönséges tűzhal (Pterois miles) helyettesíti.

Megjelenése

Ez a hal legfeljebb 38 centiméter hosszú, de már 16 centiméteresen felnőttnek számít. Hátúszóján 13 mérgező tüske látható. Pikkelyei kerek sima szélűek (cycloid). A különböző élőhelyeken élő példányok, különböző színűek lehetnek. Minél közelebb élnek a parthoz, annál sötétebbek. A torkolatokban élők majdnem teljesen feketék. A szemei fölött gyakran nagy nyúlványok ülnek.

Életmódja

Trópusi, tengeri hal, amely a 2-55 méteres mélységekben levő korallzátonyokon él. A 22-28 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli. A lagúnák és partközeli korallszirtek lakója. A felnőtt állat magányos; nappal egy rés közelében, fejjel lefelé, mozdulatlanul pihen. Az ivadék, szülőhelyétől gyakran messze elvándorol; emiatt óriási e halfaj elterjedési területe. Tápláléka kisebb halak és rákok. Vadászatkor a hatalmas mellúszóinak segítségével sarokba szorítja zsákmányát, aztán hirtelen mozdulattal beszippantja azt.

Legfeljebb 10 évig él.

Felhasználása

A vörös tűzhalnak van ipari mértékű halászata. Főleg az akváriumok számára halásszák, azonban ízletes húsa miatt széles körben fogyasztják is. Halászatkor és feldolgozáskor azonban vigyázni kell, mivel mérgező tüskéi nagy fájdalmakat okozhatnak.

Képek

Jegyzetek

↑ Holler, Judit: Vörös tűzhal – Korallzátony. Magyar Természettudományi Múzeum . (Hozzáférés: 2023. február 14.) „A vörös tűzhal (Pterois volitans) megjelenése azokat is óvatosságra intheti, akik eddig semmit sem tudtak róla.”

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
Pterois volitans (Linnaeus, 1758) FishBase
Myers, R.F., 1991. Micronesian reef fishes. Second Ed. Coral Graphics, Barrigada, Guam. 298 p.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Holler, Judit: Vörös tűzhal – Korallzátony. Magyar Természettudományi Múzeum . (Hozzáférés: 2023. február 14.) „A vörös tűzhal (Pterois volitans) megjelenése azokat is óvatosságra intheti, akik eddig semmit sem tudtak róla.”

[1]