Ugrás a tartalomhoz

Munkásőrség

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Munkásőr szócikkből átirányítva)
Munkásőrség
Alapítva1957. január 29.
Megszűnt1989. október 20.
SzékhelyBudapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkásőrség témájú médiaállományokat.
A VII. kerületi munkásőregység zászlóavató ün­nepsége Budapesten (1957)
Munkásőrök sorakoznak a vastag csőköpennyel ellátott, csigatáras PPS–41[1] géppisztolyaikkal 1972-ben
Az 1958-as április 4-i katonai díszszemle nézőközönsége és a munkásőrsorfal a Dózsa György út 68. előtt
A Munkásőrség karszalagja
Munkásőr rendezvény a Láng Gépgyárban 1977-ben

A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A forradalom rendfenntartójaként ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. A rendszerváltás folyamata során (a Németh-kormány kezdeményezésére) jogutód nélkül, törvénnyel feloszlatták.

Története

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]

A munkásőrséghez hasonló szervezetek már 1956 előtt is léteztek a szocialista országokban, részben a második világháborút lezáró békeszerződések kijátszására (mint az NDK-beli Kampfgruppe osztagok[2]), részben hogy fegyveres erőknél jobban aktivizálható, irreguláris „népi” csoportok álljanak rendelkezésre (Lidové Milice, Csehszlovákia).

Megalakulása

[szerkesztés]

A munkásőrséget az 1956-os forradalom leverése után alakította a szovjet ellenőrzés alatt álló Kádár János vezette magyar pártvezetés, annak érdekében, hogy a párthoz hű, megbízható fegyveres testületet hozzanak létre, ami mintegy párthadseregként segít a forradalomhoz hasonló események megakadályozásában. Az 1956-os forradalom leverését követően az erőszakszervezetek rendszerét átalakították: Létrehozták a Fegyveres Erők és Közbiztonsági Ügyek Minisztériumát, amely a Belügy-és a Hadügyminisztériumot is magába foglalta. Ez a két hivatal 1957. március 1-én vált önállóvá. Az MSZMP Adminisztratív Osztálya, Czinege Lajos vezetésével, foglalkozott az erőszakszervezetekkel és a karhatalmi alakulatok megszervezésével.

1957. január végén az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága döntött a munkásőrség létrehozásáról.[3] Az ideologikus elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett volna megalakítani a „párt (új) öklét”. A forradalom oldalán döntő szerepet játszó munkásság körében a régi-új rendszer támogatása keveseknek volt népszerű, a munkásőrségben az alapításkor 50%-os részvételükkel felülreprezentálták magukat a párthű értelmiségiek, a párt-, az állami és a gazdasági vezetők, hivatalnokok, funkcionáriusok. Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A forradalom leverése utáni alapításakor, 1957-ben tömegével jelentkeztek a kommunista párt és annak egypártrendszerű hatalma mellett elkötelezett katonák, rendőrök, hivatalnokok, párttagok. 1957 áprilisára 20 ezren léptek be. Budapesten 1957 márciusában erőfitogtató felvonulást rendeztek. Ettől kezdve rendfenntartóként minden párt- és állami ünnepségen megjelentek. Eleinte pisztolyokkal, később PPS géppisztollyal szerelték fel őket, fegyverüket hazavihették, otthon tartották. A kezdeti 20 000 tagságból lassanként egy 60 000 fősre növekedett testületté vált. Személyi állománya 1988-1989 fordulóján közel 51 ezer, kézifegyverekkel bőségesen ellátott önkéntesből állt. Habár soha nem vetették be, a munkásőrségnek jelentős szerepe volt a Kádár-korszak „puha diktatúrájának” fenntartásában, a „belső ellenség” felkutatásában, az elrettentő erő demonstrálásában.

A munkásőrség szervezetileg a területileg illetékes rendőrkapitányság alá volt rendelve, a tagok felvételéről azonban a pártbizottságok döntöttek.

A munkásőrség valószínűleg nem élvezte a pártvezetés korlátlan bizalmát, mivel ugyan a Magyar Néphadsereg tartalék fegyvereivel felfegyverezték, azonban éles lőszert – eleinte – egyáltalán nem kapott.

Eredetlegendája az, hogy az „ellenforradalmi” események alatt a munkás-paraszt hatalmat megvédő munkások voltak az alapító tagok. Egyenruhájuk a korabeli sötétkék munkásruha volt. A jellegzetes „Lenin-sapka” azonban a legendák szerint nem szovjet, hanem kínai eredetű. A kínai vörösgárdisták viseltek hasonlót. Bár éles harci bevetésen nem vettek részt, de árvízvédelemben, állategészségügyi kordonok fenntartásában stb. aktívan részt vettek. Érdekesség, hogy nők is a tagjai lehettek, tisztesek pedig nem voltak, csak tisztek.

Feloszlatása

[szerkesztés]

Az MSZMP Központi Bizottsága 1985 május 8-án lemondott a testület közvetlen irányításáról, június 15-én pedig a Minisztertanács saját hatáskörébe vonta a felügyeletet.[4] A Munkásőrség harckészültsége a magyarországi rendszerváltásig, 1989 végéig megmaradt.[5]

A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására.
– Borbély Sándor országos parancsnok a Munkásőrség Országos Parancsnokságának (MOP) 1989. október 2-ai ülésén[6]

1989. november 26-án az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt,[7] melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. A testület országos parancsnoka Halas Lajos (1957–1962), Papp Árpád (1962–1980), végül Borbély Sándor (1980–1989) volt. A testület járműveit 1989 novemberében a rendőrség vette át.

Székháza

[szerkesztés]

Az Országos Parancsnokság és Tisztképző épülete az Arany János utca 25-ből 1985-ben költözött fel a Gellért-hegyen, a Somlói út Alsóhegy utcai torkolatánál felépült új székházba, amely a rendszerváltást követően irodaházként működött, majd a Balassi Intézet, végül a Mathias Corvinus Collegium vette birtokába. 2023-2024 között lebontották.[8][9][10]

Rendfokozatok

[szerkesztés]

Törzs beosztási jelzések

[szerkesztés]
Jelzés Megnevezés
Főrevizor
Főügyeletes
Főügyeletes-helyettes
Kapuügyeletes
Csoportvezető
Szolgálatvezető
Törzscsoport munkatárs
Törzscsoport közvetlen állomány
Egységtörzs munkatárs I.
Egységtörzs munkatárs II.
Egységtörzs munkatárs III.
Egységtörzs állomány
Beosztott állomány

Parancsnoki beosztási jelzések

[szerkesztés]
Jelzés Megnevezés
Országos parancsnok
Országos parancsnok-helyettes
Parancsnok
Parancsnok-helyettes
Csoportvezető főtiszt
Egységparancsnok
Egységparancsnok-helyettes
Szolgálatvezető
Beosztott századparancsnok-helyettes
Század szolgálatvezető
Szakaszparancsnok
Szakaszparancsnok-helyettes
Rajparancsnok
Beosztott munkásőr állomány

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Öntöltő PPS-41 - Legál-gitár
  2. ↑ „Kampfgruppen der Arbeiterklasse”
  3. ↑ 1957. február 18-án adta ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkásőrség megszervezéséről szóló 1957. évi 13. számú törvényerejű rendeletét. - 1957. évi 13. számú törvényrendelet a munkásőrségről
  4. ↑ A Munkásőrség utolsó központja - egyhelyek.blog.hu Facebook felülete, 2020.10.11.
  5. ↑ Ólmosi Zoltán:Tervek kapuzárás előtt - A Munkásőrség, mint Népőrség? Eskü a Szent Koronára?
  6. ↑ Ólmosi Zoltán:Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején - Egy „félreértett" parancs Fóton
  7. ↑ 1989. évi XXX. törvény a munkásőrség megszüntetéséről. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  8. ↑ A fideszes pártiskola beveszi magát a munkásőrszékházba is - HVG, 2020.04.16.
  9. ↑ Elbontják az egykori Balassi Intézetet, akár 32 méteres ház is kerülhet a helyére - Építészfórum, 2020.08.18.
  10. ↑ [1] - 24.hu, 2023.12.15.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Munkásőrség&oldid=27467294”