Közönséges tegzes

Közönséges tegzes
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Tegzesek (Trichoptera) Család: Mocsártegzesfélék (Limnephilidae) Nem: Limnephilus Faj: L. flavicornis
Tudományos név
Limnephilus flavicornis Fabricius, 1787
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges tegzes témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tegzes témájú médiaállományokat és Közönséges tegzes témájú kategóriát.

A közönséges tegzes (Limnephilus flavicornis) a rovarok (Insecta) osztályának a tegzesek (Trichoptera) rendjébe, ezen belül a mocsártegzesfélék (Limnephilidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A közönséges tegzes mindenütt előfordul és gyakori.

Megjelenése

A közönséges tegzes imágója, az éjjeli lepkéhez hasonló, testhosszúsága 10–14 milliméter, szárnyfesztávolsága 26–37 milliméter. Színe sárgásbarna, a tor felül feketés, a potroh zöldes színű. Az elülső szárnyak szilárdabbak és sokkal keskenyebbek, mint a hátulsók, végük egyenes vonalban haránt irányban lemetszett. Színtelenek és fénylők, hátsó (összehajtott szárnyak esetén felső) felükön szabálytalan feketés-barna foltok láthatók. A csáp körülbelül olyan hosszú, mint az elülső szárny. A lábakon fekete tövisek vannak. A lárva teste hengeres, hernyóhoz hasonló.

Életmódja

A közönséges tegzes álló- és lassan folyó, növényekkel dúsan benőtt vizek lakója. A kifejlett rovar alkonyatkor és éjszaka tevékenykedik, napközben a növényeken pihen. Valószínűleg alig táplálkozik; elcsökevényesedett szájszervei legfeljebb folyadék felvételére alkalmasak.

Repülési ideje májustól októberig tart, de leggyakrabban június–júliusban repül.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6