Hízóka
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Lápi hízóka (P. vulgaris)
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hízóka témájú médiaállományokat és Hízóka témájú kategóriát. |
A hízóka (Pinguicula) a ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a rencefélék (Lentibulariaceae) családba tartozó nemzetség. Magyarországon, de az Alpokban és a Pireneusokban is honos növény, a legtöbb fajt azonban Közép-Amerikában, Mexikóban találjuk.
Életmódja
[szerkesztés]Húsevő, rovaremésztő, rovarfogó növény, az élőhelyén csak kis mennyiségben rendelkezésre álló nitrogén pótlására rovarokat fogyaszt. A levelein megbúvó mirigyek kevés emésztőenzimet tartalmazó, ragacsos anyagot választanak ki, amelynek csillogása vonzza a rovarokat. A levélre leszállva azonban beleragadnak a váladékba, és megkezdődik a zsákmány lebontása. Az emésztőnedvek kioldják a zsákmányból tápanyagokat, melyeket a növény a leveleken keresztül szív fel. Elsősorban apró repülő rovarok esnek csapdába, de előfordul, hogy hangyákat, levéltetveket, egyéb apró rovarokat is elejt.
Egyes fajoknál (Pinguicula vulgaris) megfigyelték, hogy a levél széle begöngyölődik a zsákmány hatására, így a levél nagyobb felületen tud érintkezni a zsákmánnyal.
Fajok
[szerkesztés]Magyarországon az alábbi két védett faj őshonos:[1]
- Lápi hízóka (Pinguicula vulgaris)
- Havasi hízóka (Pinguicula alpina)
Tartása
[szerkesztés]Néhány boltban kapható, lakásban is tartható növények. Locsolásukhoz használható esővíz, desztillált víz vagy ioncserélt víz. Kedvelik a savanyú, laza ültetőközeget, ezért nevelésük során perlittel kevert tőzeget használnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Simon Tibor. A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494
