Nyikolajevszki incidens
| Nyikolajevszki incidens | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 53° 08′, k. h. 140° 44′53.133333°N 140.733333°EKoordináták: é. sz. 53° 08′, k. h. 140° 44′53.133333°N 140.733333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolajevszki incidens témájú médiaállományokat. |
A nyikolajevszki incidens (尼港事件, ’Nikó dzsiken’; oroszul: Николаевский инцидент ) 1920. február-márciusban, a szibériai intervenció során történt tömegmészárlás volt az orosz Távol-Keleten, az Amur mentén fekvő Nyikolajevszk-na-Amure városban. 1920. március és június között a város japán lakosságát és helyőrségét, illetve az itt állomásozó fehérorosz katonákat és a polgári lakosság nagy részét kivégezték a várost megszálló, a Vörös Hadsereg irányítása alatt álló bolsevik, anarchista, kínai és koreai partizánok, parancsnokuk Jakov Trjapicin volt. A mészárlás politikai okot adott a Japán Birodalomnak, hogy 1920. április 4-én támadást indítson a távol-keleti térségben található szovjetek és a Vörös Hadsereg egységei ellen, illetve bevonuljon Szahalin északi részére, amit csak 1925-ben ürítettek ki.
Előzmények
[szerkesztés]
Nyikolajevszk-na-Amure az Amur folyó bal partján fekvő kikötőváros volt, kb. 30 km-re az Amur torkolatától. A várost 1918. szeptember 8-án foglalta el[1] a Japán Császári Hadsereg, Japán szibériai intervenciójának egyik hadmozdulataként – névleg az itt lakó japán nemzetiségűek biztonsága érdekében. 1920 elején a város teljes lakossága kb. 15000 fő volt, ebből körülbelül 450 fő japán nemzetiségű. A várost a császári hadsereg 14. hadosztályának 350 fős különítménye tartotta megszállva, illetve a fehérorosz hadsereg kb. 300 katonája is itt állomásozott.
A japán és a fehérorosz erők jóvoltából az élet a korábbi mederben folyt, de a bolsevik kormány a környékre küldte Jakov Trjapicint, hogy megszervezze a helyi partizánokat. Trjapicinről nem sok információ maradt fenn, de feltehetőleg 26-28 éves volt ebben az időben.[1] 1919. novemberében 10 partizánnal kezdte menetelését Nyikolajevszk felé, de a helyi ellenállók és a fehérektől dezertáló katonák révén hamarosan 1500 főt irányított, akiket két ezredbe szervezett, megszervezte a logisztikai támogatást és 1920 elején Nyikolajevszk ellen vonult.
A mészárlás
[szerkesztés]
1920. januárban a várost körbevette egy kb. 4000 fős partizán alakulat Trjapicin vezetésével. A két fél között tárgyalások indultak a város megadásáról, ami eléggé elhúzódott - egyik fél sem bízott a másikban. Végül a japán helyőrség parancsnoka utasítást kapott, hogy engedélyezze a bolsevik partizánok bevonulását, azzal a feltétellel, hogy a törvényes rendet nem bontják meg. A helyőrség parancsnoka 1920. február 24-én[2] fegyverszünetet kötött Trjapicinnel, aki 1920. február 28-án bevonulhatott a városba. A város lakossága vörös zászlókkal és sebtében elkészített vörös kokárdákkal várta, de a partizánok azonnal elkezdték összefogdosni és kivégezni a helyi fehéroroszokat (katonákat és civileket egyaránt).
Trjapicin kezét egyedül a még a városban állomásozó japán katonák kötötték meg, akik követelték tőle, hogy tartsa be a fegyverszünet feltételeit, különös tekintettel a civilek életének és javainak védelmében. Trjapicin ezt visszautasította, és feltehetően elhatározta, hogy még a tavaszi olvadás előtt - mielőtt az Amur folyón a Japán Császári Haditengerészet erősítést tudott volna hozni - leszámol a helyőrséggel. Ezért 1920. március 10-én ultimátumot intézett a japánokhoz, amelyben a helyőrség megadását és leszerelését követelte, arra számítva, hogy a japánok ezt biztosan visszautasítják. Válaszul a japán katonák 1920. március 12-én hajnalban meglepetésszerű támadást indítottak a tízszeres túlerőben lévő partizánok ellen, de csúfos kudarcot vallottak. A partizánok március 15-én lerohanták a japán konzulátus épületét,[2] de a még életben lévő katonák csak akkor adták meg magukat, amikor a szovjet és a japán parancsnokságok egyaránt a harcok beszüntetésére utasították őket.
A japánok eltávolításával Trjapicin szabad kezet kapott és nekilátott, hogy szisztematikusan kiirtsa azokat, akik veszélyt jelenthettek a partizánokra. Mivel szűkében voltak a lőszernek, az egyik kedvelt kivégzési módszerük volt, hogy bajonettel leszúrták az embereket és egy léken keresztül az Amur jege alá lökték őket. Több ezer helyi lakos lelte így halálát. A megtorlásra számító Trjapicin utasítást adott a város megerősítésére, és a civil lakosság evakuálására. A közelgő japán támadástól tartva május 25-én utasítást adott a még életben lévő japánok kivégzésére – összesen kb. 700 japán lelte halálát, 350-400 civil lakos, 300 katona.[2] Nyikolajevszk elfoglalása után Trjapicint kinevezték az Ohotszki-tengeri front parancsnokává.[3]
Nyikolajevszk felégetése
[szerkesztés]A japánok lemészárlásának híre hamarosan elérte a Császári Hadsereget, illetve Japánt is, ahol hatalmas felháborodást keltett és azonnali megtorlást követeltek. A hadseregnek azonban meg volt kötve a keze, mivel a Vlagyivosztokban állomásozó amerikai csapatok nem engedélyeztek volna egy japán büntetőexpedíciót. Az amerikaiak azonban 1920. áprilisában kivonultak Vlagyivosztokból és helyüket azonnal átvették a japán csapatok.
Trjapicin is értesült erről a fejleményről és mivel biztos volt abban, hogy a japánok hamarosan ellene vonulnak, április 10-én elrendelte a város kiürítését, amit május 30-ra fejeztek be. Június 1-jén felgyújtotta a város, visszavonult az 500 kilométerre található Kerbibe, ahol kivégezte a maradék lakosságot, a partizánok családjának kivételével. A japán csapatok június 3-án érték el a város és azonnal Trjapicin üldözésére indultak – sikertelenül.
Kínai katonák a partizánok között
[szerkesztés]Egyes források szerint a várost megszálló partizánok között számos kínai katona volt, illetve a kínai Chiang Hung hadihajó 3 géppuskát "adott kölcsön" a partizánoknak, amikor azok a város megtámadását tervezték.
Következmények
[szerkesztés]A japán hadsereg visszafoglalta a város maradványait és a kivégzett japán nemzetiségű lakosok halála miatt kártérítést követelt a moszkvai bolsevik kormánynál. Azok megtagadták a kártérítés kifizetését, de elfogták és 1920. július 9-én kivégezték Trjapicint, mivel túllépte a bolsevik hatóságok által adott felhatalmazást (a helyi lakosság és a japánok kivégzése, hivatalosan „a kommunista rendszerbe vetett hit aláaknázása” miatt).
A japán kormányt a nyikolajevszki incidenst használta fel ürügyül, hogy 1920. április 4-én támadást indítson a helyi szovjetek és a Vörös Hadsereg egységei ellen és bevonuljon a Szahalin sziget északi részére. A megszállás egészen 1925-ig tartott, amikor Japán végül elismerte a bolsevik kormányt, és kivonult a Szahalin sziget északi részéről, de fontos bányászati jogokat szerzett cserébe és a sziget déli részér 1945-ig megszállva tartotta.
Források
[szerkesztés]- Hara, Teruyuki: Niko Jiken no Shomondai (A Nyikolajevszk-na-Amur-i incidens) // Roshiashi Kekyuu, 1975, No. 23.
- Gutman, Anatoly. Ella Lury Wiswell (ford.); Richard A. Pierce (szerk.): The Destruction of Nikolaevsk-on-Amur, An Episode in the Russian Civil War in the Far East, 1920. Limestone Press (1993). ISBN 0-919642-35-7
- White, John Albert: The Siberian Intervention. Princeton University Press (1950)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b The destruction of Nikolayevks-on-Amur: An episode of the Russian civil war in the Far-East. cambridge.org. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
- ↑ a b c Spencer Tucker, Priscilla Mary Roberts: World War I: encyclopedia, Volume 1. (Hozzáférés: 2011. március 21.) „...in November 1919 Yakov Ivanonich Triapitsyn led a Bolshevik group of partisans down the Amur river. His initial force of only 10 men eventually grew to some 2,000. This force arrived at the fortress of Chnyrrakh near Nikolayevsk in early February 1920. The counterrevolutionary White (Russian) and Japanese detachment there then retired to Nikolayevsk and the partisans followed, shelling the city. On the 24th the two sides signed a cease fire, and the partisans moved into the city. Several weeks later White and Japanese foruces mounted a counterattach, which culminated in the partisans storming the Japanese consulate in Nikolayevsk on 15th March, ending all resistance there.”
- ↑ № 66 от 22 апреля 1920 г. на подписал главнокомандующий Народно-Революционной армией (НРА). Forrás: http://www.debri-dv.com/article/228
