Kék marlin

Kék marlin
	Vízből kiugró példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Scombroidei;
Család:	Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae);
Nem:	Makaira; Lacépède, 1802
Faj:	M. nigricans;
Tudományos név
	Makaira nigricans; Lacépède, 1802
Szinonimák
Szinonimák
	Histiophorus herschelii (Gray, 1838); Maikaira nigricans Lacepède, 1802; Makaira ampla (Poey, 1860); Makaira ampla ampla (Poey, 1860); Makaira bermudae Mowbray, 1931; Makaira ensis (Lacepède, 1800); Makaira herschelii (Gray, 1838); Makaira nigricans ampla (Poey, 1860); Makaira nigricans nigricans Lacepède, 1802; Makaira perezi de Buen, 1950; Orthocraeros bermudae (Mowbray, 1931); Tetrapturus amplus Poey, 1860; Tetrapturus herschelii Gray, 1838; Xiphias ensis Lacepède, 1800;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék marlin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék marlin témájú kategóriát.

A kék marlin (Makaira nigricans) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

A Makaira csontoshal-nem típusfaja.

Előfordulása

A kék marlin előfordulási területe az Atlanti-óceán trópusi és mérsékelt övi vizei.

Megjelenése

Mindkét nem átlagosan 290 centiméteres és mindkettőnek a legnagyobb hossza 500 centiméter; e méretek ellenére 50-80 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 636 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 45-50, a farok alatti úszóján 19-23 sugár van. A háti része kékesfekete és a hasi része ezüstös-fehér. A hasi részén és oldalain 15 sornyi kobaltszínű csík van. Az első hátúszó feketés vagy sötétkék, a többi úszó barnásfekete sötétkék árnyalattal. A farok alatti úszótöve ezüstös-fehér. Az oldalvonala összefüggő bemélyedések hálózatából tevődik össze.

Életmódja

Főleg a szubtrópusi nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 22-31 Celsius-fok közötti; a 27 Celsius-fok a legkedvezőbb számára. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel. A kék marlin általában magányosan él; rajokat igen ritkán alkot. Nappal tevékeny. Táplálékai általában halak, azonban fejlábúak is.

Szaporodása

A nőstény testében az ikra homályos fehér vagy sárga, és 0,3-0,5 milliméter átmérőjű. Ívás után viszont az ikra áttetsző és 1 milliméter átmérőjű.

Felhasználása

Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. A helybéli halpiacokon frissen vagy fagyasztva árusítják.

Képek

Régi rajz a halról
és csontváza
Kifogott példányok egy archív képen
Egy szelet kék marlin

Források

Makaira nigricans Lacepède, 1802 FishBase
Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap