Melfi
Melfi | |||
Melfi vára | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Basilicata | ||
Megye | Potenza (PZ) | ||
Frazionék | Capannola, Foggianello, Foggiano, Leonessa, Masseria Casella, Masseria Catapane, Masseria Menolecchia, Parasacco, San Giorgio di Melfi, San Nicola, Villa Mariannina | ||
Irányítószám | 85025 | ||
Körzethívószám | 0972 | ||
Forgalmi rendszám | PZ | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 17 092 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 78,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 530 m | ||
Terület | 205 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 40° 59′ 47″, k. h. 15° 39′ 21″40.996389°N 15.655833°EKoordináták: é. sz. 40° 59′ 47″, k. h. 15° 39′ 21″40.996389°N 15.655833°E | |||
Elhelyezkedése Potenza térképén | |||
Melfi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Melfi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Melfi város (közigazgatásilag comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A város a Monte Vulture lábánál fekszik. Határai: Aquilonia, Ascoli Satriano, Candela, Lacedonia, Lavello, Monteverde, Rapolla, Rionero in Vulture és Rocchetta Sant’Antonio.
Története
[szerkesztés]Az első települést a mai Melfi területén a daunusok alapították. A rómaiak az i.e. 291-ben alapított Venusia coloniához csatolták. A Nyugatrómai Birodalom bukása után nagy jelentőségre tett szert ugyanis a bizánciak és longobárdok által birtokolt területek határán helyezkedett el. A 11. század elején a normannok hódították meg és a Szicíliai Királyság része lett. Melfi 1059-ben az Apuliai Hercegség része lett, majd ugyanebben az évben, valamint 1109-ben is pápai zsinat színhelye volt. 1089-ben itt hirdették ki az első keresztesháborút. 1231-ben II. Frigyes német-római császár kiadta a melphei alkotmányt (Constitutiones Augustales), amelyben megerősítette királyságának kormányzási eszközeit valamint felállította az adózási rendszer alapjait. A következő évszázadokban a Nápolyi Királyság része volt és hosszas hanyatlási időszakba lépett. A város gazdasági élete a 19. században indult ismét fejlődésnek.
Magyar vonatkozások
[szerkesztés]I. Lajos magyar király második nápolyi hadjárata során, 1350. júliusában ostrommal foglalta el Melfi várát az Acciaiuoli fivérektől, akik a várat „kiváló hozzáértéssel és vitézséggel védelmezték”.
A Névtelen Minorita szerint Melfi várának ostroma közben Lackfi Miklós és unokaöccse Dénes Benevento városánál 150 katonával 300 német zsoldoson ütött rajta, akik azt tervezték, hogy a magyar királyt megkötözve viszik Johanna nápolyi királynő elé. Lackfiék a zsoldosok egyik felét levágták, a másik felét pedig megkötözve hurcolták Lajos elé, aki lefegyvereztette, majd szétkergettette őket.[2]
Melfi ostroma közben, július 9-én kapott I. Lajos párbajkihívást Tarantói Lajos nápolyi királytól. A párbajsegédek a nápolyi Szent Antal templomban egyeztek meg a párbaj körülményeiben: az 1351. január 6. és január 14. között lett volna II. Eduárd angol király előtt. A párbajból később nem lett semmi, mert Tarantói Lajos visszalépett.[3]
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
[szerkesztés]- Castello dei Doria - a város látképét meghatározó vár, amelyet a 11. században a normannok uralkodása idején építettek. Az eredetileg négyszögletű várat a 16-18. századokban bővítették ki. I. Károly nápolyi király a várban rendezte be rezidenciáját. Később a Caracciolo, majd a Doria nápolyi nemesi családok tulajdonába került át. Otthont ad az 1976-ban alapított 'Melfi Nemzeti Régészeti Múzeumnak (Museo Archeologico Nazionale del Melfese), amely a város ókori és középkori emlékeit mutatja be.
- Santa Maria Assunta-katedrális - barokk stílusú, normann harangtoronnyal
- a 11. században épült, majd a 18. században barokk stílusban átépített püspöki palota (Palazzo del Vescovado)
- Santa Lucia-barlangtemplom (1260)
- Sant’Antonio-templom
- Santa Maria ad Nives-templom
- Santa Margherita-templom (12. század)
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156. oldal
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156-158. oldal
Források
[szerkesztés]- Rotter, Ekkehart. Kalabrien, Basilikata. Dumont Reiseverlag, Ostfildern (2009). ISBN 978-3770155415
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk
[szerkesztés]- A Wikimédia Commons tartalmaz Melfi témájú kategóriát.