Prandtl–Glauert-szingularitás
A Prandtl–Glauert-szingularitás egy természeti jelenség, mely akkor fordul elő, ha egy repülő objektum eléri a hangsebességet, és a hangforrással megegyező sebességgel haladó hangrezgések összezsúfolódnak. A levegőben található pára két, nagynyomású levegőréteg közé préselődik és kicsapódik, ha a benne haladó objektum átlépte a hangsebességet. Az ennek következtében hallható hangrobbanás egy energiatorlódás, melyet egy párakúp kísér, és a kondenzáció következtében egy vékony, fehér felhő alakul ki.[1]
Elméleti háttér
[szerkesztés]A tárgyalt szingularitás a Prandtl–Glauert-transzformáció azon jóslata, miszerint egy hangsebességet megközelítő objektum környezetében végtelen nyomásértékek jelentkeznek. A transzformáció csak hangsebességnél kisebb sebességgel haladó testekre alkalmazható, jellemzően 0,7 M alatt, így a jelzett szingularitás hangsebességnél nem jelentkezik. Ez a fogalom kapcsolódik ahhoz a korai 20. századi hithez, miszerint a hangsebesség nem átléphető.
ahol
- cp összenyomható kompresszibilitási együttható,
- cp0 nem összenyomható kompresszibilitási együttható,
- M∞ zavartalan áramlási Mach-szám.
Így a Prandtl–Glauert-szingularitás értelmében
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Prandtl-Glauert singularity and condensation. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 4.)
Források
[szerkesztés]- Singularity Archiválva 2012. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Angol szócikk
- Felhőgallér a rakéta körül
További információk
[szerkesztés]