Ugrás a tartalomhoz

Tragédia a limai Nemzeti Stadionban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Limai sporttragédia szócikkből átirányítva)
Tragédia a limai Nemzeti Stadionban
Ország Peru
TelepülésLima
Elhelyezkedése
Tragédia a limai Nemzeti Stadionban (Peru)
Tragédia a limai Nemzeti Stadionban
Tragédia a limai Nemzeti Stadionban
Pozíció Peru térképén
d. sz. 12° 04′ 02″, ny. h. 77° 02′ 01″12.067300°S 77.033700°WKoordináták: d. sz. 12° 04′ 02″, ny. h. 77° 02′ 01″12.067300°S 77.033700°W

A limai Nemzeti Stadionban történt tragédia 1964. május 24-én következett be a Peru-Argentína labdarúgómérkőzésen. Az eredménnyel elégedetlen, s a társadalmi-politikai problémák miatt is zaklatott szurkolói tömeg összetűzésbe került a stadiont nem megfelelően biztosító rendőrséggel. A tragédia kitörésének oka, hogy a rendőri erők nagy mennyiségű könnygázt (és valószínűleg éles lőszert is) bevetettek, amitől pánik alakult ki, mely a hiányos biztonsági intézkedések miatt is véres káoszba torkollott.[megj 1]

Hivatalosan az incidensnek 328 halottja volt, ám lehetséges, hogy a valós szám ennél sokkal nagyobb. Az események pontos tisztázására máig nem került sor Peruban és minimális mértékű felelősségre vonás történt.

A perui eset a legsúlyosabb, labdarúgással kapcsolatos polgári katasztrófa a világon.[1]

Az esemény tovább fokozta a Peruban már akkor is meglevő politikai nyugtalanságot és közvetve hozzájárult Juan Velasco Alvarado által végrehajtott 1968-as államcsínyhez.

Előzmények

[szerkesztés]

A szurkolói huliganizmus már a kezdetektől szorosan összefügg azzal, hogy emberek csoportjai ezen megnyilvánulásokat személyes problémáik, vagy az adott társadalmi és politikai helyzet keltette feszültségek levezetésére használják.[2][3] Peruban az 1964. évi szerencsétlenséghez több ilyen tényező játszott közre. Országszerte nagy volt a munkanélküliség, gyakoriak voltak a tüntetések, megerősödtek a baloldali és kommunista erők, sőt vidéken is nőtt a feszültség a kormány mezőgazdasági reformjai közepette.[4]

Eközben a perui nemzeti válogatotton is hatalmas volt a nyomás az az évi tokiói olimpia selejtezője kapcsán, mivel a csapat a csoportban a második helyen állt és legalább döntetlent kellett a mostani meccsen elérnie az argentinokkal szemben, hogy biztosíthassa helyét a rájátszásban, mivel az ellenfél a vezető mezőnyben volt.[5] Ezenfelül Perura további kemény mérkőzés várt Brazília válogatottjával.

Tragédia

[szerkesztés]

A meccs

[szerkesztés]

A Nemzeti Stadionban megközelítőleg 53 ezer néző (Lima akkori lakosságának 5%-a) volt jelen.[4] A játékvezető az uruguayi Ángel Eduardo Pazos Bianchi volt.

A meccs során az argentinok a hatvanadik percben, Néstor Manfredi góljával[6] vezetésre tettek szert, ami már önmagában felbőszítette a perui szurkolókat. Hat perccel a meccs vége előtt Víctor Lobatónnak sikerült gólt rúgnia a hazaiak számára,[7] ám ezt Pazos nem fogadta el, így a hivatalos végeredmény 1:0 lett.

A szurkolók támadása

[szerkesztés]

Az eredmény láttán két dühödt szurkoló (Víctor Melacio Vásquez[6] és Edilberto Cuenca) lerontott a lelátóról a pályára, hogy megtámadják Pazost. A rendőrség mind a két egyént visszafogta, sőt súlyosan bántalmazta is,[4] ami már az utolsó csepp volt a pohárban.

A csőcselékké változott nézők szabályosan szétszedték a lelátót és minden kezük ügyébe kerülő eszközt (székdarabokat, köveket, üveget, petárdákat)[6] kezdtek hajigálni, sőt a védőkerítést is áttörve[6] elözönlötték a pályát.[8][9] A rendőrség (amelynek csupán 154 embere volt a helyszínen) előbb a kutyáit uszította rájuk, majd könnygázgránátokat lőttek a tömegbe. Szemtanúk szerint még figyelmeztető lövéseket is leadtak a kézilőfegyverekből.[4][10]

Míg a konfliktus percről-percre elfajult, a két csapat játékosait kikísérték az öltözőkbe és buszokkal elszállították őket a stadionból.[7] A helyzet annyira feszült volt a városban, hogy másnap hajnalban Pazos is elhagyta Limát.[forrás?]

Pánik és katasztrófa

[szerkesztés]

A lelátókra kilőtt nagy mennyiségű könnygáztól és a lövések hallatán a tömeg, elsősorban a hátul állók pánikba estek és a kijáratok felé menekültek. Az út fedett, alagútszerű lépcsősorokon át haladt, ám az ajtók (amelyek nem szokásos acélkapuk, hanem hullámos vaskapuk voltak[11]) le voltak zárva, s ami még rosszabbnak bizonyult, hogy csak befelé voltak nyithatók. Mindez teljessé tette a tömegszerencsétlenség bekövetkeztét.

Bár egyesek a taposás következtében fellépő belső sérülésekbe haltak bele, az áldozatok 90%-a megfulladt. Utóbbi oka a sűrű könnygázfüst vagy az, hogy az elől haladókat a rácsokhoz nyomta a feltorlódott embertömeg. Megint mások olyan szorosan egymáshoz préselődtek, hogy nem jutottak oxigénhez.[12][13]

Csupán azok maradtak gyakorlatilag sértetlenek, akik a pályán álltak.[12]

Források szerint a szerencsétlenség idején egy terhes asszony is tartózkodott a stadionban és a pánik során beindult nála a szülés. A nő világra hozta csecsemőjét, azt azonban a mai napig nem tudni, hogy ő és gyermeke vajon túlélték-e a viszontagságokat?[14]

Zavargás

[szerkesztés]

Bár a torlódás során végül kiszakították a rácsokat és az emberek kijutottak az utcára, a felfordulás ezzel még nem ért végett, sőt egy nagyobb zavargás vette kezdetét: autókat és épületeket is felgyújtottak, több környékbeli üzletet kifosztottak.[8]

A zavargást a lovasrendőrség háromórás harc után számolta fel, főleg torlaszok felállításával, ám helyenként éles lőszerrel is a tömegbe lőttek.[8] Az elvadult csőcselék egy csoportja megkísérelte megtámadni a stadionban szolgálatot teljesítő rendőri egységek parancsnokának, Jorge de Asumbujának a házát, amiért könnygázgránátokat lövetett a tömegbe, ám a rendőrség visszaverte őket is.[15]

Megint egy másik csoport mg akarta támadni az államelnök házát, ám ezt a kísérletet is meghiúsította a rendőrség.[14][7]

A zavargás egy közeli börtönben is zendülést eredményezett, ahonnét 31 fogvatartottnak sikerült megszöknie.[16]

A csőcselék újból csoportosulni kezdett a kórházaknál (részben a Dos de Mayónál, ahol számos sérültet kezeltek), s ahol a skandálók megtorlást helyeztek kilátásba a kormány és a rendőrség ellen is.[4] A rendfenntartó erőknek még május 25-én is be kellett avatkoznia, amikor a San Marcos Egyetem előtt diákok kisebb tüntetést szerveztek. A hatóság azzal vádolta meg őket, hogy beszédjeikben lázítanak.[17][18]

A következő napokban-hetekben számos zavargásra is sor került országszerte, ezeket helyenként a perui hadsereg fékezte meg.[8]

Következmények

[szerkesztés]

Áldozatok

[szerkesztés]

A hivatalos perui verziók szerint 328 halottja volt a szerencsétlenségnek és 500-nál többen sérültek meg súlyosan.[4] Vélemények, így Jorge Salazar perui újságíró kutatásai szerint ez az adat nem tartalmazza azoknak a számát, akiket a rendőrök lőttek le, különösen a stadionból való kitörést követő zavargás alatt meghaltakét. Vannak olyan állítások, hogy a rendőrség titokban elszállíttatta azon személyek holttestjeit a halottasházakból, akik lőtt seb következtében vesztették életüket.[4] Salazar kutatásai szerint ezeket a halottak tömegsírokba temették.

A halottak között két rendőr is volt, akiket a stadionon kívül vert agyon a csőcselék. Ők nem tartoztak a stadionban levő egységekhez, hanem egyszerű járőrök voltak.[4]

Léteznek becslések, amelyek 318, 328, 340, 350 vagy akár 400-500 elhalálozott személlyel is kalkulálnak.[12] A legnagyobb becslés 1000 főre teszi a halottak számát.[8][5][19] A sérültek számát illetően is legalább 1000 fős becslések léteznek.[8]

Politikai következmények

[szerkesztés]

A Fernando Belaúnde Terry vezette kormány hatnapos gyászt hirdetett, továbbá harminc napra szükségállapotot vezetett be, amely statáriummal és a szabadságjogok felfüggesztésével járt együtt.[20] A kormány szerint trockista agitátorok idézték elő a szerencsétlen eseményt,[4] addig az ellenzék a kormányt és Belaúnde elnököt okolta.[16]

VI. Pál pápa arra kért más szurkolókat, hogy egyelőre függesszenek fel minden egyéb ünnepséget és rendezvényen való drukkolást, helyettük tartsanak inkább megemlékezéseket.[21]

Lima rendőrfőkapitánya, Ernesto Gómez Cornejo lemondott az eset után. Asumbuját, aki kiadta a parancsot a gáztámadásra, 1971 szeptemberében állították bíróság elé, ám kevesebb, mint három évre ítélték. Felelősségét annyiban ismerte el, hogy alábecsülte a veszély nagyságát.[6] Az intézkedő rendőrök közül negyvenet felfüggesztettek, egyéb eljárás nem indult ellenük. Az egyik rendőrt, aki részt vett a gáztámadásban, annyira megviselték a történtek, hogy az öngyilkosságba menekült.[16] Ugyanakkor a szurkolói rohamot elsőként kezdeményező Vásquezt, akit két nappal az események után tartóztattak le, több év börtönre ítélték.[6]

Eleinte a nemzetközi sajtó kizárólag a szurkolói huliganizmust tette felelőssé a tragikus eseményekért, de rövidesen világossá vált, hogy a rendőri erők hozzá nem értése vezetett el a szerencsétlenséghez, mert indokolatlanul sok könnygázt vetettek be, amit ráadásul nem megfelelően használtak. Kiderült az is, hogy nem volt az épületnek kiürítési terve, nem is beszélve a biztonságos körülmények hiányáról.

Az eset pontos körülményeit sosem vizsgálták ki, az erről szóló bírói jelentést, amelyet Benjamín Castañeda készített, szintén eltussolták, állítólag azért, mert a rendőrségre nézve sok terhelő adatot tartalmazott.[4]

Egyéb utóhatások

[szerkesztés]

A limai Nemzeti Stadiont a tragédiát követően több hónapra bezárták. Az 1990-es évektől több huzamban átépítették, a befogadóképességét is korlátozták, ám az áldozatoknak azóta sem állítottak emlékművet.[13]

Annak ellenére, hogy a meccset félbe kellett szakítani, a sportbizottság rögzítette az 1:0 eredményt Argentína javára, amely így közvetlenül kvalifikálhatta magát az tokiói olimpiára. A fennmaradó csoportjátékokat törölték. Peru később egy döntőt játszott Brazíliával, ám 4:0-ra vesztett.[6]

A limai tragédia a mai napig a legnagyobb a sporttörténelemben. Az áldozatok száma meghaladja a későbbi hasonló katasztrófák (Heysel, Bradford, Hillsborough, Ohene Djan Kanjuruhan) áldozatainak számát is együttesen.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A szerencsétlenség előtt a Estadio Nacional-t Dél-Amerika „legbiztonságosabb” stadionjaként emlegették. Tore geschlossen (Der Spiegel 23/1964)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 10 worst stadium disasters in history (angol nyelven). punch, 2016. április 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  2. ↑ Kiss András: Elszabadult érzelmek vagy tudatos agresszió? – A futballhuliganizmus pszichológiája I. rész (magyar nyelven). mindsetpszichologia, 2016. január 1. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  3. ↑ Kiss András: Elszabadult érzelmek vagy tudatos agresszió? – A futballhuliganizmus pszichológiája II. rész (magyar nyelven). mindsetpszichologia, 2017. január 20. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j Lima 1964: The world's worst stadium disaster (angol nyelven). bbc, 2014. május 23. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  5. ↑ a b Tore geschlossen (német nyelven). spiegel, 1964. június 2. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  6. ↑ a b c d e f g The 1964 Estadio Nacional Tragedy (angol nyelven). yeffle53, 2015. február 3. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  7. ↑ a b c 300 Dead In Lima As Rioting Erupts At Soccer Match (angol nyelven). nytimes, 1964. május 25. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  8. ↑ a b c d e f From the archive, 26 May 1964: Hundreds dead in stampede at football match (angol nyelven). theguardian, 2014. május 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  9. ↑ Death Toll Mounts in Peru Sports Riot (angol nyelven). PortsmouthTimes, 1964. május 25. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  10. ↑ Hundreds Left Dead By Soccer Stampede (angol nyelven). EugenRegisterGuard, 1964. május 25. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  11. ↑ The Estadio Nacional Disaster (angol nyelven). football stadiums, 2016. november 9. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  12. ↑ a b c Football's worst tragedies (angol nyelven). bbc, 2001. április 12. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  13. ↑ a b "Aniversario 45 de la tragedia en el Estadio Nacional de Lima (spanyol nyelven). rpp, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  14. ↑ a b 268 Killed in Soccer Riot (angol nyelven). Beaver County Times, 1964. május 25. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  15. ↑ Soccer Riot Death Toll Set at 328 (angol nyelven). Warsaw Times Union, 1964. május 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  16. ↑ a b c »Aber wir haben den Krieg gewonnen« (német nyelven). spiegel, 1974. május 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  17. ↑ Peru Counts 328 Dead in Soccer Riot (angol nyelven). Youngstown Vindicator, 1964. május 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  18. ↑ 328 Dead From Game Riot; Uneasy Aftermath in Lima (angol nyelven). The Robesonian, 1964. május 26. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  19. ↑ Die Todesfalle in Lima (német nyelven). nzz, 2014. május 22. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  20. ↑ 268 Killed in Soccer Riot (angol nyelven). Times, 1964. május 25. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  21. ↑ Pop Ivy Canned (angol nyelven). The Edmonton Journal, 1964. június 1. (Hozzáférés: 2024. november 3.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Charles Parrish (2012): Estadio Nacional Disaster of 1964 (Lima, Peru). John Nauright, Charles Parrish (Hrsg.): Sports around the World: History, Culture, and Practice (Volume 3: Latin America and Nort America). ABC-CLIO, Santa Barbara. ISBN 978-1-59884-301-9.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tragédia_a_limai_Nemzeti_Stadionban”