Ugrás a tartalomhoz

Indiai túzok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nagy indiai túzok szócikkből átirányítva)
Indiai túzok
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidimorphae
Rend: Túzokalakúak (Otidiformes)
Család: Túzokfélék (Otididae)
Nem: Ardeotis
Faj: A. nigriceps
Tudományos név
Ardeotis nigriceps
(Vigors, 1831)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Indiai túzok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai túzok témájú médiaállományokat és Indiai túzok témájú kategóriát.

Az indiai túzok (Ardeotis nigriceps) a madarak osztályának, azon belül a túzokalakúak (Otidiformes) rendjébe tartozó túzokfélék (Otididae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, az Otis nembe Otis nigriceps néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Régen gyakori faj volt az egész Indiában és Pakisztánban, de a vadászat és az élőhely elvesztése miatt számuk igencsak megfogyatkozott. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz gyepek és szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 76-122 centiméter, testtömege 3500-14500 gramm.[5] A hasa és a nyaka fehér, a homlokán egy fekete korona található, és a felsőteste barna.

A levegőben

Életmódjuk

[szerkesztés]

Tápláléka igen összetett, gerinctelenekből, sáskákból és bogarakból áll, de ínségesebb időkben magokat is fogyaszt mint például a földimogyoró.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészke nyílt terepen található, fészekalja általában egy tojásból áll.[4] A költést és a fiókák nevelését a tojó végzi egyedül. A fiókák a tojó mellett maradnak a következő költési ideig.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, de sok helyről, már kihalt, egyedszáma 50-249 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  4. a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 28.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]