MÁV S jellegű szerkocsi
| MÁV S jellegű szerkocsi | |
 | |
| MÁV IIIs. szerkocsiosztály MÁV In. szerkocsiosztály MÁV S jelleg ČSD 623.0, 526.0 és 926.0 sorozatok MÁV QII jelleg | |
| Pályaszám | |
| MÁV IIIs. 3601–3640 MÁV In. 820–825 →MÁV S322,001–040 →MÁV S203,019–024 MÁV S301,001–020 MÁV S301,501–502 MÁV S601,001–060 CO 601–603 →ČSD 623.001–12 →ČSD 526.001–06 →ČSD 926.001–12 →MÁV Y402,001 →MÁV Q327,143 →MÁV S410,606 →GYSEV S410,606 →MÁV Q328,060 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest |
| Gyártásban | 1908–1921 |
| Darabszám | 131 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 2'2' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 050 mm[1] |
| Hossz | 7 896 mm |
| Magasság | 3 180 mm |
| Szélesség | 3 100 mm |
| Forgócsaptávolság | 3 170 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 1 600 mm |
| Teljes tengelytávolság | 4 770 mm |
| Üres tömeg | 22,77 t |
| Szolgálati tömeg | 56,14 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 14,325 t |
| Fékek | |
| Típusa | légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék |
| Rögzítőfék | csavarorsós kézifék |
| Átmenő fék | légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék |
| Gőzvontatás | |
| Szerkezetszám | 321–10 |
| Vízkészlet | 26 m³ (23 m³) |
| Tüzelőanyag-készlet | 8 t szén |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A MÁV S jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak a IIIs. osztályú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 32 szerkezetszámon. Az ekkor még IIIs. osztályú szerkocsiként jelölt új típus kifejlesztését az tette szükségessé, hogy az In. osztályú Vanderbilt-rendszerű szerkocsik befogadóképessége saját tömegükhöz viszonyítva nem volt megfelelő. Ezért ugyancsak négytengelyű, kétforgóvázas, de szögletes víztartállyal rendelkező típust szerkesztettek.
A típust az utolsó szállítású In. osztályú mozdonyokhoz is szállították, In. osztályú szerkocsi megjelöléssel. 1911-től a szerkocsit S jellegként jelölték, kiegészítve a hozzá tartozó mozdony sorozatjelével (pl. S322).
Szerkezete
[szerkesztés]A szerkocsi hossztartói egy-egy, egymástól 1,06 m távolságban elhelyezett 300 mm-es U-szelvényű tartók voltak, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötött össze. A forgóvázkeretek hossztartóit, melyek 20 mm-es lemezből készültek, egymástól 1,87 m távolságban helyezték el. A terhelést a forgóvázkeretekre a mozdonyhoz hasonlóan gömbcsészés ágyazású forgócsap és tekercsrugóra támaszkodó oldalsó csúszópofák vitték át. A szerkocsi kerékpárjai megegyeztek az Ie. osztályú szerkocsikéval. A szerkocsi 26 m³ űrtartalmú víztartályában gyengébb kisebb terhelésre engedélyezett vonalakon csak 23 m³ vizet hordozhatott. A víztartály tetejére elöl, két oldalt egy-egy 1,9 m hosszú töltővályút alakítottak ki, míg egy harmadik töltőnyílás hátul, középen kapott helyet. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 14″-os Westinghouse-rendszerű vízszintes fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (a kerekek forgócsap felőli oldalán) fékezték; a teljes féktuskóerő az üres szerkocsi súlyának 121,2, a teljesen rakotténak 50,4%-a volt. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezetű volt. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.
Sorozatgyártás
[szerkesztés]A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:
- MÁV IIIs. osztály (321 és 323 szerkezetszám),
- MÁV In. osztály (322 szerkezetszám),
- MÁV 301 sorozat (324–6 és 328 szerkezetszám),
- MÁV 601 sorozat (327 és 329–10 szerkezetszám),
- Chemins de fer Orientaux 601–603 pályaszámok (3210 szerkezetszám).
A típus néhány példányának kapocsszekrényét a második világháborút követően átalakították. Ezeket az Y, illetve QII[2] jellegként jelölt szerkocsikat 402, illetve 327 és 328 sorozatú mozdonyokhoz kapcsolták.
A szabványosítás jegyében a szerkocsik kerékpárjait 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.
A hozzájuk tartozó mozdony selejtezését követően a jobb állapotú szerkocsikat vízszállító kocsivá alakítva tovább használták.
Források
[szerkesztés]- Pottyondy Tihamér.szerk.: Petheő Tivadar: A Máv. IIIs. osztályu mozdonya, Mozdonyvezetők lapja : a magyar Szentkorona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetsége hivatalos közlönye. Budapest: Mozdonyvezetők Lapja Kiadóhivatal (1909)
- A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.]
