Nagyváradi római katolikus püspöki palota

Nagyváradi római katolikus püspöki palota
Település	Nagyvárad
Cím	Nagyvárad
Építési adatok
Építés éve	1762-1777
Építési stílus	barokk építészet
Tervező	Franz Anton Hillebrandt
Építész(ek)	Franz Anton Hillebrandt
Hasznosítása
Felhasználási terület	palota múzeumépület
LMI-kód	BH-II-m-A-01042
Elhelyezkedése
Nagyváradi római katolikus püspöki palota Pozíció Nagyvárad térképén
é. sz. 47° 04′ 05″, k. h. 21° 55′ 52″47.068, 21.9312
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyváradi római katolikus püspöki palota témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A nagyváradi püspöki palota a késői barokk építészet remeke.

Története

1762-ben alapította báró Patachich Ádám püspök, a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budavári Palota, pozsonyi vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonoksor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést. A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282. Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található.

A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót. Patachich Ádám Nagyvárad püspöke volt 1759 és 1776 között, majd a Kalocsai érsekséghez került. Ettől függetlenül a báró karizmatikus, művelt humanista volt, a művészetek felvilágosult pártolója, aki leginkább kitűnő zenei ízléséről és zenészeiről vált ismertté: nála dolgozott Michael Haydn, a híres zeneszerző, Joseph Haydn öccse mint a püspöki zenekar karmestere. A püspök alkalmazásában állt még számos híres európai zeneszerző és hegedűművész, mint pl. Wenzel Pichl és Carl Ditters von Dittersdorf, akik 1765 és 1769 között működtek Nagyváradon zenei igazgatóként.

A nagyváradi püspöki palota 1916-ban

Végül, 1771-ben Mária Terézia magyar királynő a fiával József főherceg, trónörökössel ide látogatott, hogy megbékéljen azzal a létesítménnyel, amelynek létrejöttét eredetileg nem támogatta. 1773-ban a palota rejtélyes tűzeset nyomán leégett, de a következő kinevezett püspök az eredeti terveknek megfelelően azonnal helyreállíttatta.

1855-ben új szárnyat és bejáratot építettek hozzá az eredeti épülettervvel harmóniában, grandiózus kettős lépcsősorral. Később, miután Erdélyt Romániához csatolták, az egyház kezelésében maradt, de a szocialista rendszerben állami tulajdonba került.

1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak. A múzeum mintegy 400 000 műtárggyal rendelkezik, négy fő gyűjteményben csoportosítva: történelem és régészet, néprajz, természettudomány és képzőművészet. Híres a világszínvonalú újkőkorszaki és bronzkori gyűjteménye, de a múzeum ókori egyiptomi és görög tárgyakkal is büszkélkedhet. A néprajzi szekció talán a legnagyobb nyugat-erdélyi néprajzi kiállítás, óriási népviseleti gyűjteménnyel, paraszti használati tárgyakkal, edényekkel és festett húsvéti tojásokkal.

A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a Román Legfelsőbb Bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről, de 2013 végéig sem sikerült megoldani a problémát.

2017-ben a magyar kormány 1,948 milliárd forinttal támogatta az épület felújítását.

Külső hivatkozások

• Az épület története és képek – Welcometoromania.ro (angolul)