Vérengző makrahal

Vérengző makrahal
	Vérengző makrahal az Atlanti-óceánból
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Pomatomidae; Gill, 1862
Nem:	Pomatomus; Lacepède, 1802
Faj:	P. saltatrix;
Tudományos név
	Pomatomus saltatrix; (Linnaeus, 1766)
Szinonimák
	Cheilodipterus heptacanthus Lacepède, 1801; Cheilodipterus saltatrix (Linnaeus, 1766); Chromis epicurorum Gronow, 1854; Gasterosteus saltatrix Linnaeus, 1766; Gonenion serra Rafinesque, 1810; Lopharis mediterraneus Rafinesque, 1810; Perca lophar Forsskål, 1775; Pomatomix saltatrix (Linnaeus, 1766); Pomatomus pedica Whitley, 1931; Pomatomus saltator (Linnaeus, 1766); Pomatomus skib Lacepède, 1802; Scomber sypterus Pallas, 1814; Scomer sypterus Pallas, 1814; Sparactodon nalnal Rochebrune, 1880; Sypterus pallasii Eichwald, 1831; Temnodon conidens Castelnau, 1861; Temnodon saltator (Linnaeus, 1766); Temnodon tubulus Saville-Kent, 1893;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vérengző makrahal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vérengző makrahal témájú médiaállományokat és Vérengző makrahal témájú kategóriát.

A vérengző makrahal (Pomatomus saltatrix) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a monotipikus Pomatomidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Csendes-óceán keleti részének és a Jeges-tenger északi részének kivételével az egész világóceánban előfordul; leginkább a trópusi és szubtrópusi vizekben. Az Atlanti-óceán keleti felén Portugáliától Dél-Afrikáig található meg; ezen a részen a Madeira- és a Kanári-szigetek környékén, valamint a Földközi- és a Fekete-tengerben is vannak állományai. Ugyanez óceán nyugati felén Kanada partjaitól Argentínáig él. Az Indiai-óceánban Madagaszkártól a Maláj-félszigetig és Nyugat-Ausztráliáig sokfelé megtalálható, még Omántól délre és India délnyugati csücskénél is. A Csendes-óceán legnagyobb részéből hiányzik; nyugaton van néhány állománya. Az Ausztráliához tartozó Északi területről és az Indonéziából érkező beszámolók tévesnek bizonyultak. A Kínai Köztársaságból és Hawaiiról érkezett beszámolók bizonyító kutatásokat igényelnek.

Megjelenése

Általában 60 centiméter hosszú, de akár 130 centiméteresre is megnőhet; 25 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 14,4 kilogrammot nyomott. Hátúszóján 8-9 tüske és 23-28 sugár, a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 23-27 sugár ül. Egy sorba rendezett fogai jól fejlettek és hegyesek. Két hátúszója közül az első rövid és a testhez simul. Háta zöldes, oldala és hasa ezüstös.

Életmódja

Egyaránt megél a sós- és brakkvízben, bár a nyílt vizeket kedveli. 200 méter mélyre is leúszik. A fiatalok nagyobb rajokban vadásznak; általában kisebb halakra. A felnőttek rajai lazábbak; olykor több áldozatot ölnek meg, mint amennyit meg tudnak enni. A kifejlett példányok más halakkal, rákokkal és fejlábúakkal táplálkoznak. Agresszív ragadozó hal, amely könnyű zsákmány reményében cápákat és vitorláskardoshal-félék követ. Egyes halászok és búvárok e hal harapásairól számoltak be. Legfőbb természetes ellensége a sötétcápa (Carcharhinus obscurus).

Télen a melegebb, nyáron a hűvösebb vizekbe vándorol.

Legfeljebb 9 évig él.

Szaporodása

A nőstény több évig is ívhat. Az ikrák számát az anyahal mérete határozza meg; egy 31 centiméteres példány mintegy 370 000, egy 54 centiméteres akár 1,2 millió ikrát is rakhat. Az eddigi rekord körülbelül 2 millió ikra.

Felhasználása

Nemcsak ipari mértékben halásszák, de tenyésztik is. Emberi fogyasztásra általában frissen árulják, de szárítva, sózva vagy fagyasztva tartósítható. A sporthorgászok kedvelik, és gyakran csalihalnak is használják.