Nicolae Labiș
Nicolae Labiș | |
Élete | |
Született | 1935. december 2. Poiana Mărului, Suceava megye |
Elhunyt | 1956. december 22. (21 évesen) Bukarest |
Sírhely |
|
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
Nicolae Labiș aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Labiș témájú médiaállományokat. |
Nicolae Labiş (Poiana Mărului, Suceava megye, 1935. december 2. – Bukarest, 1956. december 22.) román költő.
A fiatalon elhunyt költő a hatvanas évek költőnemzedékének egyik legtehetségesebb tagja volt. Már gyermekkorában meséket és verseket írt.
Középiskoláit Folticsénben és Jászvásáron végezte. Első versei 1950-ben a Zori noi (Szucsáva), illetve 1951-ben a Viaţa Românească lapokban jelentek meg. A bukaresti egyetem bölcsészkarára iratkozott be, de rövidesen ott is hagyta. A Lupta cu inerţia (Harc a tehetetlenséggel) című kötetét rendezte sajtó alá, amikor tisztázatlan körülmények között, villamosbalesetben elhunyt. Egyes kortársak és szemtanúk szerint a baleset valójában politikai gyilkosság volt.
A Moartea căprioarei (Az őz halála) című verse, amely megtörtént esetet dolgoz fel, több nemzedéken keresztül híressé tette. Eugen Simion kritikus „egy generáció buzogánya” névvel illette, mivel a megjelenése előrejelezte a hatvanas évek nagy költőnemzedékét, amit Nichita Stănescu neve fémjelzett.
Verseit Kányádi Sándor fordította magyarra.
Források
[szerkesztés]- Dicţionar de litaratura română. Szerk. Dim. Păcurariu. Bucureşti: Editura Univers. 1979. 220–221. o.
- Dicţionarul scriitorilor români, Mircea Zaciu, Marian Papahagi, Aurel Sasu irányításával, 4 kötet, Editura Fundaţiei Culturale Române, 1995-2000
Magyarul
[szerkesztés]- Mókafi kalandjai; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1963
- Az őz halála. Versek; ford. Kányádi Sándor; Irodalmi, Bukarest, 1964
- Nicolae Labi legszebb versei; ford. Kányádi Sándor; Albatros, Bukarest, 1970
További információk
[szerkesztés]- Versei (románul)
- Versei (magyar fordításban) Archiválva 2005. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Emlékház a szülőfalujában