Ugrás a tartalomhoz

Szürke avarszöcske

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pholidoptera griseoaptera szócikkből átirányítva)
Szürke avarszöcske
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Fürgeszöcskék (Tettigoniidae)
Nem: Pholidoptera
Tudományos név
Pholidoptera griseoaptera
(De Geer, 1773)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke avarszöcske témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke avarszöcske témájú médiaállományokat és Szürke avarszöcske témájú kategóriát.

A szürke avarszöcske (Pholidoptera griseoaptera) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A szürke avarszöcske testhossza a hímek esetében 15-20 mm, a nőstényeknél 16-20 mm, ehhez járul még a 8-10 mm-es tojócső. Viszonylag kis teremtű, de robusztus alkatú faj. Alapszíne barna, szürkés vagy vörösbarna, feltűnő rajzolatok nélkül. Hasa sárgászöld. A torpajzs oldalsó lebenyei keskenyek, peremein világos vonal húzódik. A torpajzs, a tor és a hátsó comb oldala gyakran sötét színű, néha csak foltos. Világosbarna szárnyai csökevényesek; a hímé kb. olyan hosszú, mint a torpajzs, a nőstényé pikkelyszerű és alig látszik a torpajzs alól. A hím cerkuszai (potrohfüggelékei) egyenesek vagy kissé behajlók, kb harmaduknál erős belső fog látható. A nőstény tojócsöve sarlószerűen ívelt, a vége felé sötétedik. A lárvák - különösen a korai stádiumokban - oldala igen sötét, a hátuk viszont világosbarna.

Ciripelése erős, kb. 30 méterre hallatszik. Éneke éles, rövid cirpelésekből áll, melyeket kb. másodpercenként ismétel. Főleg délután és este énekel.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Közeli rokonai (nagy avarszöcske, galléros avarszöcske, bujkáló avarszöcske, erdélyi avarszöcske) hasonlítanak hozzá.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, Észak-Spanyolországtól A Balkánon és Törökországon keresztül a Kaukázusig. Északon Dél-Angliáig és Skandináviáig hatol. Magyarországon gyakori, országszerte előfordul, bár az Alföldön ritkább.

Életmódja

[szerkesztés]

Magas növényzetben, erdőszélen, bozótosokban, szedresekben, tisztásokon, félszáraz gyepekben, parkokban fordul elő. A magas, sűrű növényzetben érzi jól magát. Mindenevő, a lárvák inkább növényekkel, míg az imágók kisebb rovarokkal, lárvákkal táplálkoznak.

Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstény a nedves, napsütötte talajba vagy korhadó fába rakja összesen kb. 200 petéjét. Két áttelelés után, tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek hét fejlődési stádiumon mennek keresztül, míg imágó lesz belőlük.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]