Ugrás a tartalomhoz

Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Margit Kórház szócikkből átirányítva)
Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza

Alapítva1897. október 31.
Cím1032 Budapest, Bécsi út 132.
Elhelyezkedése
Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza (Budapest)
Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza
Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 20″, k. h. 19° 01′ 49″47.538889°N 19.030278°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 20″, k. h. 19° 01′ 49″47.538889°N 19.030278°E
A Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza témájú médiaállományokat.

A Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza, a közbeszédben gyakran csak Szent Margit Kórház egy budapesti egészségügyi intézmény.

Története

[szerkesztés]

Az óbudai Bécsi út 132. szám alatt fekvő telken közkórházról 1889-ben született városi tanácsi döntés. A 2803 négyszögöl nagyságú területen 240 000 forintért épültek fel a kórház épületei. A terveket a Fővárosi Főmérnöki Hivatal készítette el,[1] más források szerint Bauer Henrik építész.[2] Az U alakú főépület lett a gyógyítás tulajdonképpeni helye, míg a másik két épületben a gazdasági és gondnoki helyiségek, illetve kápolna és boncterem létesült. A kórházat 1897. október 31-én nyitották meg, s kezdetben a régi Szent János-kórház részlegeként működött.

Szent Margit Kórház – légi fotó

A 20. század elején a jellemző anyagi nehézségekkel küzdött, ennek ellenére a jelentős korabeli orvosok és irgalmasrendi ápolónővérek munkája sikeres intézménnyé igyekezett tenni a kórházat. Az első világháború előtt különböző tervek születettek az intézmény fejlesztésére, azonban ezek kivitelezését megakadályozta a háború és az utána bekövetkező még kedvezőtlenebb gazdasági helyzet, majd az 1930-as évekbeli válság. A kórház igénybevétele viszont folyamatosan nőtt. A második világháború végén hadikórházzá alakították át, emellett komolyabb bombatalálatokat is kapott. A romos épületet nem zárták be, hanem lassan nekiláttak a különösen szükséges karbantartási munkák elvégzésének és a polgári funkció visszaállításának. 1950-ben a kórház önálló intézménnyé vált.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a környező harcokban megsebesült magyar és szovjet katonák – tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalon harcoltak – ápolása adott többletmunkát a dolgozóknak. Az intézményvezető Örlős Endrét később koholt vádak alapján internálták, majd szabadulása után hamarosan minimális összeggel nyugdíjazták.

Az 1970-es években épült óbudai lakótelepek miatt megnövekedett lakosság elkerülhetetlenül szükségessé tette az egészségügyi fejlesztéseket. A kórház felívelő szakasza is ekkor kezdődött. 1981-re felépült az A-, B-, és C-pavilon. Újabb osztályok létesültek, majd 1996-ban megnyílhatott a spirituális támogatást keresők számára a kórház saját kápolnája is. A kórház 1997-ben ünnepelte 100. születésnapját.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2017. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  2. Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915), 133. o. [1]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • (főszerk.) Népessy Noémi: Óbuda története, Óbudai Múzeum Kiadása, Budapest, 2020, ISBN 978-615-6096-00-5, 453–458. o.
  • Verő Tibor: A Szent Margit Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának története – Óbuda 1898–1998 (Jubileumi emlékkönyv), Budapest, 1998
  • Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]