Monolatrizmus
A monolatrizmus vagy monolátria (a görög μόνος (monosz) = egy, és λατρεία (latreia) = imádat szavakból) hit a sok isten létezésében, de csak egy isten következetes imádatával.[1] A kifejezést Julius Wellhausen német Biblia-tudós használta először.[2]
Az ókori vallásokban gyakori hiedelem volt, hogy minden népnek megvan a maga egy istene, amelyet imádnia kell. Saját istenén kívül tehát a többi nép istene is reális létező. Ilyen jellegű volt kezdeti szakaszában az ótestamentumi zsidó vallás is. [3]
Az ókori Egyiptomban Ehnaton (Kr. e. 14. század), a XVIII. dinasztia egyik fáraója szorította háttérbe a többi isten tiszteletét és az egyistenhit bevezetésére tett kísérletet, Aton, a legfőbb isten kultuszának kizárólagossá tételére.
|
Ez a vallási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Frank E. Eakin, Jr. The Religion and Culture of Israel (Boston: Allyn and Bacon, 1971), 70.
- ↑ Mackintosh, Robert (1916). Encyclopedia of Religion
- ↑ Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
Források
[szerkesztés]- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, Kossuth, 1983