Pálmakakadu
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Probosciger aterrimus (Gmelin, 1788) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Microglossus aterrimus | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát. |
A pálmakakadu (Probosciger aterrimus), korábban arakakadu, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.[1]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Az Indonéziához tartozó Aru- és Misool szigeteken, Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.
Alfajai
[szerkesztés]- Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsalak
- Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
- Probosciger aterrimus macgillivrayi
- Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.
Megjelenése
[szerkesztés]A korábbi "arakakadu" nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta,[2] a jelenlegi "pálmakakadu" nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni.[1]
Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz pofafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
 |
 |
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.
Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.
Pálmadióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.
Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.
Szaporodása
[szerkesztés]Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják. Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 79–80. o. (1987). ISBN 963 233 126 5
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Parrotland.hu
- Hivatalos magyar neve
