Képtárprobléma
A művészetigaléria-probléma vagy képtárprobléma (art gallery problem/museum problem) a számítási geometria egy jól tanulmányozott láthatósági problémája.
A probléma ihletője a valós életből vett feladat; minimálisan hány őr (360°-os kamera) szükséges egy múzeum őrzéséhez úgy, hogy az őrök egyszerre belássák az épület egészét. A feladat számítási geometriai átfogalmazásában a múzeumot egyszerű sokszög reprezentálja, az őrök pedig a sokszögön belül elhelyezkedő pontok. Pontok halmazáról akkor mondjuk, hogy őrzi a sokszöget, ha a sokszög minden pontjához tartozik olyan , amire a és között húzott szakasz a sokszögön belül található.
Két dimenziós eset
[szerkesztés]Az eredeti problémafelvetésnek számos variációja létezik. Egyes változatokban az őrök csak a sokszög élein helyezkedhetnek el, még szigorúbb verziókban a csúcsokra vannak száműzve. Egyes változatok csak azt követelik meg, hogy a sokszög egy részhalmazát, vagy éleit őrizzék.
A változat, amikor az őröket a csúcsokra kell helyezni és csak a csúcsokat kell őrizniük, ekvivalens a sokszög láthatósági gráfja domináló halmazának megkeresésével.
Chvátal művészeti galéria tétele
[szerkesztés]Chvátal művészeti galéria tétele (Václav Chvátalról) felső korlátot ad az őrök minimális számára. Kimondja, hogy őr mindig elegendő, néha pedig szükséges egy csúcsú sokszög őrzéséhez.
A kérdést, hogy hány őrre van szükség, Victor Klee tette fel Chvátalnak 1973-ban.[1] Chvátal nem sokkal később elvégezte a bizonyítást.[2] Chvátal bizonyítását később Steve Fisk egyszerűsítette 3 színnel színezési meggondolások segítségével.[3]
Fisk rövid bizonyítása
[szerkesztés](Fisk 1978) a következőképpen bizonyítja a képtártételt.
Először háromszögeljük a sokszöget (új csúcsok hozzáadása nélkül). A sokszög csúcsait ezután három színnel kiszínezzük, úgy, hogy minden háromszög mind a három színt tartalmazza. Ennek eléréséhez vegyük észre, hogí háromszögelt gráf duálisa (itt az az irányítatlan gráf, amiben az eredeti gráf minden háromszögéhez egy csúcsot rendelünk, éllel pedig a szomszédos háromszögeket jelképező csúcsokat kötjük össze) egy fa, hiszen a duális gráf bármely köre a sokszögben egy lyuk határát alkotná, ami ellentmondana a feltételezésnek, hogy nem tartalmaz lyukakat. Ha egynél több háromszögünk van, a duális gráf (mint minden fa) rendelkezik olyan csúccsal, aminek csak egy szomszédja van, ami egy olyan háromszögnek felel meg, ami csak egy háromszöggel szomszédos. Az ennek a háromszögnek az eltávolításával kapott egyszerűbb sokszög teljes indukcióval igazolhatóan színezhető három színnel, majd a színezés egyszerűen kiterjeszthető az eltávolított háromszög plusz egy csúcsára.
Ha a három színnel színezés előállt, az azonos színű csúcsok mindhárom szín esetében érvényes őrhalmazt alkotnak, mivel a sokszög bármely háromszögét őrzi valamely színű csúcs. Mivel a három szín particionálja a sokszög n csúcsát, a legkevesebb csúcshoz rendelt szín érvényes őrhalmazt alkotnak, legfeljebb őrrel.
Általánosítások
[szerkesztés]Chvátal felső korlátja érvényes marad akkor is, ha az őrök bármely, a sokszög belsejében lévő ponton is tartózkodhatnak.
Az eredeti képtárproblémának számos általánosítása és speciális esete létezik.[4] Például a derékszögű sokszögek esetében mindössze őrre van szükség. Ennek az eredménynek legalább három különböző bizonyítása ismert, egyik sem egyszerű: Kahn, Klawe és Kleitman által; Lubiw által; Sack és Toussaint által.[5]
Egy kapcsolódó probléma, hogy hány őrre van szükség egy tetszőleges sokszög külsejének őrzéséhez (az „erődprobléma”): néha szükséges és mindig elegendő. Más szavakkal, a végtelen külső tartomány problémásabb, mint a véges belső.[6]
Számítási bonyolultság
[szerkesztés]A képtárprobléma eldöntési problémaváltozataiban a bemenet egy sokszög és egy k szám, az algoritmusnak pedig el kell döntenie, hogy a sokszög őrizhető-e k vagy kevesebb őr segítségével. Ez a probléma és standard változatai (mint pl. az őr helyének csúcsokra vagy élekre való korlátozása) mind NP-nehezek.[7] Az őrök minimális számát közelítési algoritmusokkal való becsléséről (Eidenbenz, Stamm & Widmayer 2001) bizonyította, hogy APX-nehéz, rámutatva, hogy valószínűtlen, hogy egy polinomiális idejű közelítési algoritmussal valamely fix konstansú közelítési aránynál jobbat ki lehet hozni. Konstans approximációs arányt azonban nem ismerünk. Ehelyett, logaritmikus approximáció használható a minimális csúcs-őrzők esetére a probléma a fedőhalmaz-problémára való visszavezetésével.[8] Ahogy (Valtr 1998) megmutatta, a képtárproblémából kapott halmazrendszer VC-dimenziója korlátos, ami miatt lehetővé válik az epszilon-hálók alkalmazása (melyek approximációs aránya az őrök optimális számának logaritmusa) a sokszög csúcsainak száma helyett.[9] Ha az őrök bárhol elhelyezkedhetnek, a végtelen számú potenciális őrhely a problémát még nehezebbé teszi.[10]
Léteznek azonban hatékony algoritmusok a legfeljebb csúcs-őr megtalálására, ami megfelel a Chvátal-féle felső korlátnak. David Avis and Godfried Toussaint (1981) igazolta, hogy az őrök elhelyezkedése a legrosszabb esetben O(n log n) időben kiszámolható egy oszd meg és uralkodj algoritmus segítségével. (Kooshesh & Moret 1992) megadott egy lineáris idejű algoritmust Fisk rövid bizonyításának és Bernard Chazelle lineáris idejű síkháromszögelési algoritmusának felhasználásával.
Egzakt algoritmust csúcsban elhelyezkedő őrök esetére (Couto, de Rezende & de Souza 2011) adott. A szerzők kiterjedt számítási kísérleteket végeztek sokszögek különböző osztályaira, megmutatva, még több ezer csúcspontú sokszögek esetében is viszonylag alacsony számítási idővel el lehet érni az optimális megoldásig. A bemeneti adatok és a hozzájuk tartozó optimális megoldások letölthetők.[11]
Három dimenzió
[szerkesztés]Ha a múzeumot három dimenzióban tekintjük poliéderként, akkor az őrök csúcsokba állításával nem mindig garantálható a teljes múzeum megfigyelése. Bár a poliéder teljes felszínét figyelik az őrök, némelyik poliéderben léteznek olyan belső pontok, melyek nem láthatók egyik csúcsból sem.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (O'Rourke 1987), p. 1.
- ↑ (Chvátal 1975).
- ↑ (Fisk 1978).
- ↑ (Shermer 1992).
- ↑ (O'Rourke 1987), pp. 31–80; (Kahn, Klawe & Kleitman 1983); (Lubiw 1985); (Sack & Toussaint 1988).
- ↑ (O'Rourke 1987), pp. 146–154.
- ↑ (O'Rourke 1987), pp. 239–242; (Aggarwal 1984); (Lee & Lin 1986).
- ↑ (Ghosh 1987).
- ↑ (Brönnimann & Goodrich 1995).
- ↑ (Deshpande et al. 2007)
- ↑ (Couto, de Rezende & de Souza 2011).
- ↑ (O'Rourke 1987), p. 255.
Források
[szerkesztés]- Aggarwal, A. (1984), The art gallery theorem: Its variations, applications, and algorithmic aspects, Ph.D. thesis, Johns Hopkins University.
- Avis, D. & Toussaint, G. T. (1981), "An efficient algorithm for decomposing a polygon into star-shaped polygons", Pattern Recognition 13 (6): 395–398, doi:10.1016/0031-3203(81)90002-9, <http://cgm.cs.mcgill.ca/~godfried/publications/star.pdf>.
- Brönnimann, H. & Goodrich, M. T. (1995), "Almost optimal set covers in finite VC-dimension", Discrete and Computational Geometry 14 (1): 463–479, DOI 10.1007/BF02570718.
- Chvátal, V. (1975), "A combinatorial theorem in plane geometry", Journal of Combinatorial Theory, Series B 18: 39–41, DOI 10.1016/0095-8956(75)90061-1.
- Couto, M.; de Rezende, P. & de Souza, C. (2011), "An exact algorithm for minimizing vertex guards on art galleries", International Transactions in Operational Research: no–no, DOI 10.1111/j.1475-3995.2011.00804.x.
- Couto, M.; de Rezende, P. & de Souza, C. (2011), Benchmark instances for the art gallery problem with vertex guards, <http://www.ic.unicamp.br/~cid/Problem-instances/Art-Gallery/>.
- Deshpande, Ajay; Kim, Taejung & Demaine, Erik D. et al. (2007), "A Pseudopolynomial Time O(logn)-Approximation Algorithm for Art Gallery Problems", Proc. Worksh. Algorithms and Data Structures, vol. 4619, Lecture Notes in Computer Science, Springer-Verlag, pp. 163–174, ISBN 978-3-540-73948-7, DOI 10.1007/978-3-540-73951-7_15.
- Eidenbenz, S.; Stamm, C. & Widmayer, P. (2001), "Inapproximability results for guarding polygons and terrains", Algorithmica 31 (1): 79–113, doi:10.1007/s00453-001-0040-8, <http://www.inf.ethz.ch/personal/eidenben/publications/eidenbenz_algorithmica2001.pdf>. Hozzáférés ideje: 2010-03-15 Archiválva 2003. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Fisk, S. (1978), "A short proof of Chvátal's watchman theorem", Journal of Combinatorial Theory, Series B 24 (3): 374, DOI 10.1016/0095-8956(78)90059-X.
- Ghosh, S. K. (1987), "Approximation algorithms for art gallery problems", Proc. Canadian Information Processing Society Congress, pp. 429–434.
- Kahn, J.; Klawe, M. & Kleitman, D. (1983), "Traditional galleries require fewer watchmen", SIAM J. Alg. Disc. Meth. 4 (2): 194–206, DOI 10.1137/0604020.
- Kooshesh, A. A. & Moret, B. M. E. (1992), "Three-coloring the vertices of a triangulated simple polygon", Pattern Recognition 25 (4): 443, DOI 10.1016/0031-3203(92)90093-X.
- Lee, D. T. & Lin, A. K. (1986), "Computational complexity of art gallery problems", IEEE Transactions on Information Theory 32 (2): 276–282, DOI 10.1109/TIT.1986.1057165.
- Lubiw, A. (1985), "Decomposing polygonal regions into convex quadrilaterals", Proc. 1st ACM Symposium on Computational Geometry, pp. 97–106, ISBN 0-89791-163-6, DOI 10.1145/323233.323247.
- O'Rourke, Joseph (1987), Art Gallery Theorems and Algorithms, Oxford University Press, ISBN 0-19-503965-3, <http://cs.smith.edu/~orourke/books/ArtGalleryTheorems/art.html>.
- Sack, J. R. & Toussaint, G. T. (1988), "Guard placement in rectilinear polygons", in Toussaint, G. T., Computational Morphology, North-Holland, pp. 153–176.
- Shermer, Thomas (1992), "Recent Results in Art Galleries", Proceedings of the IEEE 80 (9): 1384–1399, doi:10.1109/5.163407, <http://www.cs.ubc.ca/nest/theory/thread/papers/shermer2002.pdf>.
- Valtr, P. (1998), "Guarding galleries where no point sees a small area", Israel J. Math. 104 (1): 1–16, DOI 10.1007/BF02897056.