Tagula-mézevő
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Meliphaga vicina (Rothschild & Hartert, 1912) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tagula-mézevő témájú rendszertani információt. |
A Tagula-mézevő (Meliphaga vicina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Lionel Walter Rothschild és Ernst Johann Otto Hartert írták le 1912-ben, a Ptilotis nembe Ptilotis analoga vicina néven.[2] Egyes szervezetek szerint az Oreornis nembe tartozik Oreornis vicinus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Pápua Új-Guineához tartozó Tagula-sziget és Junet-sziget területén honos. Természetes élőhelyei a síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint másodlagos erdők és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 17 centiméter.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Rovarokkal, nektárral és gyümölcsökkel táplálkozik.[4]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 33000-57000 példány közötti és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
- ↑ a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
