Phaeogromia
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaeogromia témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeogromia témájú kategóriát. |
A Phaeogromia (más írásmóddal: Phaeogromida)[1] a Cercozoa Phaeodaria kládjának csoportja.
Történet
[szerkesztés]Ernst Haeckel írta le először 1887-ben, de az első hasonló Rhizaria-fajt, a Lirella baileyit már 1856-ban leírta Jacob Bailey a Bering-tenger mélyvízi mintáiból. Hasonló morfológiát mutatott ki George Wallich 1869-ben, amikor leírta a Protocystist.[2]
A Phaeogromiát Haeckel állandó központi kapszulájúként írta le.[3] Adl et al. 2019-es rendszertanában is Phaeogromia néven szerepel.[4] Bár Haeckel a Gromia és hasonló nemzetségek lehetséges rokonaként írta le, a sugárállatkák közé sorolta a Phaeodaria „laegio” egyik rendjeként.[2]
A Phaeodaria 11 kládjából 3 – az A, a B és az F – tartozik a hagyományos értelmezés szerinti Phaeogromidába, melyek nem alkotnak kládot.[5] Ennek ellenére Thomas Cavalier-Smith fenntartotta az alrendek szerinti hagyományos felosztást 2 rendben, a Phaeogromidát az Opaloconchida tagjaként besorolva.[6]
Először hosszú távon, gyakori – közel heti – mintavételekkel 2019-ben tanulmányozták Dolan et al.[2]
Genetika
[szerkesztés]Több 18S rDNS-szekvenciája érhető el például a Challengeron[5] és Medusetta[7] nemzetségekből. Teljes genom nem ismert e kládból.[5]
Filogenetika
[szerkesztés]Hagyományos meghatározása szerint polifiletikus volt,[5] újabb rendszertanok egyes korábban ide sorolt nemzetségeket nem ide sorolnak.[4]
Adl et al. 2019-es rendszertana szerint 5 nemzetsége van, ezek a Castanella, a Challengeron, a Haeckeliana, a Medusetta és a Tuscarora.[4] Korábban ide sorolták többek közt a Challengeria nemzetséget is.[8]
Morfológia
[szerkesztés]Központi kapszulája a középponttól aborális irányban eltérő helyzetű, a főtengely orális pólusán tüskés[8] fogakkal vagy – alkalmanként összetett ágakkal rendelkező – lábakkal körülvett nagy nyílással rendelkező rácshéja egyszerű, számos pórussal rendelkezik, és tojás, poliéder,[3] háromszög vagy lencse alakú,[1] szája bazális lehet.[8] Mitokondriális cristái csőszerűek.[4] Pórusai lehetnek amfora alakúak, köztük szerves cement lehet.[9]
Legtöbb faja 500 μm-nél kisebb.[10]
Feodiuma a központi kapszuláéhoz hasonló térfogatú, szemben a Phaeodaria legtöbb kládjával, ahol előbbi jóval nagyobb. Astropylája az orális póluson van.[3] Szarvai is lehetnek.[11] A Medusettidae héja méhsejtszerűen üreges, a száj körül tüskékkel. Egyes fajok rendelkezhetnek tüskékkel, melyek lehetnek hengeresek, üregesek és hajlottak is.[8]
Szklerakómája erős héjat alkot, de míg A és B kládjaiban ez köpeny vagy tojás alakú, sima vagy kis pórusú felszínnel, az F kládé harang alakú jelentős perisztómával.[5]
Állábhálókat (retikulopódium)[4] alkot táplálkozáshoz.[2]
Élőhely
[szerkesztés]Többnyire a kevert tengeri rétegben él.[12] A legtöbb tenger mély rétegeiben él, de többnyire ismeretlen az egyes fajok mennyiségének változása és zsákmányszerzési stratégiájuk is. Egyes fajok azonban a felszínhez közelebb is megtalálhatók.[2]
Egyes fajai, például a Challengeriáéi kozmopoliták.[13]
Életmód
[szerkesztés]Pro- és eukariótákat egyaránt – feltehetően süllyedő szerves aggregátumokból[13] – evő fagotróf klád. Nakamura et al. 2018-ban a Gazelletta kashiwaensis táplálkozásáról kimutatták, hogy állábhálókkal fogja be zsákmányát, ez 2023-ig az egyetlen tanulmány volt, mely a klád élő fajai viselkedéséről számolt be.[2]
Ismert életmódú fajai hasonló táplálkozási módjuk alapján hasonló zsákmánnyal táplálkozhatnak.[2]
Ökológia
[szerkesztés]Koncentrációja az Északnyugat-Földközi-tengerben télen a legalacsonyabb, amikor a víz keveredése a mezopelágikus zónáig ér,[13] de az egyes fajok koncentrációváltozása egymástól független.[2] Ezzel szemben Dolan et al. Nansen-hálóval pontosabban mérhetők koncentrációi, mint például diszkrét mélységekben 20 μm nyílású hálóval.[2]
Koncentrációváltozása nem kapcsolódik egyszerűen a vízrétegekhez vagy a felszíni rétegek fitoplankton-koncentrációihoz.[2]
Fosszíliák
[szerkesztés]Már a felső krétából ismertek Phaeogromia-fajok.[11] Emellett Romániában ismertek a felső badeniből is Phaeogromida-kövületek.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Dumitrică P. „Middle Miocene (late Badenian) Phaeodaria from Romania”. Acta Paleontol Rom 12 (2), 3–20. o. (Hozzáférés: 2025. január 20.)
- ↑ a b c d e f g h i j Dolan JR, Coppola L. „Phaeogromids of the mesopelagic marine plankton: temporal variability of concentrations and observations of feeding structures of 4 species from the mesopelagic in the Mediterranean Sea”. J Eukaryot Microbiol 70 (1). DOI:10.1111/jeu.12962. (Hozzáférés: 2025. január 20.)
- ↑ a b c Haeckel E. Report on the scientific results of the voyage of HMS Challenger during the years 1873–1876, Zoology (1887). Hozzáférés ideje: 2025. január 20.
- ↑ a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c d e Nakamura Y, Imai I, Yamaguchi A, Tuji A, Not F, Suzuki N (2015. május 28.). „Molecular phylogeny of the widely distributed marine protists, Phaeodaria (Rhizaria, Cercozoa)”. Protist 166 (3), 363–373. o. DOI:10.1016/j.protis.2015.05.004. PMID 26083083.
- ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090.
- ↑ Krabberød AK, Bråte J, Dolven JK, Ose RF, Klaveness D, Kristensen T, Bjørklund KR, Shalchian-Tabrizi K (2011. augusztus 10.). „Radiolaria divided into Polycystina and Spasmaria in combined 18S and 28S rDNA phylogeny”. PLoS One 6 (8), e23526. o. DOI:10.1371/journal.pone.0023526. PMID 21853146. PMC 3154480.
- ↑ a b c d szerk.: Leedale GF, Bradbury P: Class Phaeodaria, The second illustrated guide to the protozoa. Lawrence: Society of Protozoologists, 981–994. o. (2002)
- ↑ Dumitrica P, Hollis CJ (2004. szeptember 3.). „Maastrichtian Challengeriidae (phaeodarian radiolaria) from deep sea sediments of SW Pacific”. Rev Micropaléontol 47, 127–134. o.
- ↑ Nakamura Y, Somiya R, Suzuki N, Hidaka-Umetsu M, Yamaguchi A, Lindsay DJ (2017. február 6.). „Optics-based surveys of large unicellular zooplankton: a case study on radiolarians and phaeodarians”. Plankton Benthos Res 12 (2), 95–103. o. (Hozzáférés: 2025. január 20.)
- ↑ a b Takahashi O. „Phaeodarian Radiolaria from the Upper Cretaceous beds of central Japan”. Rev Micropaléontol 47, 119–125. o. DOI:10.1016/j.revmic.2004.06.001.
- ↑ Duret MT, Pachiadaki MG, Stewart FJ, Sarode N, Christaki U, Monchy S, Srivastava A, Edgcomb VP (2015. április 1.). „Size-fractionated diversity of eukaryotic microbial communities in the Eastern Tropical North Pacific oxygen minimum zone”. FEMS Microbiol Ecol 91 (5). DOI:10.1093/femsec/fiv037. PMID 25873468.
- ↑ a b c Dolan J, Ciobanu M, Marro S, Coppola L. „An exploratory study of heterotrophic protists of the mesopelagic Mediterranean Sea”. ICES J Mar Sci 76 (3), 616–625. o. DOI:10.1093/icesjms/fsx218. (Hozzáférés: 2025. január 20.)
