Ernyős sárma
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ornithogalum umbellatum L. | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ernyős sárma témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ernyős sárma témájú médiaállományokat és Ernyős sárma témájú kategóriát. |
Az ernyős sárma, kígyóvirág vagy ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába, a csillagvirágformák (Scilloideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Hívják még kakastejnek, úri madártejnek, zöld csíknak is. Dél- és Közép-Európa nagy részén (északra Belgiumig), Északnyugat-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában őshonos.[1] Magyarországon is gyakori.[2] Észak-Amerikában dísznövényként termesztik, de kikerült a kertekből és sokfelé megtalálható.[3] Száraz erdőkben, utak mentén, száraz és félszáraz gyepeken, cserjésekben gyakori növény.
Jellemzése
[szerkesztés]Évelő, hagymás növény; a fehér színű hagyma 15–25 mm hosszú, átmérője 18–32 mm. 6-10 hosszú, szálas, tőállású levele van, ezek max. 30 cm hosszúak, 8 mm (tipikusan 2–5 mm) szélesek, felső oldalukon fehér csíkot viselnek. A magszár 10–30 cm-es. A csillag alakú, tejfehér, aktinomorf virágok sátorozó fürtben nyílnak 6-20-asával, a kissé lehajló, 15–22 mm hosszú lepellevelek kívül zöld csíkosak.[4][5] Az április-májusban nyíló, 3–4 mm széles, 6 leplű virágok a 6 kiálló, sárga porzóval ernyőszerű megjelenésűek („ernyős” sárma). Rovarok porozzák be. Termésük háromrekeszű toktermés, a terméskocsányok vízszintesen elállók.
Termesztése
[szerkesztés]Az ernyős sárma sok nedvességet igényel a téli és tavaszi időszakban, de jól tűri a nyári szárazabb időszakokat. A félárnyékot kedveli.
Felhasználása
[szerkesztés]A szívre ható glikozidokat (kardenolidokat) tartalmaz, mint a konvallozid, a konvallotoxin, a rodexin A és a rodexozid. A felhalmozódott glikozidok miatt mérgező, különösen a hagymája. A homeopátia gyomor- és nyombélfekély ellen veti be.[8]
Galéria
[szerkesztés]-
Zöld csík látható a lepellevelek hátoldalán -
Közelkép a virágról -
kivirágozva Londonban
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Euro+Med Plantbase: Ornithogalum umbellatum Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- ↑ Ornithogalum umbellatum Linnaeus. Flora of North America
- ↑ Flora of NW Europe: Ornithogalum umbellatum[halott link]
- ↑ Blamey, M. & Grey-Wilson, C. (1989). Flora of Britain and Northern Europe. ISBN 0-340-40170-2.
- ↑ Huxley, A., ed. (1992). New RHS Dictionary of Gardening. Macmillan ISBN 0-333-47494-5.
- ↑ Purdue University vet school toxicity description Archiválva 2008. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
Források
[szerkesztés]- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
