Barna tarlósáska

Barna tarlósáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Omocestus;
Tudományos név
	Omocestus haemorrhoidalis; (Charpentier, 1825)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barna tarlósáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barna tarlósáska témájú kategóriát.

A barna tarlósáska (Omocestus haemorrhoidalis) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

A barna tarlósáska testhossza a hím esetében 11-14 mm, a nőstény 15-20 mm. Kis termetű faj. Alapszíne az okkerbarnától a szürkésbarnáig terjed, a hátoldal csak ritkán zöld. A hím potrohvége gyakran élénk pirosas vagy narancssárga. A torpajzs hosszabb mint a fej, oldalélei kb. hosszának első harmadánál erősen befelé törnek és széles fekete sáv keretezi őket. Az oldalélek közötti távolság a torpajzs kiszélesedő végén háromszorosa is lehet annál, ahol egymás felé megtörnek. Az ajaktapogató egyszínű szürke. A szárny mindkét nemnél eléri a hátsó térdet és a mediális mező általában kontrasztos fekete foltokkal tarkított. A tojókampók rövidek, sokkal rövidebbek, mint a szubgenitális lemez.

Ciripelése halk, csak kb. 5 méterig hallható. Éneke szabálytalan időközönként adott 2-6 másodperc hosszú cirpelés, mely egyre erősödik. A syllabusok gyorsabban követik egymást, mint a többi Omocestus fajnál, így hangja kellemesebb zümmögés.

Hasonló fajok

Hasonlít hozzá a szőke tarlósáska (de torpajzsa rövidebb), a kis bunkóscsápúsáska (csápjának vége megtört) és a kis rétisáska (a torpajzs élei csak enyhén befelé törtek).

Elterjedése

Eurázsiában honos, Spanyolországtól egészen Koreáig. Európában elterjedésének északi határa Dánián, Dél-Svédországon és Lettországon át húzódik; Dél-Európában inkább a hegyek lakója. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori faj, sík- és dombvidékeken egyaránt megtalálható.

Életmódja

A száraz és meleg, rövid füvű gyepek, legelők lakója, ahol a vegetáció nem takarja teljesen a talajt. Alapvetően füvek és lágyszárú növények leveleivel táplálkozik, de megeszik az elpusztult rovarokat is.

Kifejlett egyedeivel júniustól októberig találkozhatunk. A nőstény valószínűleg rokonaihoz hasonlóan a nyílt, növényzettel nem borított száraz talajba vagy fűcsomók tövébe rakja petéit. Az áttelelő petékből kikelő a lárvák négyszer (hímek) vagy ötször (nőstények) vedlenek.

Magyarországon nem védett.