Ausztráliai álvarangy
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pseudophryne australis (Gray, 1835) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai álvarangy témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai álvarangy témájú kategóriát. |
Az ausztráliai álvarangy (Pseudophryne australis) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Új-Dél-Wales államban honos a Hawkesbury homokkő régióban, délen a Royal National Parktól északon Gosfordig és Newcastle-ig. Elterjedési területének mérete nagyjából 17 500 km².[1][2][3]
Megjelenése
[szerkesztés]
Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta sötétszürke vagy sötétbarna, a fején és a hát alsó részén élénkpiros vagy narancssárga foltokkal. Oldala világosszürke, rajta több fekete folt vagy petty található. Hasa fekete-fehér márványosan foltos. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, írisze sötétbarna, felső felében néha vörös. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Eső után az év bármely szakában szaporodik. A petéket kis csomókban rakja le a szárazföldön, nedves lombhulladék és kövek alá, valamint fatörzsek üregeibe, ideiglenesen elárasztott talaj vagy ereszcsatornák közelében. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi. Az ebihalak elérhetik a 3,5 cm hosszúságot, világos- vagy sötétszürke színűek, néha sötét foltokkal. Miután a fészket elárasztja az eső a vizekbe kerülnek, de túlságosan száraz időszakban a petékben fejlődnek tovább. Ezért a kikelés után egytől hat hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. A kifejlett egyedek száma folyamatosan csökken. Elterjedési területének nagy része természetvédelmi területeken található, de ezekre egyre nagyobb emberi nyomás nehezedik. Gyakran mindössze 20-30 egyedből álló kolóniákban fordul elő.[1] Élőhelyének területe csökkenő tendenciát mutat. Az emberi települések infrastruktúrájának fejlesztése és az agrár-ipari gazdálkodás veszélyezteti a faj élőhelyét. A teljes populáció egy intenzív emberi fejlődéssel jellemezhető terület körül összpontosul. Az erdőtüzek, a hidrológiai változások és a megnövekedett szennyezettségi szint (a terület peremén és mindenütt, ahol az emberi fejlesztések behatolnak a magterületekre) jelentik a fő veszélyeket, míg az élőhelyéről történő kőzetgyűjtés, az invazív gyomnövények elterjedése és az alacsony kelési arány (a fészekaljak kb. 1%-a jut el az átalakuláshoz) további veszélyeket jelentenek.[4] A fajt korábban 471 helyen figyelték meg, ebből 1998-ra mindössze 56 költőhely maradt fenn.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c AmphibiaWeb
- ↑ Atlas of Living Australia
- ↑ a b c d FrogID, Australian Museum
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2023. február 25.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
- Gray, 1835 : Untitled. Proceedings of the Zoological Society of London, vol. 1835, p. 57 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Pseudophryne australis az AmphibiaWeb oldalon
