Ugrás a tartalomhoz

Oomycetes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Petespórás gombák szócikkből átirányítva)
Oomycetes
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Tsar
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Törzs: Gyrista
Altörzs: Pseudofungi
Osztály: Oomycetes
Winter 1880[1]
Szinonimák
  • Oomycota Arx, 1967
  • Peronosporomycetes Dick, 2001[2]
Ordines et familiae
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Oomycetes témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Oomycetes témájú kategóriát.

Az Oomycetes vagy Oomycota, magyarul petespórás gombák[3] gombaszerű eukarióták önálló filogenetikai leágazása a sárgásmoszatokon belül. Micéliumot alkotó heterotróf, ivarosan és ivartalanul szaporodó élőlények Az oospóra ivaros szaporodása a hímivarú anteridiumok és nőivarú oogóniumok érintkezésekor történik, e spórák, a nyugalmi spórák áttelelhetnek.[4]:409 Az ivartalan szaporodás chlamidospóra- és sporangiumképződésből áll, ekkor mozgó zoospórák keletkeznek.[4] Tagjai közt vannak szaprofiták és patogének, ide értve súlyos betegségeket okozó ismert növénypatogéneket, például a késői burgonyabarnulást és a hirtelen tölgyhalált. Egyik faját, a mikoparazita Pythium oligandrumot biokontrollra használják: növénypatogén gombákat támad.[5] Nevezik „vízi penésznek” (angolul: water mold vagy water mould), de a legtöbb fajra nem jellemző az e nevet okozó vízkedvelés, ezek földi patogének.

Tagjait eredetileg a gombákhoz sorolták morfológiai és életmódbeli hasonlóságaik miatt, azonban molekuláris és filogenetikai tanulmányok kimutatták a köztük lévő különbségeket, így a sárgásmoszatokhoz sorolják bizonyos algákhoz hasonlóan. Az Oomycetes fosszilis rekordja igen csekély, egy lehetséges tagját azonosították kréta kori borostyánban.[6]

Etimológia

[szerkesztés]

Az Oomycetes az oo- (görögül: ᾠόν, óon, pete) és -mycetes (görögül: μύκητας, mükitasz, gomba) elnevezésekből származik, és nagy kerek oogóniumaikra utal.

A vízi penész név korábbi gombakénti besorolásukra és azok nedvességkedvelésére utal, mely a bazális Oomycetes-taxonokra jellemző.

Morfológia

[szerkesztés]

Ritkán van septumuk, ha van, az kicsi,[7] a sporangium alapján és néha a régebbi fonalrészeken van.[8] Egyesek egysejtűek, mások fonalasak és elágaznak.[8]

Besorolás

[szerkesztés]

Korábban a csoportot 6 rendbe sorolták:[8]

  • A Saprolegniales a legelterjedtebb. Sokuk bomló anyagot bont, mások paraziták.
  • A Leptomitales szeptációnak tűnő falvastagodásokkal rendelkezik. Kitint tartalmaznak, gyakran ivartalanul szaporodnak.
  • A Rhipidiales rizoidokat használnak hajtásuk álló vagy szennyezett víz alján való rögzítésére.
  • Az Albuginalest egyes szerzők családnak (Albuginaceae) sorolták be a Peronosporalesben, de kimutatták, hogy filogenetikailag elkülönülnek.
  • A Peronosporales nagyrészt szaprofita vagy növényparazita, septum nélküli elágazó formával. A legkárosabb mezőgazdasági paraziták sok tagja ide tartozik.
  • A Lagenidiales a legegyszerűbb, egy részük fonalas, más részük egysejtű; általában paraziták.

Ezt 2016-ig jelentősen bővítették.[9][10]

Filogenetikai kapcsolatok

[szerkesztés]
Pythium sp. (Peronosporales), which causes pythiosis in animals, under microscope.
Symptom of late blight (P. infestans, Peronosporales) on the underside of a potato leaf.
Albugo candida (Albuginales) on shepherd's purse (Capsella bursa-pastoris, Brassicales).

Belső

[szerkesztés]

Az Oomycetes filogenetikai felépítése:[11][12]




Haptoglossales



Eurychasmales





Haliphthorales




Olpidiopsidales


Oogametia
Saprolegniomycetes

Atkinsiellales




Saprolegniales



Leptomitales




Peronosporomycetes s.s.

Rhipidiales




Albuginales



Peronosporales








Külső

[szerkesztés]

A csoportot eredetileg a gombákhoz sorolták (az Oomycetes név „petés gombát” jelent), később protisztákként kezelték általános morfológiájuk és életmódjuk alapján.[6] Biológiájuk modern felfedezéseken alapuló elemzése viszonylag közeli rokonságot mutatott ki néhány fotoszintetikus élőlénnyel, például a barnamoszatokkal és a kovamoszatokkal. Egy ezen alapuló taxonómiai besorolás alapján az Oomycetes osztály a többi osztállyal, például a Phaeophyceaevel együtt a sárgásmoszatok törzsébe tartozik

E kapcsolatot az Oomycetes és a gombák megfigyelt különbségei is alátámasztják. Például az Oomycetes sejtfalai cellulózból vannak, nem kitinből,[13] és általában nem szeptáltak. Továbbá vegetatív állapotukban sejtmagjaik diploidok, szemben a gombákkal, melyeknek haploidok. A legtöbb Oomycetes-tag magától mozgó kétostorú zoospórákkal rendelkezik. Az egyik ostor a zsinórhoz, a másik egy elágazó sávhoz hasonlít. Ez utóbbi csak a sárgásmoszatok országára jellemző. Néhány gombacsoport (például a Chytridiomycetes) ostoros spóráin előbbi található csak meg.[13] Az Oomycetes és a gombák eltérő metabolikus útvonalakkal és enzimekkel rendelkeznek a lizinszintézishez.[13] Ultraszerkezetük is eltér: az Oomycetes mitokondriális cristái tubulárisak, a gombákéi laposak.[13]

Ennek ellenére számos Oomycetes-fajt továbbra is gombaként írnak le, és „álgombáknak” (Pseudofungi) nevezik.

Biológia

[szerkesztés]

Szaporodás

[szerkesztés]
A Phytophthora infestans életciklusa burgonyán. M: meiózis, P: plazmogámia, K: kariogámia, n: haploid, 2n: diploid.

A legtöbb Oomycetes-faj két eltérő spórát termel. A fő diszperzív spórák ivartalan, aktív mozgásra képes zoospórák, melyek kemotaxisra (például potenciális táplálék által küldött kémiai jel felé vagy attól el történő mozgásra) képesek felszíni vízben, beleértve a növényfelszíni csapadékot. Néhány faj levegőben mozgó ivartalan, a szél által mozgatott spórákat termel. Ivaros, áttetsző, kétfalú, gömbölyű oospórákat is termelnek, ezekkel élik túl a kedvezőtlen környezeti feltételeket.

Ökológia és patogenitás

[szerkesztés]
Oomycetes-tag halott kérészlárván.
Áramlatból izolált Achlya sp.-kultúra.
Ulceratív bőrnekrózisos tengeri pisztráng szekunder Saprolegnia-fertőzéssel

Számos Oomycetes-tag gazdaságilag fontos agresszív alga- és növénypatogén.[14][15] Egyes fajok halbetegségeket okoznak, és legalább egy emlőspatogén ismert. A növénypatogének többsége 4 csoportba sorolható, de több is van.

  • A Phytophthora parafiletikus nemzetség, tagjai például elhalást, barnulást (az 1840-es évek nagy éhínségét okozó növénybetegség),[16] hirtelen tölgyhalált, rhododendrongyökér-rothadást, Castanea sativában tintabetegséget[17] okoznak.
  • A parafiletikus Pythium gyakoribb, mint a Phytophthora, egyes fajai gazdatartománya szélesebb, de általában kevésbé károsak. Az általa okozott betegségek nagyon gyakoriak üvegházakban, ahol a fiatal növényeket öli. Mikoparazita tagjai, például a Pythium oligandrum más Oomycetes-tagokat és gombákat öl el, így biokontrollra használják. Egyik tagja, a Pythium insidiosum pitiózist okoz emlősökben.
  • A harmadik csoport a Peronospora és társai, melyek könnyen azonosíthatók fehér, barna vagy olívaszínű foltjaik alapján a levélfonákon (azonban e csoport összetéveszthető a nem rokon lisztharmat gombáival).
  • A negyedik csoport az Albuginales, mely számos virágos növényen fehéredést okoz. Gazdájuk epidermisze mögött sporulálnak, spórákkal telített hólyagokat okozva a száron, a levélen és a virágokon. Az Albuginales jelenleg 3 nemzetséget tartalmaz: az Albugo elsősorban a Brassicales, a Pustula az Asterales, a Wilsoniana elsősorban a Caryophyllales parazitája. A peronoszpórához és társaihoz hasonlóan obligát biotrófok, vagyis élő gazda nélkül nem élnek túl.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Winter, G.. Rabenhorst’s Kryptogamen-Flora [archivált változat], 2nd, 32. o. [1879] (1880) [archiválás ideje: 2014. december 13.] 
  2. ↑ Dick, M. W. Straminipilous fungus. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, 289. o. (2001) 
  3. ↑ Szentirmai A: A gombák világa, 2013. (Hozzáférés: 2024. május 6.)
  4. ↑ a b Agrios, George. Plant Pathology, 5, Academic Press. ISBN 978-0120445653 
  5. ↑ Vallance, J. (2009). „Influence of Pythium oligandrum Biocontrol on Fungal and Oomycete Population Dynamics in the Rhizosphere”. Applied and Environmental Microbiology 75 (14), 4790–4800. o. DOI:10.1128/AEM.02643-08. PMID 19447961. PMC 2708430. 
  6. ↑ a b Introduction to the Oomycota. [2003. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  7. ↑ Kortekamp, A. (2005). „Growth, occurrence and development of septa in Plasmopara viticola and other members of the Peronosporaceae using light- and epifluorescence-microscopy”. Mycological Research 109 (Pt 5), 640–648. o. DOI:10.1017/S0953756205002418. PMID 16018320. 
  8. ↑ a b c Sumbali, Geeta. The fungi (2005. január 1.). ISBN 978-1-84265-153-7 
  9. ↑ Ruggiero (2015). „Higher Level Classification of All Living Organisms”. PLOS ONE 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965. 
  10. ↑ Silar, Philippe (2016). „Protistes Eucaryotes: Origine, Evolution et Biologie des Microbes Eucaryotes”. HAL Archives-ouvertes, 1–462. o. [2016. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 16.) 
  11. ↑ Buaya AT, Scholz B, Thines M (2021. március 5.). „Sirolpidium bryopsidis, a parasite of green algae, is probably conspecific with Pontisma lagenidioides, a parasite of red algae”. Fungal Syst Evol 7, 223–231. o. DOI:10.3114/fuse.2021.07.11. PMID 34124625. PMC 8165961. 
  12. ↑ Buaya AT, Scholz B, Thines M (2021. augusztus 16.). „A New Marine Species of Miracula (Oomycota) Parasitic to Minidiscus sp. in Iceland”. Mycobiology 49 (4), 355–362. o. DOI:10.1080/12298093.2021.1952813. PMID 344512079. PMC 8409938. 
  13. ↑ a b c d Van der Auwera G, De Baere R, Van de Peer Y, De Rijk P, Van den Broeck I, De Wachter R (1995. július 1.). „The phylogeny of the Hyphochytriomycota as deduced from ribosomal RNA sequences of Hyphochytrium catenoides”. Mol. Biol. Evol. 12 (4), 671–678. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a040245. PMID 7659021. 
  14. ↑ Agrios, George N.. Plant Pathology, 5th, Academic Press (2005) 
  15. ↑ Schwelm A, Badstöber J, Bulman S, Desoignies N, Etemadi M, Falloon RE, Gachon CM, Legreve A, Lukeš J, Merz U, Nenarokova A, Strittmatter M, Sullivan BK, Neuhauser S (2018. április 1.). „Not in your usual Top 10: protists that infect plants and algae”. Molecular Plant Pathology 19 (4), 1029–1044. o. DOI:10.1111/mpp.12580. PMID 29024322. PMC 5772912. 
  16. ↑ Haas, BJ (2009). „Genome sequence and analysis of the Irish potato famine pathogen Phytophthora infestans”. Nature 461 (7262), 393–398. o. [2024. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1038/nature08358. PMID 19741609. (Hozzáférés: 2024. február 20.) 
  17. ↑ (2005) „Occurrence and distribution of Phytophthora species in European chestnut stands, and their association with Ink Disease and crown decline”. European Journal of Plant Pathology 111 (2), 169–180. o. DOI:10.1007/s10658-004-1882-0. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oomycete című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oomycetes&oldid=27321393”