Erkölcsi elmezavar
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
Az erkölcsi elmezavar az a kórkép, melynek legfőbb sajátossága az etikai és morális irányban mutatkozó kedélyi elfajulás. Az újabb és helyesebb felfogás szerint az erkölcsi elmezavar vagy erkölcsi "egészségtelenség"[1] semmi egyéb, mint csupán egy tünete az ún. serdülési elmezavarnak (hebefrenia, Kahlbaum). Utóbbinak legfőbb ismertető jele, hogy mindig a serdülés idejekor (14-22. életév) tör ki, és az, hogy alatta a legkülönbözőbb hangulati és kedélyi állapotok (búskomorság, emelkedettség, zavartság) szapora egymásutánban váltják fel egymást, melyek igen gyorsan butaságba mennek át. Az erkölcsi elmezavart mutató egyének már kora ifjúságukban feltűnnek kedélyük durvasága (állatkínzás), nemi ösztönük kielégítése (öntetőzés), ravaszságuk, az önérzet és a gyermeki s testvéri szeretet hiánya, kifejezett önzésük, kicsapongásaik és lopások iránti hajlamuk által. Ily egyéneknek olykor látszólag normális intelligenciájuk van, de szellemi elégtelenségük önálló munkánál mindig kirí. Cselekedeteik ösztönszerűek, «kényszercselekedetek»: lopnak, gyújtogatnak, gyilkolnak. Az erkölcsi elmezavar lényegében elmegyengeség, csakhogy ez nem ötlik mindenkor szembe, mert ez olykor csak a jellem bizarrsága és bogaras sajátosságok által árulja el magát a szakértőnek.
Irodalom
[szerkesztés]- Buday Dezső: Erkölcsi elmezavar a büntetőjogban, Singer és Wolfner, Budapest, 1900
- Révész Margit: Az erkölcsi elmezavar lélektani és gyógypedagógiai szempontból. Klinikai füzetek, Budapest, 1913
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A büntethető betegség, magyarnarancs.hu
Források
[szerkesztés]Pallas Nagy Lexikona
További információk
[szerkesztés]- John Bouvier: "Moral insanity". A Law Dictionary, Adapted to the Constitution and Laws of the United States, 1856
- Lucy Ozarin: "Moral Insanity: A Brief History". Psychiatric News, 2001