Fántermő szegfűgombácska
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A fántermő szegfűgombácska ritkán álló lemezei
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Marasmiellus ramealis (Bull.) Singer 1948 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fántermő szegfűgombácska témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fántermő szegfűgombácska témájú médiaállományokat és Fántermő szegfűgombácska témájú kategóriát. |
| Fántermő szegfűgombácska mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A fántermő szegfűgombácska (Marasmiellus ramealis) a kalaposgombák rendjén belül a szegfűgombafélék családjába tartozó Marasmiellus nemzetség egyik gombája. A fajt korábban külső jegyei miatt a szegfűgombák (Marasmius) nemzetségébe sorolták, azonban nem jellemző rá az a szegfűgomba-fajoknál tapasztalható jelenség, hogy a kiszáradt, összezsugorodott termőteste nedvesség hatására újraéled és spórákat termel.
Jellemzői
[szerkesztés]Kalapja mindössze 4‑10, legfeljebb 12 mm átmérőjű, eleinte domború, majd közepe később kiterül, köldökösen bemélyed, idős példányokon egészen lapossá válik. Színe fehéres, krémszínű, középen barnás vagy hússzínű, felszíne finomszemcsés lehet. A kalap pereme gyakran ráncos, áttetszően bordázott és bőrszerűen szívós. Lemezei ritkán állnak, fehéresek vagy krémszínűek, anasztomizálnak (a lemezsíkra merőleges összeköttetések láthatók rajtuk), szélesen illeszkednek a tönkhöz. Tönkje az általában hosszú tönkű Marasmius-fajokkal szemben a kalappal nagyjából megegyező méretű, csupán 1‑1,5 (esetleg 2) cm hosszú és csaknem mindig vékonyabb 1 mm-nél. Sokszor kissé excentrikusan kapcsolódik a kalaphoz; függőlegesen elhelyezkedő ágakon vagy a gallyak alsó oldalán kifejlődve görbe, nem ritkán 180°-ban visszahajló tönköt növeszt. A tönk is fehéres színű, tövénél viszont húsvörös vagy okkersárgás is lehet; felszíne többnyire pelyhes-korpás. Nem mérgező gomba,[2] a húsa azonban nagyon vékony, íze és szaga jellegtelen.[1]
A gombagyűjtők számára értéktelen apró mérete miatt. Spórapora fehér, spórái orsó alakúak, méretük 8‑10 × 3‑3,5 μm. Az 1950-es évek végén svéd tudósok antibiotikus hatású vegyületet mutattak ki a gombában; az újonnan felfedezett anyagot az akkor elfogadott nemzetségnév (Marasmius) után marazinnak nevezték el.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]Tömegesen jelenik meg lombos erdőkben, a földre hullott ágakon, gallyakon, de igen gyakori összehordott rőzsehalmokon is, amelyeket nyirkosabb időben százával borít el. Csak ritkán található nagyobb, elpusztult fatörzseken. Magyarországon gyakori a hegy- és dombvidékeken, de megtalálták már a Hortobágyon is, Újszentmargita határában.[3] Júniustól októberig terem.
Hasonló fajok
[szerkesztés]A fántermő szegfűgombácskát sereges előfordulása és kalapjához mérten rövidebb tönkje jól megkülönbözteti a legtöbb rokon gombától. Néhány közeli rokonságban álló faj külsejében mégis hasonlíthat a M. ramealisra. Azonos nemzetség tagja a Magyarországon is előforduló hófehér szegfűgombácska (M. candidus), amely inkább tűlevelű erdőkben nő és csak ritkán jelennek meg rajta halvány barnás árnyalatok. A gyakori apró szegfűgomba (Marasmius epiphyllus) méretei hasonlóak ugyan, de ez a faj nem gallyakon, hanem lehullott leveleken vagy lágyszárú növények szármaradványain él. Lemezei még a fántermő szegfűgombácskáénál is ritkábban állnak, sokszor csak néhány érszerű redő jelzi a termőrétegtartó elhelyezkedését. Hasonló élőhelyen – mohos tuskókon, ágdarabokon – található a gyérlemezű kígyógombácska (Delicatula integrella); eres termőrétege mellett mindig egyöntetűen fehér színe is megkülönbözteti e gombát. Más gombáktól elkülöníthető kis termete, finoman szemcsés kalapfelszíne és fehéresen korpás-szálas tönkje miatt.[4]
Képek
[szerkesztés]-
A gomba felülnézetben -
„l'Agaric raméal”
18. századi ábrázolás -
Előfordulása egy korhadt faágon
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c A Marasmiellus ramealis gyógyhatású vegyületei (angol nyelven). healing-mushrooms.net. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
- ↑ Priszter
- ↑ Albert, László, et al.. Gombahatározó I., 134.. o.
- ↑ Fántermő szegfűgombácska Marasmiellus ramealis (magyar nyelven). milyengomba.hu. (Hozzáférés: 2012. október 13.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Albert L. – Babos L. – Bohus G. – Rimóczi I. – Siller I. – Vasas G. – Vetter J. (1990): Gombahatározó. Országos Erdészeti Egyesület Mikológiai Társasága, Bp., 474 p.
- Jahn, Hermann (1978): Pilze die an Holz wachsen. Bussesche Verlagshandlung, Herford, 268 p.
- Michael, E. – Hennig, B. (1984): Handbuch für Pilzfreunde. Gustav Fischer, Lipcse.
- Priszter: Priszter Szaniszló: Növényneveink: Magyar-latin szógyűjtemény, Budapest: Mezőgazdasági Kiadó, 1986, ISBN 963 232 211 8
További információk
[szerkesztés]- Marasmiellus ramealis (Bull.:Fr.)Singer (magyar nyelven). terra.hu. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
- Fántermő szegfűgombácska - Marasmiellus ramealis (magyar nyelven). miskolcigombasz.hu. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
- Marasmiellus ramealis (angol nyelven). rogersmushrooms.com. [2010. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
- marasme des ramilles (francia nyelven). mycorance.free.fr. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
