Székely Péter (szobrász)
| Székely Péter | |
.png) | |
| Született | 1923. június 11.[1][2][3] Budapest |
| Elhunyt | 2001. április 3. (77 évesen)[1][2][4][3][5] Párizs |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Harsányi Vera |
| Gyermekei | Martin Szekely |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Székely Péter (külföldön ismert nevén: Pierre Székely) (Budapest, 1923. június 11. – Párizs, 2001. április 3.) Franciaországban élt magyar szobrász, építész. Érmészettel és grafikával is foglalkozott.
Életpályája
[szerkesztés]1936 és 1941 az Atelier-iskolában tanult Budapesten, ahol tanára Orbán Dezső volt. 1941 és 1944 között Dallos Hanna műtermében dolgozott, emellett egy budapesti faszobrász műhelyében tanult fafaragást. Munkaszolgálatosként részt vett a várpalotai vár műemléki helyreállítási munkáiban. 1946-tól Franciaországban élt. 1972-ben kapta meg a francia állampolgárságot.
Első absztrakt köztéri szobrát, a Fekete formát 1953-ban állították fel Párizsban. A kőfaragás mellett az első franciaországi periódusában szürreális assemblage-okat készített talált tárgyakból.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- a Hágai Királyi Képzőművészeti Akadémia díszdoktora (1978)
- Az Utca Művészete I. Nemzetközi Biennálé nagydíja, Párizs (1998),
- Francia Állami Becsületrend (életművéért)
Egyéni kiállításai
[szerkesztés]- 1950 • Galerie Maxime Old, Párizs
- 1951 • Galerie Mai, Párizs
- 1955 • Galerie Colette Allendy, Párizs
- 1958 • Galerie Marcel Michaud, Lyon
- 1960 • Galerie Jacques Peron, Párizs
- 1964 • Galerie Nouvelles Images, La Haye (NL)
- 1967 • Cloitre Saint Séverin, Párizs
- 1969 • G. Caleidoscopo, Padova
- 1971 • Centre Culturel de Toulouse • Egyetem, Mexico City
- 1972 • Galerie L55, Párizs • Musée Saint Denis, Reims • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
- 1973 • Francia Intézet, Theszaloníki, Athén
- 1974 • Galerie Jacqueline Blanquet, Párizs
- 1976 • Bibliothèque Nationale, Nanterre (FR)
- 1977 • Chapelle de la Grande-Rue, Dreux (FR), Vármúzeum, Esztergom
- 1978 • Egyetem, Kanazawa (JP) • Maison Franco-Japonaise, Tokio • Alliance Française, Delhi (IND) • Francia Intézet, Calcutta • Egyetem, Izmir (TR)
- 1981 • Musée de la Monnaie, Párizs (gyűjt., kat.)
- 1983 • Vigadó Galéria, Budapest • Budapest Galéria, Budapest • Fészek Klub, Budapest
- 1984 • Galerie Gérard Laubie, Párizs
- 1987 • Maison de France, Santo-Domingo
- 1988 • Nemzetközi Gránitfesztivál, Aji (JP)
- 1990 • Magyar Intézet, Párizs
- 1991 • Saint Charles kórház, Rosny sur Seine (FR) • Művészetek Háza, Pécs
- 1992 • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest • Francia Intézet, Pozsony
- 1993 • Galerie de l'Odéon, Párizs • Művészeti Múzeum, Taipei
- 1994 • Château de Vascoeuil (FR) • Musée de la Monnaie, Párizs
- 1996 • Marcoussis (FR) • Komatsu (JP) • Francia Intézet, Budapest.
- 1997 • Musée de la Tour, Saint-Amand-les-Eaux (FR)
- 1998 • Frac Orleans (FR).
Csoportos kiállításai (válogatás)
[szerkesztés]1949-1997 között 268 kollektív tárlaton vett részt Európa, Afrika, Ázsia és Észak-Amerika különböző városaiban.
Művei közgyűjteményekben
[szerkesztés]- Centre Georges Pompidou, Párizs
- Fundação Calouste Gulbenkian, Lisszabon
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs
- Musée des sculptures en granit, Perros-Guirec (FR)
- Művészeti Múzeum, Taipei (Tajvan)
- Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
- Szépművészeti Múzeum, Budapest
- Yabashi Institut, Sekigahara (JP).
Köztéri művei
[szerkesztés]Három földrészen 110 köztéri szobra áll. A legjelentősebbek:
- Fekete forma (kerámia műgyantával, 1953, Párizs)
- Szellem (lángolt gránit, 1968, Sidobre)
- Az emberi életkorok meditációs kertje (gránit, 1973, Valentoni temető)
- A Tó asszonya (sziklamászó szobor, beton, 1975, Courcouronne-Evry)
- A szabad ember (lángolt gránit, 1978, La Défense, Párizs, 1991-től Kőkert, Pécs)
- Változat a címerpajzsra (gránit és beton, 1978, Granville)
- Béke (gránit, 1983, Budapest)
- Együttműködés (gránit, 1985, Boningles-Calais)
- Szent szoba (gránit, 1988, Aji)
- Kőkert (3 gránit és 2 lávakő szobor [Várnagy Péter építésszel], felállítva 1991, Pécs)
- Székely Múzeum (12 gránit és mészkő, szobor, 1993, Sekigahara)
- Árnyékmadár (gránit, 1995, Párizs)
- Rokonszenv (gránit, 1996, Budapest).
További információk
[szerkesztés]- Seuphor, M.: Le livre de l'architecture moderne, Laffont, 1958
- Blanc, J.-~: Livre de la pierre, Nouvelles images, 1965
- Pierre Joly: Une architecture á l'image du Carmel, Plaisir de France, 1968/5.
- Redstone, L. G.: Art in architecture, Mc Graw-Hill Book comp., 1968
- Mathiue, M. T.: ~, sculpteur, Recherce et architecture №8., 1971
- Ragon, M.: Histoire mondiale de l'architecture et de l'urbanisme modernes, Castermann, 1972
- Pierre Joly: Pierre Székely. Corvina Kiadó, Budapest, 1977
- Dehaye, P.-Joly, P.-Cabonne, P.-Échapasse, M.-Ragon, M.: ~ á la Monnaie (gyűjt. kat., bev. tan., Ministére de l'Economie et des Finances, Párizs, 1981)
- Sinkovits P.: Mozgás és stabilitás,
- Passuth Krisztina: ~ szobrászata, Művészet, 1983/10.
- Várkonyi Gy.: ~ kőkertje, Jelenkor, 1991/2.
- Pierre Joly: Contribution á l'histoire de l'art présent, Ars Librorum, 1993/5.
- Gülch Cs.: Érzelmes útinapló, párizsi lapok, Árgus, 1994
- Gaillaguet, S.: Székely, életmű, Budapest 1998
- Kőrössi P. J.: Nőkentaur és hímmadár. ~ 1923-2001, Élet és Irodalom, 2001. április 13.
Források
[szerkesztés]- artportal.hu Archiválva 2017. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Pierre Joly: Pierre Székely. Corvina Kiadó, Budapest, 1977, ISBN 963 13 1072 8
- a művész honlapja
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Pierre Szekely (holland nyelven)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ 100206