Ascension-szigeti guvat
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy korabeli rajz a fajról
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1800-as évek eleje       
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Mundia elpenor (Olson, 1973) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ascension-szigeti guvat témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ascension-szigeti guvat témájú kategóriát. |
Az ascension-szigeti guvat (Mundia elpenor) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó kihalt faj.
Eltőfordulása
[szerkesztés]A faj kizárólag az Atlanti-óceán déli részén található Szent Ilona Ascension-szigeten élt egykor.
Megjelenése
[szerkesztés]A faj kizárólag Peter Mundy természetkutató 1656-os utazásáról készült beszámolójából, az abban szereplő ábrázolásról és csontmaradványairól ismert. Csontjait Philip Ashmole és Storrs Lovejoy Olson találták meg az 1960-as és az 1970-es években a szigeten.
Mundy leírása alapján nagyjából 22 centiméter hosszú, szürkés színű, fekete-fehérrel tarkázott madár volt. Mint oly sok szigetlakó guvatfaj, az a faj is röpképtelenné vált, mivel nem éltek emlős ragadozók a szigeten, melyek elől repülve kellett volna menekülnie.
Rendszertani besorolása
[szerkesztés]Korábban a fajt a szintén kihalt Szent Ilona-szigeti guvattal együtt az Atlantisia nembe sorolták, melynek egyetlen élő képviselője az Atlantisz-guvat, mely a Tristan da Cunha szigetcsoport egyik kis szigetén él.
A faj maradványainak csonttani vizsgálatai bebizonyították, hogy ezek a fajok nem voltak egymással olyan közeli rokonok, mint azt korábban gondolták. Emiatt a fajt önálló nemzetségbe sorolták, melynek az őt felfedező Peter Mundy tiszteletére Mundia nevet adományozták.[1]
Életmódja
[szerkesztés]Életmódjáról kizárólag Mundy korabeli beszámolója nyomán tudunk valamit. Eszerint Ascension szigetének nyílt, száraz területein volt honos. Tápláléka csaknem kizárólag a szigeten óriási kolóniákban költő füstös csérek (Onychoprion fuscata) tojásai voltak. Rövid, erős lábain gyorsan tudott szaladni.
Kihalása
[szerkesztés]Kihalása feltehetően nagyban összefügg a szigeteken megjelenő patkányokkal, melyek különböző hajókról a 18. század során települtek be a szigetre. Elképzelhető, hogy az első állandó települések 1815-ös megalapításakor még élt, de az ezután megjelenő macskák végképp kiirtották a fajt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bourne, W. R. P., Ashmole, N. P. & Simmons K. E. L.: A new subfossil night heron and a new genus for the extinct rail from Ascension Island, central tropical Atlantic Ocean. Ardea 91, Heft 1, 2003: S. 45-51
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ascension-Ralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- Beacham, Walton (1997):World Wildlife Fund Guide to Extinct Species of Modern Times, ISBN 0-933833-40-7
- Fuller, Errol (2000): "Extinct Birds", ISBN 0-8160-1833-2
- Day, David (1981). "The Doomsday Book of Animals", Ebury Press, London, ISBN 0-670-27987-0
- Olson, Storrs (1973): Evolution of the rails of the south Atlantic Islands (Aves: Rallidae) Smithsonian Contributions to Zoology 152: 1-53 (PDF, online) (28,3 MB)
- Bourne, W. R. P., Ashmole, N. P. & Simmons K. E. L.: A new subfossil night heron and a new genus for the extinct rail from Ascension Island, central tropical Atlantic Ocean. Ardea 91, Heft 1, 2003: S. 45-51 PDF Volltext
További információk
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 31.)
- L'Oiseau Mysterieux de Peter Mundy (francia)
