Morro Reuter
| Morro Reuter | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Gramado-Canela | ||
| Alapítás éve | 1993 | ||
| Polgármester | Carla Cristine Wittmann Chamorro | ||
| Irányítószám | 93990-000 | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6029 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 492 m | ||
| Terület | 88,066 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 32′ 16″, ny. h. 51° 04′ 51″29.537778°S 51.080833°WKoordináták: d. sz. 29° 32′ 16″, ny. h. 51° 04′ 51″29.537778°S 51.080833°W | |||
 | |||
| Morro Reuter weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Morro Reuter témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
_-_Brasao.png)
Morro Reuter (németül: Reutersberg) egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában. Népességét 2021-ben 6570 főre becsülték.[2]
Története
[szerkesztés]Területén természeti népek éltek, főként őslakos kaingangok, kisebb részben a jezsuita missziókból elmenekült guaranik; vadászó és gyűjtögető életmódot folytattak, és a domboldalakba vájt barlangokban laktak. Az európai gyarmatosítók érkezésével számuk lehanyatlott a telepesekkel való összecsapások és a betegségek miatt. Egykori jelenlétükre már csak az eldenevéresedett barlangokban található kezdetleges szerszámok utalnak.[3]
Az 1820-as évek végén hunsrücki evangélikus németek telepedtek le, az első házat Matthias Mombach építette 1829-ben, a Walachainak nevezett részen. A Reuter nevet a kialakuló település az egyik alapító család tiszteletére vette fel, akik egy fogadót tartottak fenn, amely fontos megállóhelye lett az itt áthaladó hajcsároknak és kereskedőknek. A telepeseknek szembe kellett nézniük a szokatlan környezettel, vadállatokkal, banditákkal, ellenséges bennszülöttekkel. A Rio Grande do Sult megrázó harcok, lázadások (Farroupilha-felkelés, föderalista forradalom) is negatív hatással voltak Morro Reuterre, ugyanis portyázó csapatok többször kifosztották a települést.[3]
1872-ben evangélikus templom épült, és Johann Wagner iskolát alapított. 1888-ban avatták fel Albino Sperb kereskedését, és ugyanekkor épült a Salão Wolf (ma Casarão) a Bohn család rezidenciájaként. 1902-ben Theodor Amstad megalapította Latin-Amerika legelső hitelszövetkezetetét (Caixa de Economia e Empréstimos Amstad), 1907-ben pedig bank alakult (Caixa Rural União Popular de São José do Herval), amely hozzájárult a település gazdasági fejlődéséhez. A két világháború között, a Vargas-korszakban a németek állami szintű elnyomással szembesültek, az egyházi iskolákat megszüntették, a német tankönyveket és újságokat betiltották.[3]
1956-ban São Leopoldo község kerületévé nyilvánították, 1959-ben pedig az abból kiváló Dois Irmãos kerülete lett. Az 1960-as évek végén leaszfaltozták az országutat, az 1980-as években pedig az agrárkerületnek számító Morro Reuterbe megérkezett az ipar. 1992-ben függetlenedett és 1993-ban önálló községgé alakult.[3][4]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Morro Reuter, további kerületei nincsenek.[4] Az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum területén fekszik 450-760 méter magasságon, a községközpont 55 kilométerre északra van Porto Alegretől.[5]
Áthalad rajta a Rota Romântica, a túlnyomórészt német jellegű községeket összekötő tematikus turistaút.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Morro Reuter. IBGE. (Hozzáférés: 2023. január 17.)
- ↑ a b c d História. morroreuter.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. január 17.)
- ↑ a b História. IBGE. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
- ↑ Dados Gerais. morroreuter.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. január 17.)
- ↑ Morro Reuter. Rota Romântica. (Hozzáférés: 2023. január 17.)
