Cristallino di Misurina
Cristallino di Misurina (Monte Cristallino) | |
Cristallino di Misurina északról, a Dürren-tótól nézve. Jobbra a Piz Popena és a Monte Cristallo | |
Magasság | 2775 m m |
Hely | Belluno megye, Veneto régió Olaszország |
Hegység | Dolomitok |
Dominancia | 1,0 km |
Típus | sziklahegy |
Első megmászás | 1864. augusztus 16. (Paul Grohmann, Georg Ploner) |
Legkönnyebb útvonal | Barakkok völgye (Val delle Baracche) felől (UIAA-skála I. fok.) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 35′ 23″, k. h. 12° 13′ 14″46.589722°N 12.220556°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 23″, k. h. 12° 13′ 14″46.589722°N 12.220556°E | |
A Cristallino di Misurina vagy Monte Cristallino, régi német nevén Kristallinospitze az észak-olaszországi Dolomitokban található Cristallo-hegység egyik hegycsúcsa. Tengerszint feletti magassága 2775 méter. Elsőként Paul Grohmann és Georg Ploner mászta meg 1864. augusztus 16-án. A csúcs a hegymászók és kirándulók kedvelt célpontja, csúcsára jelzett túraúton lehet feljutni.
Fekvése
[szerkesztés]A Cristallino di Misurina hegycsúcs a Cristallo-hegység északkelet felé kifutó főgerincének záró tömbje. A tőle nyugatra fekvő Felső-Popena-völgy (Val Popena alta) völgy fölé tornyosul. A Felső-Popena-völgy elválasztja a főgerincet és a Cristallino di Misurina tömbjét a Cristallo-hegység nyugati előhegyeitől, a Misurina-csúcsoktól (Pale di Misurina). A Cristallino di Misurina kiugró tömbje északi irányból, a Höhlenstein-völgyből, a Dürren-tó felől érkezőknek, és a Schluderbach településről feltekintőknek karakteresen szembetűnik. A Cristallo főgerince hasadékokkal szabdalt nagy tömbök sorozatából áll. Délnyugat felé tovább halad a 2898 m magas Punta Michele csúcsig, és kifut a 3142 m magas Piz Popenáig.
A Cristallo di Misurina és a Punta Michele csúcsokat a 2590 m magas Michele-csorba (Forcella Michele) választja el egymástól. A csúcs ma használatos legkönnyebb mászóútja ezen keresztül vezet. A csúcstól északra fekszik két törmelékvályú, a Cristallino-völgy (Val Cristallino) és Banche-völgy (Val Banche), ezek az Alsó-Popena-völgy (Val Popena bassa) mellékvölgyei. A csúcstól nyugatra a Cristallo-kárvölgy (Circo del Cristallo) fekszik, melyet egykori gleccserek vájtak ki.
Meghódítása
[szerkesztés]A Monte Cristallino csúcsát elsőként Paul Grohmann és Georg Ploner mászták meg, 1864. augusztus 16-án. Ők a Felső-Popena-völgy mellékvölgyéből, a szűk Banche-völgyből (Val Banche) indultak. A csúcsot ebben az időben „Kristály-csúcsnak” (Cristallinspitze) nevezték, korabeli kutatók feljegyzéseiben e néven szerepel. Magasságát az első becslések 2840 méterre tették. Wenzel Eckerth német kutató 1879-ben mászta meg a csúcsot, a helybéli Michel Innerkofler hegyi vezetővel, ugyancsak a Val Banche felől, Grohmann útvonalát követve. 1891-ben megjelent könyvében így írt benyomásairól:
„(A csúcs) …egy hatalmas sziklavidék legmagasabb kiemelkedéseként tűnik elénk, melyet mélyen beléhasító csorbái és karcsú, feltornyosuló ormai egy pusztulóban lévő óriás gótikus építményhez tesznek hasonlatossá, melynek rettentő falai a szédítő 1400 méteres magasságba tornyosulnak a völgytalp fölé.”[1]
A Cristallino előhegyeinek csúcsait a 20. században sorban egymás után meghódították. A Punta Elfie-t (2739 m), a Punta Clementinát és a Punta Moscát 1913-ban Luigi Tarra mászta meg (mindhárom mászóút III. nehézségi fokú, az UIAA-skála szerint). Az első világháború alatt a kutatás szünetelt. Az 1915–18-as magashegyi háború idején a kiváló körkilátást nyújtó hegycsúcs, a Cristallo-hegység egészével együtt olasz kézre került, csúcsán katonai megfigyelőpont létesült.
1938-ban Sandro Del Torso és Scarpa Idle mászták meg elsőként a mai Punta Idle csúcsát, annak délkeleti falán át (UIAA szerint V. nehézségű úton). 1968-ban Alziro Molin és Andrea Pandolfo az északkeleti hasadékon át feljutottak az utóbb Molin-harangtoronynak (Campanile Molin) elnevezett torony csúcsára, az UIAA-skála szerint VI. nehézségi fokozatú utat leküzdve.[2]
A csúcsra vezető út
[szerkesztés]Jól jelzett, biztonságos, de megerőltető, tehát kitartást igénylő út vezet a csúcsra. A túrát vagy a Misurina-tótól vagy 2,5 km-rel északabbra, a Popena-völgy kijáratában, 1659 m magasan fekvő Ponte Val Popena alta nevű lakott hely hídjától lehet indítani.[3][4] A Misurina-tótól indulók a 224. számú túraúton haladva 2140 m magasan átkelnek a Pale di Misurina gerincén. A Ponte Val Popena alta hídjától indulók a 222. számú túraúton a Popena-völgyön át kapaszkodnak felfelé. A popena-völgyi út egyben a 3. számú Dolomiti magashegyi túraút egyik szakasza is. A két út a Felső-Popena-völgyben, a Popena-pataknál (Rio Popena) összetalálkozik, 2030 méter magasságban. Innentől meredeken kapaszkodó ösvény vezet a „Barakkok völgyén” (Val delle Baracche) át, előbb törmelékmezőn, majd szilárd sziklatalajon. Egy rövid kéményen is át kell mászni (UIAA-skála szerint I. nehézségi fokozatú). A felmenet időigénye hat óra, az úton nem találunk menedékházat vagy más támaszpontot.[5] A csúcsról páratlan kilátás nyílik észak felé, Schluderbachra, a Höhlenstein-völgyre, a Dürren-tóra és a környező hegyekre. Közvetlen közelről szemlélhetjük a Cristallo-hegység főcsúcsait, a Piz Popenát és a Monte Cristallót. A látvány, Paul Grohmann 19. században írt feljegyzése szerint „nagyszerű és vad”.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Wenzel Eckerth. Die Gebirgsgruppe des Monte Cristallo. Beitrag zur Kenntniss der südtyrolischen Dolomit-Alpen (német nyelven). Prága: Verlag H. Dominicus (Th. Gruss), 97. o.. 184193 (1891). Hozzáférés ideje: 2017. július 6.
- ↑ Richard Goedeke. Sextener Dolomiten. Cristallo – Tofana – Fanes – Pragser Berge. Alpenvereinsführer „extrem” für Bergsteiger und Kletterer.. München: Bergverlag Rother, 374. o. (2003). ISBN 3-7633-1255-2
- ↑ Landredaisalvadis: Val Popena – Una scialpinistica a metà (olasz nyelven). http://landredaisalvadis.altervista.org, 2016. február 11. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
- ↑ Cristallino di Misurina (Monte) e Corno d'Angolo dalla Val Popena alta (olasz nyelven). gulliver.it. (Hozzáférés: 2017. július 17.)[halott link]
- ↑ Cristallino di Misurina (2775 m) (olasz nyelven) (pdf). Somari Team, 2010. július 1. [2016. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
Források
[szerkesztés]- Wenzel Eckerth. Die Gebirgsgruppe des Monte Cristallo. Beitrag zur Kenntniss der südtyrolischen Dolomit-Alpen (német nyelven). Prága: Verlag H. Dominicus (Th. Gruss). 184193 (1891). Hozzáférés ideje: 2017. július 6.