Poxviridae
 | ||||
|---|---|---|---|---|
 A feketehimlő vírusának elektronmikroszkópos képe
| ||||
| Vírusbesorolás | ||||
| ||||
| genus | ||||
|
Chordopoxvirinae alcsalád Entomopoxvirinae alcsalád | ||||
| Hivatkozások | ||||
 A Wikifajok tartalmaz Poxviridae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Poxviridae témájú kategóriát. |
A Poxviridae a vírusok egyik családja, az ide tartozó fajok a poxvírusok vagy himlővírusok. Gazdaszervezeteik a gerincesek – köztük az ember – és az ízeltlábúak. A családba jelenleg 2 alcsalád, 13 nem (genus) és 69 faj tartozik. A poxvírusok olyan betegségeket okoznak, mint a feketehimlő, molluscum contagiosum, majomhimlő vagy tehénhimlő.
Szerkezetük
[szerkesztés]
A poxvírusoknak két fertőzőképes formája létezik: az érett sejten belüli alak, amely már rendelkezik az endoplazmatikus retikulumból beszerzett egyrétegű lipidburokkal; és a sejten kívüli forma, amelynek ezen felül a sejtmembránból szerzett második lipidburka is van. Utóbbi felszínén olyan vírusfehérjék is megtalálhatók, amelyek az elsőnél hiányoznak. Formájuk lekerekített téglatest vagy ovális. A legtöbb vírushoz képest meglehetősen nagyok, hosszuk eléri a 350, átmérőjük a 250 nanométert (összehasonlításul, a náthát okozó rhinovírus tizedakkora mint egy poxvírus[1]). A vírusmag (core) súlyzó alakú, melynek homorú részén ismeretlen funkciójú testek figyelhetőek meg. Genomjuk egyetlen kettős szálú, lineáris DNS, amelynek hossza a fajok között 134 ezer és 360 ezer bázispár között változik.[2] A gerincesek himlővírusai kb. 90, míg a rovarvírusok 50 génnel rendelkeznek. A vírus alapvető funkcióhoz szükséges gének – struktúrfehérjék, DNS-másoló enzimek – a genom közepén, míg a fertőzés menetét, a virulenciát szabályzó – sokszor a gazdaszervezettől szerzett – gének a két végén találhatóak.[3]
Szaporodásuk
[szerkesztés]Replikációjuk több szakaszból áll. A fertőzés első lépéseként a vírus a sejtfelszínen található receptorhoz köt, ami ebben az esetben egy glikozaminoglikán poliszacharid. A poxvírusok sejten kívüli, többszörös lipidburkos formája ezután ledobja a külső lipidréteget (ez a lépés az érett sejten belüli alaknál elmarad) és a belső lipidburka fuzionál a sejt membránjával (vagy ha a sejt endocitózissal bekebelezte, akkor az endoszóma membránjával). Ezáltal a vírusmag bekerül a citoplazmába.
A vírus saját enzimével kezdi meg genomjáról az mRNS-ek gyártását. A gének átírása két fázisban történik. A korai gének a vírus-DNS másolását és a gazdaszervezet védekezési mechanizmusainak kikerülését szolgálják, míg a kései gének elsősorban a virion összeállításához szükséges strukturális fehérjéket kódolják. A DNS-genom másolása szokatlan módon nem a sejtmagban, hanem a citoplazmában, a vírus saját enzimeinek segítségével zajlik.[4] A szabadba kerülés is többlépcsős és több lehetséges útvonalon zajló folyamat. A virionok egy része (ezek a sejten belüli érett vírusok) a sejten belül maradnak azok széteséséig, míg mások az endoplazmatikus retikulumból összesen háromszoros lipidburkot készítenek maguk köré, a citoszkeleton mentén a sejthártyáig vándorolnak, amibe legkülső burkuk beleolvad és a két lipidburkos sejten kívüli vírusforma exocitózissal kiszabadul a környezetbe.
Evolúciójuk
[szerkesztés]Strukturális szempontból a poxvírusok legközelebbi rokonai az adenovírusok, feltehetően közös őstől származnak,[5] de a genom szerveződésének alapján az afrikai sertéspestist okozó Asfarviridae, a Rudiviridae vagy a Phycodnaviridae családdal is lehetnek rokonságban.[6] Az összehasonlító genetikai vizsgálatok szerint átlagos evolúciós sebességük 0,9-1,2 mutáció minden bázispáron egymillió évenként[7] Egy másik becslés ezt a sebességet 0,5–7 × 10−6 bázispárcsere per hely per évre teszi.[8] Egy harmadik becslés szerint a sebesség 4-6 mutáció minden bázispáron egymillió évenként.[9] A gerinceseket fertőző poxvírusok közös őse félmillió évvel ezelőtt létezhetett. A madarak betegségeit okozó Avipoxvirus 250 ezer éve vált le a főcsoportól, a feketehimlő kórokozóját is tartalmazó Orthopoxvirus genus pedig 160-300 ezer éve.[8]
Feketehimlő
[szerkesztés]A poxvírusok által okozott fertőzések már évezredek óta ismertek. A feketehimlő egyik legkorábbi ismert áldozata V. Ramszesz fáraó volt, aki i.e. 1150 körül halt meg.[10][11] A járvány a 8. század került át Európába és a 16. század elején az amerikai kontinensre. Az azték birodalom gyors bukását is a feketehimlő-járvány okozta, amelyben a becslések szerint 3,2 millió őslakos halt meg. Az indiánok korábban soha nem találkoztak a betegséggel ezért rendkívül sebezhetőnek bizonyultak. A himlő elleni oltást Kínában már az ókor óta alkalmazták, de mivel a tényleges kórokozóval végezték, nagyon kockázatos volt. A jóval biztonságosabb tehénhimlővel végzett oltást Edward Jenner vezette be a 18. században. A WHO a 20. században meghirdette a feketehimlő kiirtásának programját. Az utolsó járvány 1977-ben tört ki Szomáliában, két évvel később pedig az ENSZ a világot himlőmentesnek nyilvánította. 1986-ban kettő kivételével (az egyiket az USA-beli Atlantában, a másikat Moszkvában őrzik) valamennyi vírusmintát megsemmisítették.[12]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ How Big is a ... ? at Cells Alive!. Hozzáférés ideje: 2005-02-26.
- ↑ International Committee on Taxonomy of Viruses: ICTVdb Descriptions: 58. Poxviridae, 2004. június 15. (Hozzáférés: 2005. február 26.)
- ↑ Brian Mahy, Marc van Regenmortel: Encyclopedia of Virology 3rd edition. Academic Press, 2008
- ↑ Mutsafi, Y (2010. március 30.). „Vaccinia-like cytoplasmic replication of the giant Mimivirus”. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 107 (13), 5978–82. o. DOI:10.1073/pnas.0912737107. PMID 20231474. PMC 2851855..
- ↑ (2011) „Insights into the evolution of a complex virus from the crystal structure of vaccinia virus D13”. Structure 19 (7), 1011–1020. o. DOI:10.1016/j.str.2011.03.023. PMID 21742267. PMC 3136756.
- ↑ (2004) „Exceptionally diverse morphotypes and genomes of crenarchaeal hyperthermophilic viruses”. Biochem Soc Trans 32 (2), 204–208. o. DOI:10.1042/bst0320204.
- ↑ Babkin IV, Shchelkunov SN (2006) The time scale in poxvirus evolution. Mol Biol (Mosk) 40(1):20-24
- ↑ a b (2011) „Molecular dating in the evolution of vertebrate poxviruses”. Intervirology 54 (5), 253–260. o. DOI:10.1159/000320964. PMID 21228539.
- ↑ (2010) „The evolutionary biology of poxviruses”. Infect Genet Evol 10 (1), 50–59. o. DOI:10.1016/j.meegid.2009.10.001. PMID 19833230. PMC 2818276.
- ↑ Hopkins, Donald R.. The greatest killer: smallpox in history, with a new introduction. University of Chicago Press, 15. o. [1983] (2002)
- ↑ Date of Ramses V's death derived from the Encyclopedia of Ancient Egypt, Margaret Bunson (New York: Facts On File, 2002) ISBN 0816045631 p.337.
- ↑ (1999) „Smallpox as a Biological Weapon: Medical and Public Health Management”. JAMA: the Journal of the American Medical Association 281 (22), 2127–37. o. DOI:10.1001/jama.281.22.2127. PMID 10367824.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Poxviridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
