Ugrás a tartalomhoz

Kis rókalepke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nymphalis urticae szócikkből átirányítva)
Kis rókalepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Valódi nappali lepkék (Rhopalocera)
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Szöglencrokonúak (Nymphalini)
Nem: Aglais
Faj: A. urticae
Tudományos név
Aglais urticae
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Nymphalis urticae
  • Papilio urticae
  • Vanessa urticae
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis rókalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis rókalepke témájú médiaállományokat és Kis rókalepke témájú kategóriát.

A kis rókalepke (Aglais urticae) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A kis rókalepke egész Európában honos, az Északi-fokig. Feltehetően az egyetlen nappali lepke, amely megszakítás nélkül előfordul Európa területén. A kis rókalepke ma még nagyon gyakori, mindenféle nyílt élőhelyen előfordul. Az egyik legelső tavaszi lepke Magyarországon.

Megjelenése

[szerkesztés]

Elülső szárnya 2,2–2,5 centiméter hosszú és élénk rókavörös, a felső szegély mentén fekete és világos foltokkal. A hátulsó szárnyak töve sötét színű. Mindkét szárnypár szegélye csipkézett és kék foltokkal díszített. A tüskés hernyó arany-zöld színét fekete csíkok tarkázzák.

Életmódja

[szerkesztés]

Főleg bokros erdőszéleken, erdei tisztásokon él, de szántókon, kertekben, parkokban is felbukkan – még a városokban is. A hegyvidékeken 3000 méterig megtaláljuk. A lepke különböző virágokból, főleg bogáncs- és bodzafélékből szívogatja a nektárt, de gyümölcsökön is látni. Bábja úgynevezett zuhanóbáb: ez testének hátsó végét rögzíti úgy, hogy a feje szabadon lecsüng.[1]

Dél-Európában az első példányai már február végén megjelennek, északon azonban csak egy nemzedéke van, amely májustól repül. Magyarországon május és október között általában 2 nemzedéke van. Az I. május végétől júliusig, a II. augusztustól októberig repül. Az utóbbi nemzedék lepke alakban telel át. A lepkék barlangokban, pincékben, padlásokon telelnek át. Ha az időjárás kedvező, az első példányok már február végén – márciusban kirepülnek, ezzel az egyik legelső tavaszi lepke. A nőstény a nagy csalán leveleire petézik. A hernyók társasak, a közös szövedékben együtt maradnak. Hernyóidőszaka: az I. nemzedéké május–június, a II.-é július–augusztus.

Képek

[szerkesztés]
Kis rókalepke
és hernyója

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489

Források

[szerkesztés]
  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 40.
  • Aglais urticae, wikispecies.org

További információk

[szerkesztés]