Tariktik szarvascsőrű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Portré a hímről
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Penelopides panini (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tariktik szarvascsőrű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tariktik szarvascsőrű témájú médiaállományokat és Tariktik szarvascsőrű témájú kategóriát. |
A tariktik szarvascsőrű (Penelopides panini) a madarak osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A tariktik szarvcsőrű madár a Fülöp-szigetek csak ott élő, endemikus faja. Élőhelye a Panay, Masbate, Guimaras, Pan de Azucar, Sicogon valamint Ticao szigetének trópusi síkvidéki erdei és erdős hegyoldalai, a tengerszinttől 1000 m magasságig.
Alfajai
[szerkesztés]A fajon belül két alfaj ismert, a Penelopides panini panini, melynek elterjedési területe felöleli a legtöbb szigetet, valamint a valamivel nagyobb testű és szürkéskék színben játszó hátú Penelopides panini ticaensis, mely kizárólag Ticao szigetén honos.
Megjelenése
[szerkesztés]A tariktik szarvcsőrű viszonylag kis méretű faj a családban. Testhossza 45 centiméter. A hím egy kicsivel nagyobb, mint a tojó. 11 centiméteres csőre és 22 centiméteres farka is nagyobb, mint a tojó 9 centiméteres csőre és 20 centiméteres farka.
Tollazata a háton, valamint a farkon mindkét ivarnál zöldes színben játszó fekete. Ezen kívül azonban jól látható ivari dimorfizmus figyelhető meg a fajnál. A hím melle, nyaka és feje piszkosfehér színű, míg ezek a testtájak a tojónál feketék. Az arcon a tojónál apró, csupasz élénk kék színű bőrfelület látható, mely hiányzik a hímnél. A hím lábai sötétbarnák, a tojóé feketék.
Életmódja
[szerkesztés]A tariktik szarvcsőrű társas lény, akár 20 egyedet is elérő csoportokban él. Táplálékát főként gyümölcsök, fügék és rovarok alkotják.
Szaporodása
[szerkesztés]Valószínűleg csak a domináns pár hoz létre utódokat, míg a csoport többi tagja segít a felnevelésükben. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím és a csoport többi tagja táplálja a tojót és a fiókákat.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A faj a vadászat és az élőhelyeit érintő erdők kiirtása miatt súlyosan veszélyeztetett. Összpopulációja nem több 1800 madárnál. A Ticao szigeti Penelopides panini ticaensis alfajt, 1905-ös felfedezésekor még közönséges fajként tartották nyilván, de a szigeten zajló erdőirtási folyamatok eredményeként könnyen elképzelhető, hogy mára kihalt. Bizonyítottan 1971-ben látták utoljára. Amennyiben kihalt az alfaj, úgy ez lenne az első taxon a szarvascsőrűmadár-félék családjából, mely végleg kipusztult a Földről.
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Fogságban is kifejezetten ritka madár. A Fülöp-szigeteken kívül csak az angol Chester-Állatkertben él két pár és a hollandiai Alphen aan de Rijn Madárparkban szintén kettő.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tariktik-Hornvogel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
- Kemp, A. C. (2001). Family Bucerotidae (Hornbills). pp. 436–523 in: del Hoyo, J., Elliott, A., & Sargatal, J. eds. (2001). Handbook of the Birds of the World. Vol. 6. Mousebirds to Hornbills. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-30-X
